"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2015. július 30., csütörtök

Ruhpoldingi meseerdő és egy kis vízesés 2.

Az Urschlauer Achen folyó párhuzamosan haladt gyalogutunkkal, olykor közvetlenül a partján, néhol távolabb tőle.
Egy helyen szép pöttyös magányos pisztrángot láttam a folyóban hűsölni. Talán aludt is, mert amikor órák múlva visszajöttünk még mindig itt tanyázott.



Sebes pisztráng nyugalomban

Egy lankás részen kerámiakészítő lakik, gondoltam visszafelé bekukkantunk hozzá. Aztán egy vargakanyarral egy másik úton tértünk vissza autónkhoz és csak idehaza jutott eszembe, hogy ő sajnos kimaradt. :-(



Tábla jelezte egy hatalmas fogadó mellett, közeleg a meseerdő.
A fogadó szomorúan és üresen állt, a sörkertje kihalt, a padok porosak, nem is olyan régen még használhatták, a bútorzat, a függönyök az elszáradt cserepesvirágok szomorút sejtettek. Pedig milyen kár, 2011-ben felújították. Tövében csobogó patakocska és egy ugrás a varázserdő.







Egy varázserdőben már jártunk két évvel ezelőtt, az Berchtesgadenben, Ramsaunál található.
De ez az erdő egészen más! 
Tábla jelzi kialakulását. Egy 300 m magasról leomló hatalmas kőomlásnak köszönhetően keletkezett még a 13. században. Barlangok, hasadékok jöttek létre, fák dőltek ki, melyeket az idő folyamán a moha, páfrány és borostyán burkolt be. Igen magas a páratartalom a fák alatt és labirintusos a környék. Biztos cipőben ajánlott a környék. Lépjünk csak be a mesevilágba...

Egy hídon át hív az út



Kettéhasadt kőtömbök
A szerencsét hozó barlangba is bebújtam. Nem mintha még többre lenne szükségem, hisz mindezt megélni, látni már szerencsésnek érzem magam.

A szerencsebarlang
Mindent belep a moha

Néha a hatalmas kőtömbök repedései alatt/között furcsa érzésem támadt, ha most ez megmozdulna, de hamar elhessegettem e gondolatokat.



Puha óriásfák
Ki az erősebb? A fák vagy a kövek?

Már-már láttam a tündéreket, manókat, koboldokat és  egyéb mesehősöket, de egy zajos család visszarántott a valóságba. :-)
 






Az erdőben mindent a természetre bíznak, feldolgozza, megújítja önmagát. Természetvédelmi terület.



Egy röpke pihenő után elértük a kis vízesést, a Nesslauer vízesést, melyet csak a fák közül felülről lehet megszemlélni. Alattunk a tátongó mélység.

 
Nesslauer vízesés
 

Kiérve az erdőből egy kis kápolna az erre tévedőknek, itt élőknek.

 

Visszérve elhaladtunk egy pihenőhely mellett - a patak túloldalán a ruhpoldingi szabadidőpark - ahol akár szalonnát is lehet sütni, grillezni. Már messziről füst jelezte itt valaki megéhezett. Odaérve láttuk is egy magyar csapat lakomázott a grillről.




A visszaúton egy kis kitérővel a közelben egy régi harangöntő működött. Ma már múzeum. A múltja az 1600-as évekig vezethető vissza. Pechünkre vasárnap zárva volt, bemenni nem tudtunk. Pedig érdekes lett volna! Az utolsó itt dolgozott kalapács és fegyverkovács 1960-ban halt meg. A műhelyt egy hatalmas víz hajtotta kerék működtette és túlnyomóan harangokat készítettek a tehenek nyakába, de köszörűsi teendőkről is ismertek voltak közel és távol.
Az emlékművédelem allatt álló múzeum hétfőtől péntekig látogatható.




De jó lehet itt lakni...


Sisakvirág
Visszérve az autónkhoz eszembe jutott, hogy a magunkkal cipelt szőlőt nem ettük meg. Az autó ajtajait kitárva - mert eléggé felmelegedett - beültünk és csendben leszemezgettük a szőlőfürtöket. Egyik lábam kilógatva, hirtelen az autó alól egy feketeség ugrott ki. Talán egy méterre megállt és farkasszemet nézett velem. Egy bozontos sötétbarna bundás mókus volt. Két másodpecig néztük egymást, majd úgy ítélt meg veszélyes lehetek és felugrott az első fára, annak is a túloldalára és viccesen visszakukkantott. Nyúltam volna a fényképezőmért, de ő már el is illant...

2015. július 27., hétfő

Ruhpoldingi meseerdő és egy kis vízesés 1.

A Chiemgau Alpok egyik közismert és vonzó települése Ruhpolding, a Chiemsee-től délre fekvő üdülőfalu.
A környék minden évszakban számos aktív nyaralónak ad lehetőségeket. A kánikula után kellemes kirándulóidőre hűlt le a levegő, bogarásztam, hogy merre lenne érdemes itt kirándulni. Ráakadtam egy meseerdőre és a Nesslauer vízesésre. Már hiányoztak az erdei hangok, illatok az ottani levegő.
Az út az Urschlauer Achen folyó mentén vitt bennünket fel a hegyekbe. A túra könnyű, inkább megfigyelő-nézelődő, ca. 700 m-ről 800 m-ig mentünk.



Réti füzény

A völgy felett egy ragadozó kőrözött a termikkel, vártuk talán lecsap áldozatára, de aztán hagyta magát a meleg légáramlattól messze sodorni.



Útközben egy-egy hegyi turizmusra berendezkedett/átalakított egykori lakóházak tarkították a természeti díszletet. Hangulatos, bármelyikben jólérezném magam, az idilli környezet mindenütt biztosított.




Dekorációk az egykori használati dolgok







Különböző mentafélék ontották illatukat a mezőkön, erdők alján.

Szurokfű
Menta
A mentáktól már csak a nebáncsvirágok voltak többen, mondhatni tömegesen. Hatalmas, olykor 2 m magasra is megnőnek e lágyszárú vizetkedvelő vadvirágok.

Erdők alji erdei nebáncsvirág
Vizes részek bíbor nebáncsvirágai
Bíbor nebáncsvirág

Vadrózsa
Medvetalp
Medvetalp beérő magjai
Földitömjén

Kenderkefű
Réti legyezőfű
Egy harangvirág fajta

Szarvaskerep
Ördögszem



Bogáncs féle

Erdei tisztesfű
Érnek a bogyós gyümölcsök.

Erdei málna
Farkasszőlő


Orvosi szemvidítófű
Folyt. köv. :-)