"Vágyaid olyanok, mint egy felbukkanó madárraj a házad felett. Elsuhannak. De ha fészket vernek az ereszed alatt, ott élnek, s ezért már te felelsz. Befogadtad őket!" Müller Péter

2013. november 1., péntek

Mint a gyermekkori napfelkelték…

... igen, ma is pont úgy néz ki, mint mikor még otthon éltem, a szülői házban. Ott a fák mögött, a Vértes hegyei mögül kel fel a nap.






Egyik kedvenc versem Bereczki Ferenctől jutott eszembe:

A régi tanya emlékére

A város felől lépkedtem a földanyán,
Mikor megpillantottam a régi tanyát.
Emlékeim a múlt emléke járta át.
Majd a ház előtt megláttam a régi körtefát.
Ágait bő termés húzta le a föld felé.
Nem volt ott gyermekhad, mely harapott belé...
Árván állt a tanya, tele méltósággal,
Dacolva a mai rossz világgal.
Ej! Ha ő most mesélni is tudna!
Hány gyermek szaladt ki a dűlőútra.
Számtalan szebbnél szebb emlékek.
Életek, sorsok, leányok, legények.
Télen nagyszülők a tűz körül,
Mely alatt kis cica jókat szenderül.
Régi szép emlékek, nagy beszélgetések.
Szomszédból is sokat itt estéztek.
Beszéltek múltról, és a máról,
Életről és az elmúlásról.
A petróleumlámpa fénye szépen pislogott.
Odakinn a Bodri nagyokat vakkantott.
De jó lenne még egyszer gyermeknek lenni!
Nagymama ölében házi cipót enni.
Jó lenne az iskolából oda hazamenni,
Nővéremmel az utat végigveszekedni.
Kicsiny jószágokat mind megetetni,
Nyári nagy melegben jó nagyot aludni.
Gondolatban én is ott vagyok veled.
Most látom csak, csillog a két szemed.
Tudom, míg élünk, feledni nem lehet,
Mert onnan indultál és kaptad az életet.
Ne menj el mellette csak úgy soha!
Lehet az élet bármilyen mostoha,
Legyen örök emlék e drága kis tanya.

                                         Bereczki Ferenc


Keleten a napfelkelte, nyugaton a telihold vigyorgott erre a különleges reggelre.


Aznap más csodával is megajándékozott a természet. A pára apró vízcseppjei megtelepedtek a szorgos pókok készítette több km hosszú pókhálókon. Olyan szorgalmasan dolgoztak az éjszaka, hogy minden bokrot, fát, sövényt dúsan beszőttek-átszőttek-összekötöztek. A rajtuk megcsillanó harmatcseppek pici gyönygygolyókként tündököltek a napfényben.

Az összeszőtt kert

A buxus megkötözve


vagy bekötözve


A cukorsüveg párolog a nap melegétől


Behálózva a cukorsüveg is

A zanót mint egy karácsonyfa feldíszítve


Anya gyönyörűséges őszi virágai







A szőlős hegyoldalunk, az ottani táj, a környezet is egykori emlékeim közé tartozik. Jó volt elraktározni, újra feltöltődni...









4 megjegyzés:

  1. Csodaszép helyen töltötted a gyermekkorodat! Nem csodálom, hogy ilyen környezetben feltöltődtél!
    Anyukád virágai csodálatosak, nagy elismerést érdemelnek. Gratulálok neki!
    Ezt a verset nem ismertem eddig, és hálás köszönet érte neked, mert nem tanyán éltem ugyan gyermekkoromban, de ettől elvonatkoztatva minden sora nekem szól.
    Köszönöm ezt a szép bejegyzésedet, nagyon jól indítja a mai napomat!

    VálaszTörlés
  2. A gratulációt továbbítom, köszönöm! Én sem tanyán, hanem falun nőttem fel, és amikor először olvastam én is úgy éreztem, hogy nekem (is) íródott. :-)
    További szép napot Neked! :-)

    VálaszTörlés
  3. Az a vers telitalálat volt. Minden sora úgy van, ahogy leírta Bereczki F. :)

    a képeidtől meg elakadt a szavam. Mindegyiktől. A tájtól, a virágoktól, a szépségektől.

    Kérek méééég! :)

    VálaszTörlés
  4. Igen, Orsi...telitalálat.
    Köszönöm, köszönöm, még lesznek képek, picit más, de lesznek :-)
    Csendes hétvégét Mindenkinek!

    VálaszTörlés