"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szenderke. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szenderke. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. október 6., kedd

Ősztől kapott pillanatok


Hűvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.
Ködben a templom dombja,
villog a torony gombja,
gyors záporok sötéten
szaladnak át a réten.
Elhull a nyári ének,
elbújnak már a vének,
hüvös az árny, az este,
csörög a cserje teste.
Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik.
Mindegy, hogy rég volt vagy nem-rég.
Lyukas és fagyos az emlék.
A fákon piros láz van.
Lányok sírnak a házban.
Hol a szádról a festék?
Kékre csípik az esték.
Mindegy, hogy rég vagy nem-rég,
nem marad semmi emlék,
az ember szíve vásik,
egyik nyár, mint a másik.
Megcsörren a cserje kontya.
Kolompol az ősz kolompja.
A dér a kökényt megeste.
Hűvös és öreg az este.     
Weöres Sándor: Valse triste
Illatos levendula














Tavaly Rodoszról szerzett zsálya és oregánómagjaim növénykéi egész nyáron át adták leveleik tartalmát. A zsálya különösen szépre cseperedett. Húsos, aromás leveleit folyamatosan vágtam, ügyelve, hogy erősödjön is. Került húsokhoz, lekvárba, süteménybe és teának is.
Az oregánó kis vékonyka maradt, de azt is tudtam többször a fűszervajba vágni. Mivel délről hoztam e fajtákat a pincében fogom őket átteleltetni. Remélem megmaradnak, biztonság kedvéért talán sikerül hamarosan újabb növényi magvakra szert tennem Zeusz szülőföldjén.

Zsálya
Oregánó
Muskátlim utolsó virágaira zúgva érkeznek még. A csendben szárnyainak rezgése még hangosabban hallatszott. Buzgón kereste a fáradt napsugarak érlelte utolsó nektárcseppeket...

Kacsafarkú szenderke
Csodásak az őszi színek



Lehull a levél, lehull a lepel
A nyári vigasság elcsendesül
Meztelen fákra az ősz párát lehel
Kismadár rebben és némán elül

Nincs már csivogás, nincs már trallala
Erdőcsend van és harmatgyöngyös rét
Szél alkotta színes falevél mandala
Csak játszatok, játszatok velem még!   
Timea Knebel: Őszi játék



Örökmécses

2014. október 26., vasárnap

Rodosz, a napfény szigete 3.

Reggelente és esténként Zeusz aktívan részt vett a szálloda körüli programokban. Az animátorok után úgy szaladt, mint egy puli kutya. A virágos ágyásokban bújócskázott.

Zeusz készül a füleit hátracsapni
Rendszeres látogatók voltak a szálloda kerjében a szenderkék, akik a folyosó megvilágításait is virágnak nézve látogattak.

szenderke

Visszatérő vendég volt még egy nagy (kb 10 cm hosszú) sáska is.


A tengerparti étterem székjeire étkezéskor verébcsapatok érkeztek. Mindig volt aki etette őket. Sőt voltak, akik a tengerbe állva a halakat is etették.



A strand közelében egy pici szigetet kibérelt magának egy sirály rendszeresen sírni…


Úton-útfélen az öde köves talaján nem csak virágok élnek meg, hanem a kecskék is. Akár lehetne a sziget jelképállata a kecske, de nem (erről majd később még lesz szó), olykor még a strandokon is megjelennek. Óvatosak, lassan közelítenek emberhez, autóhoz.







Útikönyvem tájékoztatott, hogy a szigeten egyetlen édesvizi forrás található, az Epta Piges (hét forrás) Ide el kell látogatni, gondoltuk!
A keleti tengerpart felől a szárazföld belseje felé autózva elég lakatlan volt a környék. Imitt-amott egy ház(nyaraló?), helyi lakost nem láttunk errefelé csak néhány kósza turistát. Hegyre felvivő többnyire tűlevelű erdő közép-európai érzetet adott. Már a parkolóban megjelentek a pávák, akik több tucatjával élnek itt szabadon, de pompás tollazata egynek sem volt. Bizalmasan jöttek közel az autókhoz, turistákhoz ők is.




A folyóparton más szárnyasok is tollázkodtak, falusias jelleget kapott a patak környéke.




A hét forrás a kövek és a hatalmas öreg platánok gyökerei alatt gondosan megszámozva könnyen felfedezhető. Egy fiatal pár fiúja jóízűen ivott is egyik-másik forrásból. Jól esett volna, de mi nem kockáztattunk. (az Alpokban bátrabbak vagyunk) A patakparton egy teraszos étterem várja a megéhezőket.







További érdekesség egy 150 m hosszú alagút. A forrásokból összegyűlt víz patakká duzzad és ezen az alagúton át bokáig érő vízben (attól függ mekkora a vízállás) követhető gyalogosan a folyás iránya. Nem mentünk végig, cipőt kellett volna cserélni, a víz is elég hideg volt és az alagút sem volt hivogató.


Mi inkább a gyalogosösvényen követtük a patak másik ágát, aminek később igen örültem. Ősi erdőbe kerül az ide látogató, érdekes fák - főleg platán - érdekes formáikkal késztetnek gondolatokra. A talaj részben a sok aláhullott tűlevéltől kellemes puha.







A platán itt is jelzi, az ősz megérkezett...

kén






Egy csak itt honos édesvizi hallal, teknőssel, angolnával és rákokkal is találkozhattunk volna. Sajnos ezek közül egyet sem láttunk.