"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: varjú. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: varjú. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. július 24., vasárnap

München zöld szíve megdobban 3.

Kicsit nehezemre esik a sorozat folytatása. A pár nappal ezelőtti müncheni eset a gondolataimat más irányba tereli.

A grillezős padok közelében egy érdekes tornyot láttam messziről, hát közelebb mentem.


Pontosan nem tudtam behatárolni, hogy virágtartónak vagy egy mini épületnek szánták e látványosságot. Aztán a mellette álló tábla elárulta...


Hundertwasser alkotás. Címe: Magas-mezei-ház 
Szerinten csak minimális Hundertwasser sajátossággal.

 
Felületesen ismertem az osztrák művészt, ismertem egy-egy alkotását, ezután picit utánaolvastam. Eredeti neve Friedrich Stowasser, művésznevét a sto szó megváltoztatásával nyerte, mely a szláv nyelvben százat jelent. Festő, építész és természetvédő is volt. Több nyelven beszélt és a világ több pontján láthatóak a különleges formájú, fantáziájú és színű épületei. (Nem mellesleg egy napon van a születésnapunk is, jó pár év különbséggel. :))

Tikkasztó meleg volt, kerestem az árnyékot. A kutyameleg helyett mondhatni varjúmelegben volt részem. Ők is az árnyékba húzódtak és nyitott csőrrel próbálták magukat hűteni.



 

A térkép szerint hamarosan el kellett érnem az erdei bajor házat, amit szintén izgatottan vártam. Szememnek igen kedves az itteni durva fagerendákból készült, az időjárási nyomokat viselő házak patinás külseje. 

  




Moha és kő
Nem csalódtam! Így, ahogy ott állt az a ház elfogadnám és azonnal birtokba venném!


Elértem a felüljáró hidat, mely a park keleti részéhez vezet. A következő bejegyzésben innen folytatom.

2016. július 17., vasárnap

München zöld szíve megdobban 1.

Még a múlt hónap egy forró napján München egy zöld parkjában jártam. Nem, nem az Englischer Garten volt a cél. Azt hiszem 10 emberből 9 kapásból erre gondolna.
Ezennel a Westpark volt a célom. Kevésbé ismert/reklámozott, de annál több érdekeséggel és szépséggel vár mindenkit. Akik a közelében élnek sok lehetőségét használhatják!



Az 1983-as nemzetközi kertészeti és városszépítési kiállításra készült 69 ha területen München közepén ez a dobogó zöld szív. Lehetőséget ad hosszú sétákra, kerékpározásra, tavakat látogathatunk az élővilágukkal, játszóterek a kicsiknek, sörkertek a nagyoknak, hobbikertészeknek és biológusoknak felfedezések, gyógynövény- és virágértékelőknek lehetőségek, sportolóknak, fitnesz guruknak tér, kertmozizás, grillezés és, és, és...

A park nyugati részének déli oldaláról közelítettem meg az aznapi hétköznapi csendes helyet. A metróból (U-Bahn Westpark) kijőve akár kölcsönbicóra is pattanhatunk és úgy járhatjuk be a környéket. Szükséges egy mobil telefon, - a fizetés, a kód eléréséhez - a járgány működtetése ezen keresztül zajlik.


A délelőtti melegben mindenki az árnyékot, a szomjoltó vizet kereste. A márványos kőtömbökről alácsorgó víz nem csak az arra járó embereket, hanem a környék madarait is vonzotta.






A gondosan nyírt park zöld füvét rengeteg vízimadár látogatja. Olykor egész közel engednek magukhoz. A park e részén fekvő nyugati tónál (Westsee) különösen sok vadlúd legelészett, tollászkodott. 






A virágos és rózsakert felé tartva egy óvodás csoport természetórát élvezhetett. A háttérben egy tőkés réce és egy varjú a jogaiért perlekedett egymással.

Virágos és rózsakert





A kert labirintusos sétányain nézelődhet, a padokon, székeken elmélázhat a botanikász.






 
Tükröm, tükröm...

A gyerkőcöknek épített játszóterek egyszerűek és nagyszerűek is egyben. Különösen a csúszda tetszett nekem!


Csúszda természetes közegben

Még szinte üres volt a rózsakert közeli sörkert. Hétvégén vagy rendezvényekkor persze egészen más a kép, mint hétközben. Mégis jól esett egy frissítő a sörpadok közt, aztán a  színes kert illata csalogatott magához.




Nyárson sült halat is lehet itt kapni
Kilátás a sörkertből

A rózsakertben




Rózsakert vendéglő
Hűsítő a melegben
<3

A rózsaillatból a még bódítóbb hársfa-parfümériába keveredtem. Kerestem egy magaslati pontot, ahonnan jobban beláthatom a parkot, és akkor még nem is sejtettem, hogy hová kerülök...


Hirtelen jobbról és balról egy tucat vadnyúl riadt fel jöttömre. Szerencse, hogy egyedül voltam a közelben, így azonnal mozdulatlanná váltam és vártam. Megnyugodtak és csak fél szemmel rám figyelve tovább legelésztek vagy sziesztáztak a nagy melegben.





Centiméterről centiméterre lassított felvétellel haladtam előre, keresve az ugrifülesek közelíthetési határait.



Elég volt a fotózásból!
Nyúl-sziluett
A nyulak szigete után a sétány közepén hasonló hirtelenséggel egy meggyvágó szállt le. Óvatosan közelítettem feléje is, lassú mozdulatokkal és ő magához engedett. Talán bő egy méterre lehettem tőle és akár 10 percig is tarthatott az érdeklődésem iránta, amit úgy tűnt nem bánt. Sajnos árnyékban volt, így a képek nem lettek róla túl jók, de ez élmény első és emlékezetes.





Ahogy tovább fedeztem fel magamnak a parkot egyre inkább úgy éreztem, hogy egy vadasparkban vagyok. Nagyszerű! Szabadon élő állatok és közelről megfigyelhetőek.


A tavat csak úgy nyüzsögték körül az élőlények. Tőkés récék, vadludak, szárcsák, a vízben halak és ékszerteknősök.




 
 



A teknősöket sokáig figyeltem, igazán hálás fotóalanyok, hisz sokáig mozdulatlanok! A tűző napon sütkéreztek, akrobatamutatványaikkal szórakoztattak.

Tá-dááám



Háttérben a vízparton a szabadtéri mozi



Folyt. köv.