"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: alpaka. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: alpaka. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. december 14., hétfő

Advent a szigeten

Már lemenőben járt a Nap a hegyek mögött, amikor a kikötő közelébe értünk. Narancsos fénye talán minden évszakban más és más. Ilyenkor télen az élénk színeket egy szürke szűrő árnyalja.

Wendelstein 1.838 m

Ennyi embert a kikötőben még nyári főszezonban sem láttam. Gyorsan, jól szervezetten kígyózott a sor a kasszához, majd a rendszeresen induló hajókhoz. Senki sem volt türelmetlen. Adventre készült mindenki, a Fraueninselre tartottunk a Chiemsee-n.



A szigetre megérkezve már sötét volt, a fények vezettek. Színes kivilágítások jelezték merre haladjunk. 

 

A fénnyel vörösre festett fa volt a kívánságfa. Bárki felírhatta egy cetlire a kívánságát és felakaszthatta a fára, annak reményében, hogy teljesül.

Medúzalampionok

A szigetlakók mint minden megmozduláskor kínálták portékáikat. Kerámiások, fafaragók, üvegesek és egyéb kézművesek hivogattak a különböző karácsonyi finomságok között. 

Csodaszép cserépkályha és cserépedények


Nap és szél-játékok

 
3 m körüli megvilágított faragott fatemplom


Sok mindent megkóstoltunk, a különböző halak mellett birkavirsli, különböző forraltborok, puncsok között.


Újdonságnak a dél-tiroli bombardino bizonyult. Ez a 18 %-os itóka az emlékezetünkbe véste magát. A tojáslikőr-whisky-rum-tejhab-tejszín és leheletnyi fahéj kitűnő kombinációja.



Körbejártuk a szigetet, néha a megrakott tűznél melegedtünk bár nem volt hideg. Hiányzott a fehér hó. Jégvirágok helyett pompás rózsák nyíltak a szigeten.





A sötétben a már évek óta itt élő alpakák érdekes hangjára lettem figyelmes. Már megszokták a tömeget, hozzá tartoznak a sziget világához.




A csendes sötétben visszahajóztunk a szárazföldre pedig milyen jó lenne örökre itt maradni.

“Úgy működött nagycsaládunk, mint egy ellenállóképes csapat, az összetartozás kőkori, a szabályok középkori, a parancsok isteni!”  Reinhold Messner

2014. augusztus 22., péntek

Bajor gombócfesztivál és egyebek

A hegyi emberek tudnak valamit, amit a városi emberek nem. Például, hogy az időjárás mikor, hogy változik… 
Az elnapolt 8. Gombócfesztivált Fischbachauban vasárnapra tették a jó idő reményében és ez teljesen be is jött nekik.


Mi elég korán érkeztünk, még csak lézengtek az emberek, de a parkolók egymás után telítődtek, délután 2 órára már tetőfokára hágott a zenés hangulatú eszem-iszom. Újdonságként megkóstoltam a sárgabarackos fagylaltgombócot. Az összes többit már ismerem az éves tiroli gombócfesztiválokról, ahova minden év szeptemberében ellátogatunk. Be kell valljam, aki ezen tiroli gombócfesztiválokon “nő fel”, némi csalódottságot fog érezni e bajor fesztivál átélte után. Nem szabad összehasonlítani, más.
* Sankt Johannban a 300 m hosszú open-air asztal már-már világra szóló. Buszokkal jönnek évről-évre többen a látogatók. A gombócok sokfélesége (ismét találtam újat, amit még nem ismerek), sós és édes változatainak sokszínűségét még nálam sehol sem tudták überelni. A tiroliak kitesznek magukért minden évben, a hangulat fergeteges, az utcán, az asztalokon is táncolnak.
 
Gombócfesztivál Fischbachau
A tirolival gombócfesztivállal szemben erre az ünnepre nincs belépő, itt az árakba építik be a belépő árát. A sós gombócok ára 8.90 Euro körüli az édeseké 5,90 Euro.
A zene nagyon kellemes volt, szépen játszottak, noha nem az amit szabadidőmben hallgatok, de itt illett a hely szelleméhez. Majd felkerekedtünk és bejártuk a kis települést, a hegyoldalt, egy erdőt, egy tavat.
A ca. 6.000 fős lakosú falu a Leitzach-völgyben a Birkenstein hegyoldalban húzódik meg. Tiszta időben a kilátás mesés a hegyekre. A bajor hagyomány e községben is nagy betűkkel van jegyezve. Négy templomot számláltam meg körútunkon, sok ház falát díszíti a Lüftlmalerei. Bajor népviselet kötelező.

Maria-Schutz-Kirche 1087-ből

A templom mögött jobbra (ill. balra) látható a kráter hegyünk, melynek öblében már jártunk. Egy felhő sem takarta el, ritka pillanatok egyike.

Községháza épülete és udvara

készülődés...

Bencés rendi kolostor templom




"Hűséggel a régi szokásokhoz"

“Hagyd az irigyeket irigykedni
A gyűlölködőket gyűlölködni
Ami Istentől megadatott
rám tartozik” (hagyják meg az emberek nekem)

Egy lakóház, alul pékség
A pékség bejárata mellett
Odébb egy ötletes virágtartó fakéregből, zuzmóval.

Tündéri virágtartók

A harmadik templom
A falu közepén keresztül indultunk fel a Birkenstein hegyre. Egy kálvárián át vezet a gyalogút a negyedik templomhoz, a zarándoktemplomhoz. Lépten-nyomon hegyi patakok csörgedeznek alá a házak között. Igen idilli!

Frissen kaszált széna


Természetes fűnyírók
patak 1.
patak 2.
patak 3.
Egy patak pisztrángos tóvá duzzasztva
Egy lankán virágzott a földi szamóca, közte az ibolya..! Nem tudom, hogy kései vagy másodvirágzás lehet, de augusztusban ibolyát most láttam először.

virágzó szamóca
és virágzó ibolya
Pihenőnek betértünk egy frissítőre az egyik fogadó kellemes kerthelységébe. Teraszosan beültetve mindenféle virággal. Épp nyílott a havasi gyopár egy lila hortenzia társaságában. 


Ami vicces volt, egy táblán pár étel neve közül a mi debreceni kolbászunk… olvassátok csak, hogy is hívják errefelé a mi debreceni kolbászunkat :-)

hortenzia
havasi gyopár



A kálváriától a zarándoktemplomhoz
A templom oldalában festmények
A templom előtti díszes tér


Igyekeztünk tovább a gyalogúton, be az erdő tiszta levegőjére, tábla jelezte merre van a Wolfsee, patak kísért bennünket. Farkas-tó… jól hangzik, megnézzük.
Magas páratartalom, mindent vastagon belepő moha, erdei virágok, gombák illata - itt már ismét elememben voltam, ez az én világom! 








Gombaszakértők előnyben!






Ez lenne a fülgomba? Olyan kis fülecskékre hasonlít
Amikor először itt Bajorországban megláttam ezt a növényt, teljesen odáig voltam tőle. Odahaza nem találkoztam vele, számomra ismeretlen volt. Nem tudtam mi a neve, szedtem egy csokorral belőle (rengeteg van, kaszálni lehet a bokrokat) és hamar láttam, hogy kár volt.
Azóta tudom, hogy a bíbor nebáncsvirágot ne bántsam :-)
Lágy szára víz nélkül percek alatt lekornyad és vázába téve sem éled már fel. Csak a természetben szabad benne gyönyörködni. Többnyire rózsaszínű, de van fehér és egész sötét lilás változata is. Itt ebben a párás közegben annyira jól érzi magát ez a Himalájából származó növény, hogy több mint 2 m-re is megnőtt.
 

Bíbor nebáncsvirág
fehér
halvány rózsaszín
és sötét rózsaszín
A védett farkasölő sisakvirág


Kutyabenge
Kiérve az erdőből egy tisztásról szép kilátás nyílik a Wendelstein körüli hegyekre. Innen már nincs messze a Wolfsee.
Egy kocsikerék nyomában az elalgásodott pocsolyában láttam valami szépségeset...




Zöldre festett buborékláncok
Ó...
Már messziről felvillant a tó tükre egy elkerített részen egy kempingben, reméltük közelebbről is megnézhetjük, de csak kempingezőknek van fenntartva. Alig voltak kempingező nyaralók, pedig itt még javában szünidő van.
A kemping közelében a “dzsungelben” egy érdekességre bukkantunk. Már-már azt hittem régi korok nyomai… de nem, inkább vicces, talán a kempingezők építették maguknak.

Wolfsee, a bal oldali hegyek jobb csücske a Wendelstein



Egy kerülővel visszaérve a faluba egy háznál a kertben alpakákat láttam, frissen nyírva legelésztek.  



:-)
Már várom a tiroli gombócfesztivált, szeptember 20-án lesz!