Szardíniai lábnyomok 4.

Az észak-nyugati félsziget legszélén fekszik egy gyöngyszemnyi tengerpart, La Pelosa Beach. (Újdonsült ismerőseink James Bond Beach-ként hallottak róla, bár ennek semmi nyomát sem találtuk ott.)

Szerencsénkre októberben szinte érintetlenül várt ránk, csak néhányan keresték fel az itteni tengerpartot rajtunk kívül, volt idő és tér megnézni, megérinteni, elidőzni rajta. 

A félsziget sziklás hegyoldalán sorakozó elegánsabbnál elegánsabb nyaralók arra engednek következtetni, hogy főszezonban a tengerpart telítve lehet.

La Pelosa

Erős szél fújt, habosan csapódtak a hullámok a szikláknak. A félsziget mellett egy kis zátonyon a magányos bástya látványa minden művész ihletét beindítja.

Gyönyörű tengerpart, meggyűrődött homoksziklák, hol redős majd csíkos, hol formás legömbölyített majd lyukacsos. A pirit szemcsék ezüstösen csillogtak a napfényben. Durva szemcsés homokos, apró kagylós, csigás, fehér porcukros homokkal váltakozva. Ennek megfelelően a tenger színe ehhez illő változatos, sokszínű kék. Ezen a néhány négyzetméteren annyi változatosság és szépség együtt, alig telt be vele a szemem. Csodás hely!

Kagyló és csigaház gyüjtögetők

 

Sirályok érkeztek és egész közel engedtek magukhoz, ellenben a dolmányos varjakkal, ők óvatosabbak voltak.

Boróka bokrok próbálták megfékezni a szelet a parton, áradt cédrusos illatuk.

Egy étterem teraszán hallgattuk a tengert, a szelet.

Egy csepp Andalúzia 2.

Szállásunk Huelva tartomány azonos nevű városától nyugatra a tengerparton volt, Isla Canela üdülüfaluban. Ezen a részen az itt élők elsősorban a turizmusból élnek és ezért mindent meg is tesznek. Rend és tisztaság fogadott bennünket bármerre jártunk. Sem a kieső utcákban, az utakon vagy az árokpartokon nem fogadott szemét, ahogy azt több déli országban/szigeten már “megszokhattuk”. Lenyűgözött bennünket ez a rendezettség! (Ez fogadott akkor is, amikor a különböző mosdóhelységeket használtuk. Le a kalappal előttük!)

A hotel az óceán és egy lápos-bozótos-folyó között fekszik, ami sok vízi élőlénynek ad otthont.

Megérkeztünkkor az első utunk természetesen az óceán partjára vezetett.

 

A szállodasorokat km hosszan promenád kíséri, pálmasorok fogják meg az Atlanti-óceán erős szelét. Azt mondják itt mindig fúj a szél. A pálmákat magamban csak szakállas/bundás pálmáknak hívtam. Itt nem vágták le az elszáradt leveleket, azok szépen simultak a törzsre és a szélben hangosan zizegtek.

Sűrű bozótosok, sások után következett a finom homokos tengerpart, melyet minden nap tisztítottak, simítottak. A bozótoson keresztül deszka hidak, trepnik mutatták az utat a vízparthoz, megannyi forróságot és homokot tűrő szépséggel. Érdeklődve néztem szét.

A leggyakoribb növény egy sás szerű bokor volt, mára lassan beérő termésekkel.

Kopárnak tűnt a távol, de alaposabban körülnézve megmutatta szépségeit.

Virágzó és termő kaktuszok

Mi minden megél a homokon, olykor a forróságban.

Km hosszan finom homokos partszakaszok

Sok-sok kagyló

Három hónappal ezelőtt az Atlanti-óceán nyugati partjain Dominikán hallgattuk a víz morajlását, a hullámok csapódását, ezennel a keleti oldalon. Ugyanaz és mégis más. Megelevenedtek az emlékek, az illat ugyanaz, az érzés mégis más. Ha az Alpok lábainál vagy az óceán partján állok az érzések hasonlóak. Milyen kicsi az ember. Hatalmas úr ereje a tenger/óceán hangja, látványa, a hullámok. Minél erősebb, vadabb annál fehérebbek és habosabbak a hullámok a parton.

A szálloda kertje - nekünk fontos - minimalisztikus, de jellegzetes és tetszetős volt. Nyíltak a leanderek és egyéb délszaki növények. Május-június talán a legszebb időszak a botanikai kalandokra.

 

Virágzó aloe

Illatos rózsák

Hamvaska

A pálmafélékkel a karibi szigeten kicsit közelebbről is megismerkedtem, örömmel fedeztem fel a hasonlóságokat. Egy legyezőpálma féle éles tüskékkel védekeznek. Mint cápafogak sorakoznak a zöld és a már elszáradt levelek nyelén.

 

Cápafogas pálmák

Haragos zöld cikászok

Az utazók pálmájához hasonló pálma ezennel megmutatta virágját. Kísértetiesen emlékeztet a papagájvirágra.