"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2017. augusztus 17., csütörtök

Felelevenült elfeledett régi emlék

Borongós időben indultunk a neubeuerni tó mellől a Dandlberg Alm-hoz 910 m-re. Hideg ugyan nem volt, de eszembe nem jutott volna fürödni. Az alpesi emberek persze sokkal edzettebbek. (Fotók: július közepe)

Neubeuerni tó

Sűrű felhőréteg ült az Inn völgye felett
Ez a túra annyiban más a többitől, hogy viszonylag rövid távú, ámbár 500 m színtkülönbséget tesz meg ebből az irányból (van más lehetőség is, pl. a kerékpárosoknak kedveltebb). Tehát, aki ezt választja folyamatos emelkedőre számítson. 
Az első elkerített legelőn gyümölcsfákkal és birkákkal akadtunk össze, a fejünk felett ismét ragadozó madár keringett és vijjogott.
Érdeklődve jöttek a drótkerítéshez a bundások és fogadták el tőlem a zöldet az innenső oldalról. Mégis csak igaz, hogy odaát zöldebb... :-)












Nußdorf 
A távolban Flintsbach település Falkenstein (536 m) vára és a közeli, külön hegyen álló Petersberg templomja (847 m) integetett. Mindegyiket jól ismerjük már.



Falkenstein vár
Petersberg


Bíbor nebáncsvirág
Az előző éjszakai vihar eredménye

Gyöngyházlepkék sédkenderen


<3

Újabb tábla, még egy óra az almig. Kitűnő pontjára értünk a hegyoldalnak, csodás kilátással az Inn-völgyre. Egy-két házzal útközben. Egyiknél egy tárolót építettek a legszebb kilátás közepére… Sokan - mint mi is - mennyire értékelnénk ott egy házikót. Egy ideig nem tértem magamhoz… :-) 
A hegyoldalban virágzik a falusi turizmus is, imitt-amott házak, sokan ki is adnak, házrészt vagy szobát. Mellette saját készítésű termékeket állítanak elő, mint pl. likőr, snapsz, lekvár, méz, stb., melyeket bárki meg is vásárolhat.




Itt lehetne a nappali...







Egyik házból idős néni tipegett ki bottal. Bizonyára nem túl gyakran fordulnak meg erre idegenek vagy csak a változatosság kedvéért a hegyi magányban jól megnézett bennünket magának. Köszönésünkre kaptunk egy mosolyt és egy biccentést.






A házak közt betonozott út vitt bennünket, néhol keresztezték utunkat...






Ismét beértünk az erdőbe és akkor döbbentem le igazán! Az út tisztán élt emlékeimben, azonnal tudtam, hogy már jártam itt, méghozzá első alkalommal miután a közelbe költöztünk. Valaki autóval vitt bennünket pontosan ehhez az almhoz úgy 15 évvel ezelőtt. A fogadó nevére már nem emlékeztem, de az útszakasz belém vésődött. Meglehetősen keskeny, kacskaringós, ahol két autó nem mindig fér el egymás mellett. Az illető, aki vitt bennünket magabiztosan száguldott velünk, nekem meg az járt a fejemben csak ne jöjjön velünk senki szembe, mert valami baj lehet. Ez a negatív élmény elég volt ahhoz, hogy minden egyes szakaszra, részletre ráismerjek. Akkor már tudtam, hogy hogy néz ki a fogadó, milyen a kilátás onnan a hegyekre. És pontosan olyan volt, ahogy előtte felidéződött bennem.


Keskeny útszakasz, balra a mély szakadék

Dandlberg Alm 910 m


A kilátás, mint 15 évvel ezelőtt is

Minden vendéget lekáderolt :-D
Hazafelé ugyanazon az úton sebesebben haladtunk, még szürkébb felhők gyülekeztek, mint előtte.






Még egy impressziót is találtam magamnak ugyanazon témáról és mégis picit másként.