"Vágyaid olyanok, mint egy felbukkanó madárraj a házad felett. Elsuhannak. De ha fészket vernek az ereszed alatt, ott élnek, s ezért már te felelsz. Befogadtad őket!" Müller Péter

2017. február 19., vasárnap

Mindenütt jó!


Vendégírásomat a Mindenütt jóóó blogján itt olvashatjátok. Kicsit rólam, kicsit talán rólad, kicsit a helyekről, melyek nyomot hagynak bennünk - hisz mindenütt jó!


2017. február 9., csütörtök

Szánhúzó kutyák versenye Inzellben

Második alkalommal látogattunk el a szépséges Chiemgau hegyei közé Inzellbe, ahol telente megrendezésre kerül a szánhúzó kutyák versenye. (Bővebb három évvel ezelőtti bejegyzésem itt olvasható.)


Ragyogó napsütést ígértek a hétvégére, kicsit aggódtam, hogy olvad majd a hó a 600-700 m magasságon is. Utólag olvastam, hogy szombat délben kényszerpihenőt rendeltek el a versenyekre, mert annyira rossz minőségűre olvadt a pálya, csak este folytathatták, mikor a nap eltűnt a hegyek mögé.
Mi az utolsó nap jártunk ott és meglepődve láttuk, nagyobb lett, bővült az esemény. Mind nagyságban, mind látogatottságban.





A pályák


Az idei Európa-bajnokságon már 250 csapat 26 különböző nemzetséggel képviseltette magát. (Belépő felnőtt: 6,- Euro 2017) Néhány videó a hangulatból.













A kűzdelem, a vágy végre elindulni és húzni - ez a 4.000 éves örökség - minden alaszkai husky mozdulatában benne volt. Egy skót musher (a hajtók megnevezése) mesélte, amint az egy éves kölyköt szánhúzásba befogják onnantól kezdve megpecsételődött a sorsa, onnantól csak erre hivatott.

Az elengedés pillanata

Szabadon

Egy egészséges jól képzett szánhúzó kutya a testének hétszeresét is képes elhúzni. A ma már főleg a (téli) sportban ismert szánhúzás a középkortól egészen a 20. századig teherhordásként szolgált. Gondoljunk csak az aranyláz idejére, amikor is rendkívüli kereslete volt. 1932-ben került bemutatkozó sporttá a téli olimpián a kutyaszánhúzás és ekkor indult be, mint igazi sportág.
Ma már egy szánhúzó kutya kb. költsége 1.000 Euro. Ezért is ez a költséges sportág egy életformát követel, hosszútávon működik. Egy magyar megszállottja Drahos István. Itt olvashattok róla bővebben.

Sajnos aznap nem láttunk magyar versenyzőt, hiányoltam a három évvel ezelőtt futó
Köffer Lajost. Ha jól értesültem azért, mert ekkor a szlovákiai országos bajnokságon vett részt. Viszont Frau Merkel (Angelika) ismét jelen volt. :-)





A több kutyából álló szánoknál nagyon jól lehetett megfigyelni a vezérkutyát, aki kiemelkedő készségeivel elől halad és ha kell egyedül is viszi a csapatot, majd közvetlen a szán előtt befogott úgynevezett kerékkutyát, a legerősebbet. Ezen túl a vezérkutya után futnak a swingdogok, akik egyben tartják a csapatot és a teamdogok, akik követik a többieket.



Ehhez a csapatmunkához jól összekovácsolódott tagokra van szükég, megfelelő összhangra, a jó musher az egyes kutyák minden rezdüléséből információt kap és értelmez.
Ezek a rövid távú versenyek inkább szórakoztatóak, mint a kemény, embert és kutyát is próbáló hosszútávú Iditarod-nak nevezett alaszkai versenyek. E kemény sportról - vagy megszállottságról - itt olvashattok egy érdekes cikket egy magyar résztvevővel! 
Balogh Ottónak sikerült a benevezéshez a "belépőket" elvégezni és bő 20 nap múlva embertpróbáló hőmérsékletben nekivághat az 1800 km-es távnak. És a FB “Első magyar az Iditarod-on” oldalán követhetitek, láthattok érdekes videókat az első magyarról a hosszú alaszkai verseny előkészületeiben.





<3


Simiből sosem elég







:-D

2017. február 6., hétfő

Olvad a hó, duzzadnak a vízesések

Némi lábujj-malör kényszerpihenője után már nagyon esedékes volt egy kirándulás. Az időjárás talpat csiklandozó volt, minden egybesimult, mint a káposztalvelek a fejen.

Hóolvadáskor hol is lehet a legtöbb látnivaló, mint egy vízesésekkel teli szurdokban?
Tavaly a Hochfelln egy völgyében érdekes vízesésre akadtunk, mikor a Hinteralm-hoz igyekeztünk. Megfogadtuk szeptemberben, hogy hóolvadáskor visszatérünk.
Persze tavaly ősszel sem kellett a vizet hiányolnunk az esőzésben gyér időszakban. Most azonban a Weiße Ache patak hangosabban, bővebben csobogott, zúgott alá.

Weiße Ache





Itt még viszonylag kevés a hó az úton, de jeges

 

Több lépcsős vízesések mellett halad az út, ami kezdetben - annak, hogy eltolták a havat - igen csúszós volt. 
Egyik vízesés követi a másikat. Az út másik oldalán a sziklafalakon szintén csordogált a hólé. Az erdei talaj nedves illata keveredett az ébredező fenyők és egyéb kivágott fák nedves illatával.


Fehér csillogás






  
Elértük azt a magasságot, ahol már nem tolták el a havat az erdei útról és ekkor kezdődött egy új szakasza a menetelésnek. Az egyensúlyfejlesztő. Túrabotok segítségével megsaccoltuk, hogy a már megroskadt, olvadozott hóréteg megfagyva is lehetett 40-50 cm vastag. Ahol tömött volt és fagyott ott szépen megtartott, ahol nem ott folyamatosan belehuppantunk. Néha igazodtunk az előttünk lévő lábnyomokhoz.  

 

 


Játék!
Szerintetek mit fotóztam a következő képeken? Kommentbe írjátok meg a válaszaitokat!





Még egy kérdés! Vajon mik ezek a körök/mélyedések a hóban? Kinek milyen megoldása van rá?





A tél virágai

Egy harc nyomai
 
Egy fahíd mintája

Majd elértük az itteni leghosszabb vízesést, a különleges réteges hegyoldalban 30 m-ről esik alá. Csak úgy duzzadt, omlott le a víztömeg. Összehasonlítva az őszi fotókkal, ég és föld a különbség.  Nagy hanggal és erős hűvös szelet csapva magakörül ért földet. A hegyoldal azon részét, ahová a napsugarak nem igen értek még jeges burkolat fedte.

 





 

Hosszasan időztünk a zuhatag alatt. Arról beszélgettünk, milyen pillanatnyi élők vagyunk a nagy közepén. Szörnyülködünk egy árvíz, tűzvész, egy földrengés vagy bármely természeti katasztrófa során. Pedig mindez része a nagy egésznek, annak kialakulásának, fejlődésének. Bolygónk alakítja, gyógyítja magát ha kell. Mi meg azt hisszük körülöttünk forog a föld. Porszemek, egy pillantás vagyunk csak az ő élete során. Sokszor hálátlan lakók.



  
Mindig folytatom