"Vágyaid olyanok, mint egy felbukkanó madárraj a házad felett. Elsuhannak. De ha fészket vernek az ereszed alatt, ott élnek, s ezért már te felelsz. Befogadtad őket!" Müller Péter

2017. január 19., csütörtök

Hm, blogger… hm

Azt gondoltam, hogy a jobb oldalon elhelyezett “Kedvelt bejegyzések” a legtöbbet nézett oldalak listáját jelenti a blogban. Nem, legalábbis nálam nem. Feltűnt pl., hogy a “Szardínia lábnyomok 4.” per pillanat e lista ötödik helyén áll. Megnézve a bejegyzések listámban az egész szardíniai sorozat korábbi részei több látogatottságot mutatnak, mégis a 4. rész tűnik csak fel a kedvelt listán… döm-dö-döm...
De akkor milyen lista a kedvelt bejegyzések listája? Hozzászólás kedveltség sem lehet...

Nálatok, hogy működik?


2017. január 16., hétfő

Mindenütt jó

Ez a blog címe, amit Bernie ír, aki szintén egy utazó. Akinek az utazás a hobbija, a hobbija a munkája. Micsoda párosítás, öröm, aki ezt elmondhatja magáról!
Bernie lehetőséget ad más utazóknak a blogján a bemutatkozásra egy-egy érdekes cikkel. A januári első vendégblogos írását már olvashatjátok, februárra, a jövő hónapra én kaptam a lehetőséget egy vendégírással! Már izgatottan cikáznak a fejemben a képek, hozzá a szöveg…
Addig is bogarásszátok a Mindenütt jó blog-ot, rengeteg információt találhattok különböző országokról, városokról, sok szép fotóval!





2017. január 10., kedd

A tojáshabos fák alatt, a jéggé fagyott vízeséseknél

“Bársonyos, tiszta és hideg,
Az égbolt felettünk remeg”

“Kábán, vakon, részegen,
Futunk át az életen”

“Akad, aki érti mit jelent,
Hogy az a húr csak megfeszülve zeng!” 
Ákos: Érintő


Az a tél, amikor minden együtt játszik. A hópihék összekapaszkodnak, a hőmérséklet kedvez a ropogós porhónak - olykor hófutásnak, elesésnek, belehempergésnek - a szél messze jár, nem rezdül semmi, minden természeti és mesterséges formára tiszta, fehér huzat kerül.
A kövek a patak partján hósapkát kapnak - de az is lehet, hogy hóvakond lakik alatta (köszi Bori :-) ) - a fák ágai tojáshabot öltenek, a háztetők ráncos hórokolyát kapnak, a művészi alkotások új értelmet kapnak, még az egyszerű kerítések is díszbe öltöznek.





Egyetlen élénk szín távol és közel


Egy sima, egy fordított...
 
Ki mit lát?

Érintetlenül






Előző este óta szünet nélkül esett a hó. Az a reggel, amikor sokan nem indulnak útnak, ha nem muszáj, mindenütt csúszósság. Kezdődik a báli szezon, az autók is táncoltak az úton. 
A közeli vízeséses Jenbach folyó pontosan jó kirándulásnak ígérkezett. Bár ez a Wendelstein (1838 m) hegyeiről lefutó sebes patak, néhol folyó minden évszakban gyönyörű. Nyári smaragd színét most fehér fodros varázsköpenyre cserélte.



Lakott területen letisztított utakon haladhattunk. Később a patak mentén, az erdőn át a már előttünk járó természetkedvelők tapostak nekünk utat.




Szerintetek?


Infopavilon

Elértük a vízeséses szakaszt, ahol a mesterséges vízlépcsők egymást követik. Jóval szelídebben zuhogott alá, mint a melegebb hónapokban, azért teljesen még nem fagyott be. A látvány csodálatos! Mindenki engedje szabadon a fantáziáját, ha ilyet lát, érdekes dolgokat fog felfedezni.










Mint a cseppkövek, csak jégből











 


Tojáshabos

 
A sűrű erdő talaját is hóval fedte. Minél feljebb haladtunk annál erősebben hullott a hó. Kezdetben dara, majd nagyobb pelyhek.



Kőomlás blokkolók





Egyszer csak a magas fenyők alatt haladva - talán egy madárnak köszönhetően - leomlott egy nagyobb adag hó, ami egy "minilavinát" indított el és beterített bennünket is. Hirtelen felocsúdásomból egy kép is készült.


 





Megcsendítettük a csőharangokat és indultunk visszafelé. A Café Millau meleg fogadója már várt bennünket.






Nem látszik a Wendelstein a hófelhőktől

“A télre várni kell.
Ó, a télre várni kell,
Hogy hóval fedjen el,
És ne ébresszen fel
Örök álmomból,
Örök álmunkból…” 
Ákos: Minden ami szép volt