Megjuhászodott patak mentén

Előző bejegyzésem folytatásaként a bad feilnbachi folyó mentén, a környék legszebb folyója mentén haladtunk tovább.

A vízesésekkel teli Jenbach-folyó különösen szép arcát szerintem télen mutatja, mikor a vízesés jégfüggönnyé változik. Nyáron vidám, üde zöld és hangos.

A Hofer Alm hegyi fogadó után lejőve a hegyről a településen áthaladó, csendes patakká szelidült vízfolyás mentén haladtunk.

Bad Feilnbach

Régi olvasóim emlékezhetnek egy erdei adventre, melyet a település itt rendez meg minden évben.

Sokáig filozofálgattunk a fekvő padon

Jenbach

Kisasszony-szitakötők táncoltak a patak kövein, a fűszálakon. Csillogó azúrkék szárnyaik surrogtak a víz felett.

Itt a Jenbach mellé társul még két másik kis erecske, melyek környékét az itt lakók nagyon szépen és természetesen alakítottak ki maguknak, az itt pihenőknek. Bad Feilnbach egy gyógyüdülőhely, sokan jönnek ide kirándulni, nyaralni, pihenni. 

A természet és a természetbe illő emberek alkotta tárgyak, vallási szimbólumok. Az egyik előtt hosszabban elgondolkoztam mi a jelentése. Egy nagy kövön fényes metál, medúza formájú, hosszú lelógó nyúlványokkal. Mikor elolvastam értettem meg, hogy ez a “élet forrása” alkotás.

"Az élet forrása" egy kőből fakad

"Az egyik elültette, a másik megöntözte, Isten növeszti"

Sétálóknak, kerékpározóknak, gyerekeknek játszótérrel, sok paddal nyújt lehetőséget a kikapcsolódni, feltöltődni vágyóknak a hely. Adventkor pedig pontosan itt rendezik meg az ünnepi vásárt.

  

A Paradicsom

Legkedvesebb alkotásom a patakba épített kő-hajó, mely ülőalkalmatosság is egyben, a hűs vízben áztathatjuk a lábainkat.

Szabadtéri színház

Szeder nézőben és a legszebb patak mentén

Túrázásaink hétköznapjaink része lett, kell már mint “egy falat kenyér”... Talán, ha becsukott szemmel időben és térben letennének valahová a közelben ahol jártam, az illatok alapján szerintem egész jól betájolnám magam. :-) Július végén az erdei illatok alapján az érő szeder képe lebegett előttem. Van egy helyünk, ahol két évvel ezelőtt szüreteltem az első nagyobb mennyiségű vad gyümölcsöt süteménybe és eltenni dzsemnek. 

Felkészülve az idei “aratásra” el is mentünk, hogy fel tudjam mérni az ezévi termést és hozamot.

Bad Feilnbach felett

Az erdei út mentén már megjelentek a selymes fűfélék, szedtem belőlük a vázába télre és az első gombák is megmutatták kalapjaikat.

Mikor elértük szedresünket, megdöbbenve láttam, hogy a gazda nem díjazta a nagy bokrot és alaposan megnyeste azt. Voltak ugyan szépen zöldelő szemek rajta, de jóval kevesebb. 

Aztán egy másik úton ereszkedtünk le a hegyről, át az erdő sűrűjén, ahol rengeteg kis fenyő lepte el az aljnövényzetet. Jó döntés volt, mert újabb szedreseket találtunk, lesz az idén is szüret.

Nagy öreg fenyők alatt bújkáltunk, földig értek az ágaik, néhol bükkös vegyült a tűlevelűek közé, könnyező törzseik állják a sarat a fenyves szomszédságában.

Földig érő ágak

Egy vargakanyarral elértük a Hofer Alm hegyi fogadót. Egy-két vendégük volt csak, csend uralkodott a környéken. Élveztük a kilátást, a csendbe röppenő rozsdafarkú cserregését, énekét.

Hofer Alm

Kerékpár tároló

Rozsdafarkú

Dupla adag (Zwetschgendatschi-szilvás lepény), mint a városban

Bad Feilnbach hagymakupolás templom tornya a távolban

Szitakötő

Egy füzike (talán a kisvirágú)

A napnak még nem volt vége, de hogy hova mentünk, azt majd a következő részben árulom el.

A tojáshabos fák alatt, a jéggé fagyott vízeséseknél

“Bársonyos, tiszta és hideg,

Az égbolt felettünk remeg”

…

“Kábán, vakon, részegen,

Futunk át az életen”

…

“Akad, aki érti mit jelent,

Hogy az a húr csak megfeszülve zeng!” 

Ákos: Érintő

Az a tél, amikor minden együtt játszik. A hópihék összekapaszkodnak, a hőmérséklet kedvez a ropogós porhónak - olykor hófutásnak, elesésnek, belehempergésnek - a szél messze jár, nem rezdül semmi, minden természeti és mesterséges formára tiszta, fehér huzat kerül.

A kövek a patak partján hósapkát kapnak - de az is lehet, hogy hóvakond lakik alatta (köszi Bori :-) ) - a fák ágai tojáshabot öltenek, a háztetők ráncos hórokolyát kapnak, a művészi alkotások új értelmet kapnak, még az egyszerű kerítések is díszbe öltöznek.

Egyetlen élénk szín távol és közel

Egy sima, egy fordított...

Ki mit lát?

Érintetlenül

Előző este óta szünet nélkül esett a hó. Az a reggel, amikor sokan nem indulnak útnak, ha nem muszáj, mindenütt csúszósság. Kezdődik a báli szezon, az autók is táncoltak az úton. 

A közeli vízeséses Jenbach folyó pontosan jó kirándulásnak ígérkezett. Bár ez a Wendelstein (1.838 m) hegyeiről lefutó sebes patak, néhol folyó minden évszakban gyönyörű. Nyári smaragd színét most fehér fodros varázsköpenyre cserélte.

Lakott területen letisztított utakon haladhattunk. Később a patak mentén, az erdőn át a már előttünk járó természetkedvelők tapostak nekünk utat.

Szerintetek?

Infopavilon

Elértük a vízeséses szakaszt, ahol a mesterséges vízlépcsők egymást követik. Jóval szelídebben zuhogott alá, mint a melegebb hónapokban, azért teljesen még nem fagyott be. A látvány csodálatos! Mindenki engedje szabadon a fantáziáját, ha ilyet lát, érdekes dolgokat fog felfedezni.

Mint a cseppkövek, csak jégből

 

Tojáshabos

 

A sűrű erdő talaját is hóval fedte. Minél feljebb haladtunk annál erősebben hullott a hó. Kezdetben dara, majd nagyobb pelyhek.

Kőomlás blokkolók

Egyszer csak a magas fenyők alatt haladva - talán egy madárnak köszönhetően - leomlott egy nagyobb adag hó, ami egy "minilavinát" indított el és beterített bennünket is. Hirtelen felocsúdásomból egy kép is készült.

 

Megcsendítettük a csőharangokat és indultunk visszafelé. A Café Millau meleg fogadója már várt bennünket.

Nem látszik a Wendelstein a hófelhőktől

“A télre várni kell.

Ó, a télre várni kell,

Hogy hóval fedjen el,

És ne ébresszen fel

Örök álmomból,

Örök álmunkból…” 

Ákos: Minden ami szép volt