"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2013. július 26., péntek

Naplemente Rosenheimben

A teliholdat megelőző este a városban naplementekor, a város folyóiról, a hidakról, színekről... Romantikus esti séta, romantikus megvilágításban, ezennel szavak nélkül...

Közeleg az este...

Petúniák

Legyezővirágok és thunbergiák






“A naplemente is olyankor a legszebb, ha szabálytalan felhők borítják az eget, mert csak így mutatkozhat meg az a sok szín, amelyből az álmok és a versek születnek.” Paulo Coelho

2013. július 23., kedd

Samergberg, a Hochries illata és a kíváncsi tehén...

Többször jártunk már ezen a hegyi túraúton (is) Samerbergben, (bejegyzés 2013. április) mégis elkerülte a figyelmem egy vicces tábla egy magánterület kapuján...


( "Vigyázat, szabadon lévő bajor harcikutya! Ha a kutya jön, lefeküdni és a segítségre várni - Ha nem jön a segítség... akkor sok szerencsét!" höhöhö...)



A nyári kirándulásnak egész más az “íze”, a színe, és főleg az illata. Az erdei szamócák édeskés fűszeres illata megtéveszthetetlen. Az apró pici gyümölcsöket alig lehet látni a sűrű aljnövényzetben, de ha valakinek az orra elég érzékeny, akkor hamar rátalál az ízletes bogyókra. Útközben jól belakmároztam...:-) Így energiával telve haladtunk a nem épp könnyű hegyi köves kapatón a Hochries felé 1500 m-re. Csak gyakorlott turistáknak ajánlom!

Meredek, köves túraút



Aznap nagy meleg volt, kerestük a fák hűs árnyékát és a tempót is növeltük, a magasabb métereken hűsebb a levegő. A szamócaillatot a vadvirágok, különösen a kakukkfű, a menta és az édes “fás” tujaillat váltotta fel. Gyakran eszembe jut a Parfüm című film, eme érzéki szempontból tökéletesen tudtam azonosulni a főszereplő ezen tuljdonságával. Ezek az illatok annyira belém égtek, ezer más illat közül is felismerném.
   





Ökörszem




Balkáni harangvirág




Már nem olyan messze a hegytetőtől egy Almhoz érkeztünk, egy szép tisztásra, csodás kilátással. 



Leheveredtünk, a több tucatnyi ejtőernyős ugrásait fekve figyeltük. Itt elviselhető volt a napsütés, kicsomagoltuk a hátizsákunk tartalmát, és átadtuk magunkat a jólét pihenésének. Közelben egy tehéncsorda szintén ejtőzött, ama ritka pillanatok egyike volt, hogy nem legelésztek.











Hochries felvonó 1542 m



Gondtalan semmittevésünket egyre hangosabb kolomp hang zavarta meg. Felültem és egy tehenet láttam óvatosan, de célirányosan közeledni. Kissé bizonytalan voltam, ahogy felénk jött, felálltam, de ez sem blokkolta le, mint egy kutya szimatolt felénk, talán az almánkra pályázott... Nem tágított akkor sem, amikor a vándorbotommal közelítettem felé, félkörívben próbált egyre közelebb és közelebb jönni.

A kíváncsi tehén

Jött közelebb
 
Játékosan, még közelebb

szimat



Visszatérve a hegyről még sokáig figyeltük a landoló siklóernyősöket.



 

2013. július 16., kedd

Kráterhegyi kirándulás Aurach

Amikor legutóbb a Schliersee-nél jártunk felfigyeltem egy érdekes kráter formájú hegyre. Attól a perctől kezdve nem hagyott nyugodni a látvány, hamarosan visszatértünk oda. Meg kell mászni ezt a hegyet is...! :-)
A túraút, melyet választottunk a Benzingalmhoz(1325 m), majd az Aiplspitzhez(1759 m) vezet. Gyakorlott hegymászóknak ajánlott, meredek, kavicsos, csúszós útszakasz, tériszonyban szenvedők kerüljék!


A Glockenalm-Aurach és a Wölflhof fogadóktól startoltunk, gondoltuk jó lesz megfáradtan ide visszatérni egy kis harapnivalóra. 
Ha nem tudtuk volna, hogy mi a cél valószínűleg észre sem vettük volna e hegyeket. Érkezésünkkor ugyanis a hegyek felét és így az “én kráterhegyemet” is belepték a felhők. “Érdektelennek” :-S (ilyen persze nincs!) tűnt a táj... biztos esni is fog és nem tudok majd szép képeket csinálni. Azért a több mint egy évtizednyi alpesi tapasztalatom nyugtatott, itt óráról órára változhat az időjárás, talán még kisüt ma a nap...

Aznap a kráterhegynek nyoma sem volt...

Kép, amikor felfedeztem...

Oda vágyom fel!!!

Egy kis kápolnától indultunk be az erdő sűrűjébe, az egy személy szélességű meredek kapató szlalomozott a felhők felé. Kezdetben egy patak és annak csobogása kísért, majd csendesedett az erdő. 




Jól esett olykor megpihenni a flóra és fauna világát megfigyelni. Érdekes növényeket fedeztem fel ismét méterről méterre haladva.





Kosbor




Itt már a felhőkben jártunk :-)


A lelkét már átadta a teremtőnek, hamarosan a testét fogja visszaadni a természetnek...(K.L.)


Már 1000 m felett jártunk, amikor a sűrű erdőből kiérve egy tisztásra kerültünk, szintén tölcséres formájú volt. Szétszórtan kövek, a kráter alján valamikor egy pici hegyi tó lehetett, talán esős időben újra és újra. Itt már ismeretlen növényekre, virágokra is leltem.







Alpesi rózsa










Lenn a völgyekben, alacsonyabb méteren már május-júniusban elnyíltak az illatos vadrózsák. 1000 m felett még most júliusban pompáznak igazán. Nagyon szeretem a rózsaféléket, de egy illatos rózsa sem léphet nyomába a vadrózsa illatának...




Megérkeztünk az 1300 m magasságba a Benzingalmhoz, a kráter aljához. Innen a kilátás a környező falvakra egy különös érzés volt. A széles kráter alján a magasban porszemnek éreztem magam, megnőtt a tér, vele együtt az erő...


Benzingalm 1325 m




A kráter aljáról a lelátás a falvakra

Mi a felhőkben, odalenn viszont sütött a nap

“Csak az tud megmászni egy hegyet, aki megadja a testének azt a figyelmet, amit megérdemel. Annyi idő áll rendelkezésedre, amit az élet megenged, menj hát, és ne követeld azt, amit nem kaphatsz meg. Ha túl gyorsan mész, elfáradsz és félúton feladod. Ha túl lassan mész, rád esteledhet és eltévedsz. Élvezd a tájat, a források vizét és a gyümölcsöket, mert a természet nagylelkű, de haladj tovább.” Paulo Coelho

Ahogy annak lennie kellett, mire visszaértünk a hegyről elvonultak a felhők és kisütött a nap.




Megéhezve tértünk be a Wölflhof vendéglőbe.



Fárasztó kirándulás volt aznap, de nagyon kellemesen éreztük utána magunkat. A tiszta levegő ereje helyettesíthetetlen! Az estét megkoronázva több év után újra szentjánosbogarat láttunk előttünk repkedni a sötétben.

“Az Isten küld, testvéreim, tinéktek,
hogy sugarai eleven tüzét,
amik Arcáról a szívembe égtek,
sugározzam csendesen szerteszét
a testvéreknek, kik az éjben járnak.
Az Isten küldött szentjánosbogárnak." Sík Sándor