"Vágyaid olyanok, mint egy felbukkanó madárraj a házad felett. Elsuhannak. De ha fészket vernek az ereszed alatt, ott élnek, s ezért már te felelsz. Befogadtad őket!" Müller Péter

2016. augusztus 24., szerda

A világ leghosszabb vára nyáron

Előző bejegyzésem második része, aznapi célunk a világ leghosszabb vára Burghausenben. Másfél éve télen jártunk itt, ideje volt nyári színekben is megnézni, bejárni. Sőt, ezúttal az óvárosra is sort kerítettünk!
A bő 1 km hosszú várról részleteket nem ismételnék, korábbi bejegyzésemben itt olvasható arról a téli napról.

A 6. udvar templomának tornya


A hely ismét csak elbűvöl, a felújított régi épületekben lakni lehet, mint egy kis falu középkori hangulattal. Szívesen élnék ebben a közegben, a hely egyedi, a vár és annak környékének szelleme varázslatos. Nincs két egyforma ház vagy kert a 6 udvarban. A kilátás a Salzach folyóra és a Wöhrsee tóra, a távoli hegyekre és a városközpontra azt gondolom megunhatatlan.












Egy hétköznapon jártunk ott. Nem volt tömeg, viszont aznap több magyar turista hangját hallottam.









A smaragdzöld Wöhrsee


A Salzach egy kanyarulata

Bajor és lengyel címer

Fővár













Az óváros, ahová később lesétáltunk

St. Jakob templom


Főtér

Híd a Salzach felett, odaát már Ausztria



Aranyos fodorka


Trombitafolyondár
 

Itt a telet is átvészeli a füge


Gumós begónia

"Egy mindenkiért mindenki egyért" tűzoltók mottója

Az óvárost a Salzach folyó választja el a szomszédos Ausztriától. A 18 ezer fős kisváros már a 7-8 században vízi vámellenőrzési pont volt. A várat 1180-ban építették és röviddel azután a település a Wittelsbachok kezébe került, megkapta a városi jogokat. Évszázadokig a Salzach folyó játszotta a legnagyobb szerepet az itt élők életében, melyen a kereskedelem zajlott, sót szállították. A háborúk és tűzvészek mellett gazdasági válságok is súlytották a települést. A 20. század elején ismét fellendült, új városi rész épült, majd a 70-es években a várost védő gátakat erősítették meg az árviz ellen.

Főtér

Az óváros épületeinek színes reneszánsz, barokk és rokokó homlokzatai kellemesen símulnak egymáshoz. Egykori cégértáblák csillogtak a napfényben, kiülős fogadók, kávézók csábítottak magukhoz. Hangulat, melyet át kell élni!

A városi gyűlésterem impozáns külseje






A várisi könyvtár








Az újgótikus St. Jakob templom belsejét szolíd boltívek, színes üvegablakok, epitaph-ok (sírkő feliratok) díszítik, és stílusosan két Szent Jakab út néhány etapját is megtalálja az ide betévedő.

St. Jakob












Szent Jakab út Bajoro. - Tirol - Svájc

Szent Jakab út Franciao. - Santiago de Compostella

Aki erre jár ki ne hagyja a későgótikus időszakból ránk maradt színes épületekből álló sétálóutcát, németül a Grüben vagy angolul a Street of Fame.
A gyönyörűen megfestett boltíves kapu alatt áthaladva egy más világ régi idejébe csöppenünk vissza. Jobbra-balra, fel és le szájtátva nőzelődik itt a távoli idegen. Művészet, kézművesség, gasztronómia, értékesítés egy helyen.

A Grüben felé












Az épületeken kis táblácskák jelzik, mely híresség éltek és alkottak itt korábban.

Egy keramikus és pilger

Építőmesterek

Festők

Az egykori polgármesteri hivatal






Szeretek elidőzni a régiségek között. Nem kívánom birtokolni, csak szemeimmel letapogatni az anyagot, a formákat, színeket. Beszippantani az elmúlt mégis jelen lévő illatokba… Egy ilyen üzlet teli a múlt nyomaival és számomra igazán izgalmas felfedezés! Elmerülve, belefeledkezve, talán még némileg azonosulva is beleszippantottam egy vázában álló csokor pünkösdi rózsába… és visszekerültem a mába. Tökéletes másolat volt :-)




Az üvegművészet, üvegfúvás a bajor és tiroli vidékeken szinte minden településen fellelhető. Ezt a nehéz és nagyon szép szakmát itt még űzik és van is értéke. Szívesen nézelődöm ezen a téren is, hisz mi másból is áll az üveg többek között, mint homokból, mely a kőtől, kavicsoktól nem áll messze.

Ezen a ponton képben vagyok :-)

Amikor azt írtam, hogy a nézelődő jobbra-balra, fel és le is talál látnivalót, akkor azt szó szerint értettem. A Street of Fame ugyanis az utcakövek között lerakott réztáblácskák egy-egy jazz művész névjegykártyája. A város 40 éve rendszeresen e zene kedvelőinek ad teret szinte egész évben a jazz-heteken túl. Híres nemzetközi zenészek adnak kikapcsolódásra lehetőséget a városban. Néhány név az igen sok közül:




A folyók menti városokat az árvíz még sokszor ma sem kíméli. Bár mára igen hathatós intázkedések történnek, hogy senkit se érjen kár. Burghausen is felkészült, de a múlt nyomai a házfalakon fellelhetők.

A rózsabokor némiképp elrejt

egy 1899-es vízállást

De afelett az első emeleten

1598-ból egy még magasabb vízszint

 
<3

Kiérve a sétálóutcából egy utolsó pillantás a felettünk emelkedő leghosszabb várra a világon.