"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2017. július 10., hétfő

Egy geológiai kirándulás 1.379 m-ig

“Túrázni egy filozófia. Arról van szó, hogy lássuk a természetet, felfedezzük a környék kulturális aspektusait. Arról van szó, hogy megismerjük a környéket, annak kultúráját, abban elmélyülhessünk. A mai vándor egy modern sétáló az ösvényeken, megbízható felelősséggel van Földünk értékes kulturális, történelmi és ökológiai megtartásához.”



A Kampenwand déli oldalára indultunk az 1.379 m-en álló Hofbauernalmhoz. (Fotók június 18.) Az irányadó táblát kerestük a bokrok némi takarásában (kb. 750 m), mikor egy idős házaspár szólított meg bennünkett. Épp arról az almról érdeklődtek, ahová mi is tartottunk. Egy ideig beszélgettünk, így tudtuk meg, hogy a bácsika 75 éves - korát meghazudtolva - igen fürgén szedte lábait és túrabotjait. Jó két órányira laknak ettől az útvonaltól, de ez nem okozott gondot, sőt, örömmel autóztak el idáig és vágtak neki a meredek útnak. Rövid beszélgetés után elbúcsúztunk tőlük, - a mi tempónk gyors volt a számukra -, hogy majd odafenn találkozunk.


Érdekes törésvonalú patakmederben csobogott a víz az út mentén. Erdei tündérfürtök és néhány sárga nőszirom színesítette az árnyas erdő halvány kosborjait.



Erdei tündérfürt

Sárga nőszirom

Kosbor

A gyöngyvirágok már rég elnyíltak

Erdei harangláb

Haladva egyre érdekesebb volt az út mentén a patak medre és a sziklás hegyoldal. Réteges, elcsúszott, málladozó, üreges és simára koptatott. Talán egy gleccser munkája látható itt.





Félelmetesen tátongó sziklaüreg, bármikor leomolhat





Egyre melegebb volt, kerestük a hűset, amit egy kis vízesés mellett meg is találtunk. Jól esett a lábakat felüdíteni benne. A sziklában érdekes nyomokra leltem...










Illatos, nyíló kakukkfű
Gyapjúsás

Apró harangvirág

Farkasölő sisakvirág

Margaréta


Illatos, zamatos szamócák


1.000 m fölé érkezhettünk, mert bimbós erdei turbánliliomokat fedeztem fel. Még nem nyíltak. Viszont aminek nagyon örültem az az egy szál fehér madársisak, a vadon egy orchideája!

Bimbós erdei turbánliliomok


Fehér madársisak

Még 45 perc volt hátra és a melegben egyre nehezebb volt a menet. Eszembe jutott az idős házaspár, vajon jönnek e még vagy visszafordultak.
Elértük az óriásfenyők birodalmát. Gyönyörűséges méltósággal sorakoztak egymás mellett. Elmúlt példányaik is büszke és dekoratív díszei a hegyoldalnak.







Gondosan ápolják az erdészek a fiatal nemzedéket, friss hajtásaikat egy színes “csipesszel” védik a vadak elől.


Páromnak akadt egy szép potyautasa. Egy darabig jött velünk :-)





Tarka virágmezők


Megérkeztünk az almhoz, melyet tehenek vettek körül. Ez mindig egy jó jel, mert akkor ott is frissen készült tejtermékekkel várják a megéhezőket.

Hofbauernalm 1.379 m



 




Az alm befogadóképessége nem túl nagy és már többen sziesztáztak a padokon, csatlakoztunk, szorítottak helyet nekünk is. Egy rögtönzött hidegtál a legfenségesebb mannával is felért ott. Kétféle házi friss sajttal, sonkával, barna kenyérrel.


Alig kezdtem bele a falatozásba megérkezett az idős házaspár. Minden tiszteletünk, amit meg is mondtunk nekik. Hosszan beszélgettünk, kedves embereket ismertünk meg bennük. Ők is, mi is elmondtuk a jövőbeni túraterveinket, így hamar megegyeztünk, hogy remélhetőleg találkozunk! Remélem, hogy 75 évesen is ugyanerre, ugyanígy képesek leszünk, mint ők!

“Nem szabad hagyni, hogy az öregség megrohassza a lelkedet és szívedet, el kell menni, el kell utazni oda, ahol még álmodozhatsz.” Gérard Dépardieu

16 megjegyzés:

  1. Az a vadvirágos rét, te jó ég, hogy lehet olyan szép?? :O annyira szeretem, nem tudok betelni vele én sem a túráim során. Egyszer megpróbáltuk megszámolni kb. egy négyzetméteres területen, hogy hány fajta virág van ott, lehetetlenség volt :)

    Jó az a kő lábnyom! :O miket nem találsz Te? :)

    Meglepően jól bírják az idősek a túrákat. Már jó párszor túráztam egy 77 éves hölggyel, minden zokszó, nyöszörgés nélkül jön velünk, nem is látszik rajta a kora. Szerintem én hamarabb kidőlnék, mint ő :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig a virágsűrűség meghatározásához meg kellene számolni mennyi van egy négyzetméteren... :-)

      Egy yeti-nő lábnyoma :-D

      Törlés
  2. A réteges kőzet, úgy gondolom, hogy lerakódás lehet, mészkő vagy dlomit (Wettersteinkalknak is nevezik). A "Yeti-lábnyom" :-) a te lábad mellett valóban elgondolkodtató, de én azt gondolom, hogy az csak egy vízmosás, a léb forma véletlen, de nem rossz az összehasonlítás. ;-)
    Ismét szép helyen jártatok. A kosbor nevet még nem ismertem, de valami orchideának tippeltem, most utánanéztem és valóban az orchideák családjába tartozik. Annyi szép hegyi vadvirág van, én sajnos ha egyszer utánaolasok, már másnap nem emlékszem rá, mi is volt és utána soha többet, így minden alkalommal, ha érdekel, újra utána kell néznem. Képtelen vagyok ezeket a neveket megjegyezni. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Helyesen írod, a Wendelstein (is) főleg mészkőből (Wettersteinkalk) áll. De a sima hegyoldal érdekes kialakulása izgatja inkább a fantáziámat.
      Természetesen a yeti-lábnyom vicc volt a részemről :-) persze igen hasonlít akár egy lábnyomhoz. Nem véletlen tettem mellé az én lábamat. :-)
      A kosborok az orchideák családjába tartoznak, van belőlük is több. Sokszor én is elveszem a beazonosításban, a nevek megjegyzésében. Na, de pl. erre is jó a blogom, hogy összeszedem itt őket. A keresésekkel meg sokat tanulok és örömmel tölt el, ha útközben valamit azonnal felismerek, mert már megragadt. Gyakorlat teszi a mestert... :-)

      Törlés
  3. Csak úgy szórod az 1000 méteres kirándulásokat :)
    Remek túra volt ez is, gyönyörű a táj, a fotóid. A patakmeder törésvonalai, a lerakódások és a sziklaformák káprázatosak. Igazi Kánaán lehet egy geológusnak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Belendültünk :-) főleg azután, hogy idős és fitt hegymászókkal beszélgetünk.
      Úgy le vagyok maradva a blogolással, hogy van olyan túránk amit már fel sem teszek, nem fér bele az időmbe.
      Köszönöm Miklós!

      Törlés
  4. Ezzel én is így vagyok :) de majd egyszer mindre sor kerül. Lesznek idén is szürke, hideg napok. Addig is elsősorban éljük meg a kirándulásokat és majd megírjuk később :D

    VálaszTörlés
  5. Hú ! Teljesen belelkesedtem a sziklák láttán….Hogy a völgy kialakításában közreműködött-e gleccser, azt így a képek alapján nem tudnám megmondani, bár nem túl széles a völgy…Viszont ! A kőrétegek és összevissza állásuk egyértelműen fantasztikus geológiai múltról mesélnek. Egyrészt: igen, tenger volt itt valamikor, melynek fenekén különböző vastagságú rétegek ülepedtek le, majd megszilárdultak. Ezek után következett néhány kis trükkje Földünknek, megemelte, ide-oda tologatta a régi burkot, amit kialakított, így aztán a tengerfenék összetört, egy része maradt vízszintes, más része feltolódott ferdére, vagy akár függőlegesre. A Mecsekben is vannak ilyen helyek… Szuperjó fotókat készítettél !!!
    Halk kis megjegyzésem a facsúcs-védő-csipesz témához: az Magyarországon nem sokáig maradna fent a fán, 1-2 napon belül lelopnák. Még akkor is, ha fogalmuk nincs róla, mire való.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aranyos, köszönöm szépen a lelkes geológiai megvilágítást! Csak ámuldoztam a hegyoldalnál, mert ilyet még nem láttam.

      Törlés
  6. Engem a Yeti lábnyom, ahogy az első képet megláttam, inkább egy sasszemre emlékeztetett. Utána a következő képen, főleg hogy mellé tetted a lábad, már jött a lábnyom is.
    Hogy ti milyen szerencsések vagytok azzal a gyönyörűséges potyautassal! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sasszem? :-O Gyorsan visszagörgettem és tényleg! :-) Igazad van, most már én is látom.
      Látod, előfordulnak ilyen kis repülő potyautasok is. :-D

      Törlés
    2. Ugye-ugye? Több szem többet lát! :-)

      Törlés
  7. Újra visszajöttem képeket nézegetni, annyira tetszik ez a ami anyag...
    És rájöttem, hogy az első képpel kapcsolatban is akartam valamit mesélni...
    Szóval amikor én a Júliában 41 évesen, életemben először, egy erdei rét szélén ilyesféle "ócska" ajtót láttam, értetlenül álltam előtte, s nem tudtam, itt az erdő közepén, a hegyen kitől, mitől véd egy ilyen tákolmány.... Aztán lejjebb érve, az almon már láttam, hogy szabadon legelnek a tehenek és nagy okos eszemmel rájöttem, hogy az a "kapu" - csak a teheneknek szólhat - figyelmezteti őket, eddig és ne tovább. A tisztességhez tartozik, hogy megírjam: pár év múlva aztán ezt a szegényes kaput lecserélték egy modern, fém szerkezetűre, - de akkor a téma már nem izgatott :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így igaz, a tehenek elkerítésére szólnak. Mi túrázók szépen be- és kisétálhatunk rajta, nekik meg zárva. Másutt villanypásztor drótok tartják őket egy csoportba. Van, ahol nem kapu van, hanem egy forgó "ajtó", amin megint csak egy ember fér át.

      Törlés