"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mécsvirág. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mécsvirág. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. július 1., szombat

A mi hegyünk újra itthon

Az óceán partjáról visszatérve hűen a mi hegyünkre siettünk. (Fotók május 25.) 
Meg kellett néznem a fenyőfámat és rajta az erdei szamóca tövet. Már hiányoztak, már megszokássá vált, beleivódik az életünkbe a környék, az út, az ott élő növények, mint a víz, amit naponta magunkhoz veszünk.
Az idei májusi túrát sem hagyhattuk ki! Ezennel a középállomástól (920 m) - aháva gyalog mentünk fel, de lehet oda is felliftezni - a kabinos felvonóval felmentünk Samerberg csúcsára a Hochries-re 1.568 m magasra.




A fám a szamócabokorral
Mécsvirágok
A felvonó szerencsemalacai :-)

Míg a felvonónál várakoztunk páran egy fiatal párra lettem figyelmes. Magyarul beszélgettek és tanakodtak, hogy lehet e jegyet venni, mikor lehet felmenni. Megszólítottam őket és beszélgettünk. Itt élnek és dolgoznak egy jó másfél órára tőlünk. Aznap reggel gondolkodtak, hogy a Chiemsee-hez vagy a hegyekbe menjenek e. Győzőtt a magasság! Együtt mentünk a Hochries-re fel.





Balra a Siemsee, jobbra a Chiemsee látható
Siemsee
Odafenn szeles, hűvös idő fogadott bennünket. Mégis a látvány, a nyíló virágok szelidítettek a hangulaton. Azért egy idő után jól esett a csúcson álló hütte belsejében átmelegedni és egy kicsit az épület múltjában elmerülni.


A háttérben a Kampenwand csúcsa
Tavaszi enciánok


Alpesi harangrojt
Az első hütte - félúton, nem a csúcsra - már az 1.900-as évek elején megépült. A hegy tetejére a síelőknek 1.914-ben viszontagságok és nehézségek árán került egy egyszerű faház. 30 hordár kűzdötte fel egy nyár alatt az építkezéshez szükséges alapanyagokat.


Az első kép 1914 tele, a második a közelmúlt

Egy ideig elnéztük a siklóernyősöket is akik a csúcskeresztnél ugranak alá, de a csípős hideg nem marasztalt bennünket.









Visszaérve a 900 m-re kirándultunk még egyet a zergeboglárok között.




Európai zergeboglárok
Zergeboglár mécsesvirágok közt


Jó (volt) az itthon érezése a távol után.

2015. május 27., szerda

Priener Hütte - 1.410 m magasan

Már jó egy hetes ez a kirándulás, de a szépsége és a fáradtsága még most is frissen bennem él…
Az úgy indult, hogy a kirándulás előtt pár nappal az egyik bajor tv adón egy főzőműsort láttam, melyben az egyik hegyi fogadóban magyar szakács egy gulyásételt mutatott be. Ez a fogadó, a Priener Hütte pedig nincs messze tőlünk, a Geigelstein hegyeiben 1.410 m-en, idilli környezetben található. Ekkor dőlt el, legközelebbi hegymászás a Priener Hütte-re vezet! Meg kell ismernem ezt a szakácsot.


Boglárkás lejtők
Természetvédelmi terület
Már jártunk ott jó pár évvel ezelőtt, akkor még a régi fényképezőgépem volt és azok a fotók sajnos nincsenek meg. A hegy túlsó oldaláról itt olvasható egy 3 évvel ezelőtti bejegyzés, hasonló úton már jártunk a Geigelstein hegyeiben, ideje volt újra megtenni ezt a nem kezdőknek való túrát. 
Örömmel fedeztem fel egy égig érő hatalmas fenyőfát. 

Él bennem egy olyan emlék, amikor először jártunk ezen a túrán, egy bizonyos magasság után vissza akartam fordulni… párom biztatása nélkül nehezen ment volna. Most is emlegettük az akkori viaskodásomat a heggyel. :-)
Felhős napnak indult, amikor a Geigelstein természetvédelmi övezetébe érkeztünk. Felszerelkezve indultunk neki, ha esne se érjen meglepetés. Egyre fejjebb haladva csöppentünk vissza a tavaszba. A virágok amik itt a hegyekben nyíltak odalenn nálunk már hetek óta elvirágoztak.

Árvacsalán
Ikrás fogasír


Szellőrózsa
Ibolya
Mécsvirág

Hegyomlások, gyökerestől kidől fák juttatták eszünkbe nem csak szép, hanem veszélyes is idefenn.


 


Újabb omlás
A Via Alpina (5.000 km hosszú túraút az Alpokban 8 országon keresztül) bajor szakasza egyre meredekebben ívelt, olykor kacskaringózott felfelé. A szívverésem ismét a füleimben dobogott. Elértük a hóhatárt, innen már nem lesz messze a Hütte... gondoltam...

Még 1 1/2 óra


Az utolsó pár méter az emelkedőn “kegyetlen” volt, kűzdöttem és kűzdöttem, aztán amikor felértem a lankára ezt kaptam ajándékul… :-)

Lemaradtam...

Csak úgy, ott hevert az út szélén... :-)
Tavaszi encián

Az idei első enciánok… nagyon örültem és a fáradtságom el is illant. Az egész hegyoldal kéklett az apró virágoktól.
A következő hegyoldalon áfonya virágzott, talán a vörös áfonya lehet pici pirosas sapkaszerű virágaival.




A hóhatáron büszkén nyiladoztak az erdei kankalinok, a fehér szellőrózsa és a színes tüdőfű is.

Tüdőfű
Kankalin
Szellőrózsa
 
 
Mocsári gólyahír
Az olvadó hótól vizes volt itt a talaj, egy pici tó partja sárgult a mocsári gólyahírektől.

 


Végre, ott van ő… még pár lépés!

Priener Hütte
Amikor először itt jártunk serpenyős medvehagymás sajtos Spätzle-t (Bärlauchspätzle) rendeltem. Azóta sem ettem sehol sem ilyen finom készítésben! Bár az is lehet, hogy azért esett annyira jól, mert megkűzdöttem érte és már igen éhes voltam mire felértünk.
Mire felértünk a fogadóhoz a nap is kisütött, a felhők oszladoztak, csodás volt a kilátás!
A felszolgáló kérdeztem a szakács iránt, de ő elmondta, már nem a magyar szakács bérli a fogadót... :-(


Teltház volt, sikerült egy 10 fős csapat mellett helyet foglalni, jó volt a hangulat. Majd asztalunkhoz egy pár ült le, beszélgettünk és kiderült nem csak a kirándulás a közös szenvedélyünk. Telefonszámot cseréltünk és már meg is terveztük a következő közös túránkat.
 


Már ezért a kilátásért is megérte!