Egy
szikrázó téli napon a St. Margarethen hegyi templom környékét céloztuk
meg Brannenburgnál. Kellemes téli időnk volt, mínusz 1 fok, porhó
csillámlott a napfényben, puhán ropogott a talpunk alatt, szinte felhőtlen kék
ég.
 |
| St. Margarethen templom |
Első
írásos feljegyzések a templomról már az 1445-ös évekre vezethetők
vissza. A templomudvarban egypár sirkő áll a helyi közismert személyek
nyughelye. A templom mellett egy hatalmas állítólag 400 év körüli hársfa
áll. Köréje padot építettek az itt élők a megpihenni vágyóknak. Nyáron
jól esik az árnyékában hűsölni. A templom lábánál a parkolóban hagytuk
az autónkat, és innen indultunk a hegyekbe tovább.
 |
| Több méteres gyertyaegyenes fák |
Kezdetben
betonozott úton mentünk, majd az erdőn keresztül térdig érő puha
hóban lehetett haladni. Csend volt és nyugalom, csak az olykor
felröppenő madarak és a cinegék éneke volt hallható.
Egy-egy szellő seperte le a havat az ágakról. A porhó csillogóan szóródott szerteszét, mint megannyi csillámpor.
 |
| Csillámpor hullott ránk |
 |
| Porhó |
Egy közeli ház udvarában találkoztunk egy-egy lakóval...
 |
| Napozó macsek |
 |
| Bundás lovak |
 |
| Szelíd nyuszi a hóban |
 |
| Hótartó :-) |
 |
| Tetőburkolat |
Jó érzés volt a puha hóban elterülni, süppedni, a kék eget bámulni. Angyalka is készült... Aztán tovább mentünk az erdőbe.
 |
| Szikrázó napsütés |
 |
| Angyalka |
 |
| A természet művészete |
 |
| Tojásfehérje hab |
 |
| Irány az erdőbe, a térdig érő hóba! |
 |
| A fák közül lelátás a környék falvaira |
 |
| Flintsbach am Inn |
Visszafelé
ugyanezen az úton mentünk, hogy újra átélhessük a látottakat. A St.
Margarethe templom mellett van egy hegyi fogadó, a Kraxenberger család
kúriája. A családot ismerjük már évek óta, visszajáró vendégek vagyunk.
Olcsón, finomat és házi készítésűt lehet itt fogyasztani, nyáron a
kertben van a vendégfogadás.
Amikor
betértünk a fogadó bejáratához egy mérges gúnár fogadott bennünket.
Párom nadrágját finoman csípkedte, amilyen agresszíven támadott, annyira
megjuhászodott mikor látta nem menekülünk előle. A háziasszony mondta,
hogy unatkozik és előszeretettel felhívja magára a figyelmet. Amint
valaki vele foglalkozik, hűségesen engedi a simogatást, kísérget mint
egy kutya és “beszélget” is veled. Falusi létemre ilyenben még nem volt
részem, hát gondoltam ki kell próbálnom. És valóban!
 |
| Csipkelődős gúnár |
 |
| Gyönyörű kék szemek |
 |
| Hűségesen várt ránk odakinn |
 |
| Simizésből sosem elég! |
No,
a sok simizésnek is meglett az ára... Nem akart bennünket elengedni,
jött utánunk a kapun át, mi több az utcára követett és kiabált-gágogott
utánunk. Hiába próbáltam meg visszazavarni, csak jött és elégedetlenül
rikácsolt! Addigra barátnője egy macsek is csatlakozott hozzá. Hiába,
nekünk indulnunk kellett! A parkolóból még szóltam hozzá, a hófal
túloldalán várakozott és nézett utánunk...
 |
| Kétségbeesve jött utánunk |
 |
| Csalódottan kiabált utánunk |
 |
| Búcsúpillanatok :-( |
 |
| Talán látjuk még egymást...! |
