"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2017. július 1., szombat

A mi hegyünk újra itthon

Az óceán partjáról visszatérve hűen a mi hegyünkre siettünk. (Fotók május 25.) 
Meg kellett néznem a fenyőfámat és rajta az erdei szamóca tövet. Már hiányoztak, már megszokássá vált, beleivódik az életünkbe a környék, az út, az ott élő növények, mint a víz, amit naponta magunkhoz veszünk.
Az idei májusi túrát sem hagyhattuk ki! Ezennel a középállomástól (920 m) - aháva gyalog mentünk fel, de lehet oda is felliftezni - a kabinos felvonóval felmentünk Samerberg csúcsára a Hochries-re 1.568 m magasra.




A fám a szamócabokorral

Mécsvirágok

A felvonó szerencsemalacai :-)

Míg a felvonónál várakoztunk páran egy fiatal párra lettem figyelmes. Magyarul beszélgettek és tanakodtak, hogy lehet e jegyet venni, mikor lehet felmenni. Megszólítottam őket és beszélgettünk. Itt élnek és dolgoznak egy jó másfél órára tőlünk. Aznap reggel gondolkodtak, hogy a Chiemsee-hez vagy a hegyekbe menjenek e. Győzőtt a magasság! Együtt mentünk a Hochries-re fel.





Balra a Siemsee, jobbra a Chiemsee látható

Siemsee


Odafenn szeles, hűvös idő fogadott bennünket. Mégis a látvány, a nyíló virágok szelidítettek a hangulaton. Azért egy idő után jól esett a csúcson álló hütte belsejében átmelegedni és egy kicsit az épület múltjában elmerülni.


A háttérben a Kampenwand csúcsa

Tavaszi enciánok



Alpesi harangrojt

Az első hütte - félúton, nem a csúcsra - már az 1.900-as évek elején megépült. A hegy tetejére a síelőknek 1.914-ben viszontagságok és nehézségek árán került egy egyszerű faház. 30 hordár kűzdötte fel egy nyár alatt az építkezéshez szükséges alapanyagokat.


Az első kép 1914 tele, a második a közelmúlt


Egy ideig elnéztük a siklóernyősöket is akik a csúcskeresztnél ugranak alá, de a csípős hideg nem marasztalt bennünket.









Visszaérve a 900 m-re kirándultunk még egyet a zergeboglárok között.




Európai zergeboglárok

Zergeboglár mécsesvirágok között




Jó (volt) az itthon érezése a távol után.

8 megjegyzés:

  1. Ebben a melegben az itatót üdítő volt látni, s azt kis harangot, a rojtost. Nem is láttam még ilyent, vagy nem figyeltem fel rá?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kis rojtossal most találkoztam én is másodszor. Húsvétkor az osztrák hegyekben ismertem meg először: http://bessyke.blogspot.de/2017/04/husvet-hegyekben-4.html

      Törlés
  2. Akárhányszor mentek, mindig veletek fogok tartani ! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aranyos, örülök, hogy rám találtál és hogy hűségesen jössz velünk bármerre tartunk! ❤️

      Törlés
  3. az enciánok, hej de szépek!
    Szép a megfogalmazásod: a mi hegyünk. Tényleg, egy idő után bizonyos fokig magunkénak érezzük azt, amit nagyon szeretünk. Már ismerősként tekintünk rá :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igy van Orsi, mindenkie es a mienk is. ☺

      Törlés