"Vágyaid olyanok, mint egy felbukkanó madárraj a házad felett. Elsuhannak. De ha fészket vernek az ereszed alatt, ott élnek, s ezért már te felelsz. Befogadtad őket!" Müller Péter

2013. november 3., vasárnap

Majki kamalduliak

Ha hazatérünk gyakran járunk vissza Majkra is. A tó szépsége, egy finom ebéd a tóparti vendéglőben, az egykori kamalduli szerzetesek házait körülölelő csend, a levendulaillat, házasságkötésünk megünneplésének emlékei mind-mind ok arra, hogy visszajárunk.

Fűzfás majki tó ősszel


 



Az 1700-as évek elején Esterházy József alapította a kamalduli remeteséget, melyet aztán Rákóczi Ferenchez hű nemesek támogattak.
A bencés szellemben élő szigorú remeterendet ruházatuk miatt fehér bencéseknek is hívnak, akik némasági fogadalmat tettek és évente csak 2 alkalommal volt nekik megengedett  egymással kommunikálni. Küldetésük a világ halandóiért való imádkozás.

Gyerekként is sokszor látogattunk ide szüleimmel, egy vasárnapi kirándulás, egy koncert (nagyon jó a park akusztikája) és ha vendégeink voltak, akkor is kellemes ok volt ide látogatni. 
Még jól emlékszem az egykori gondnokra Kulcsár Emilre, akinek szívügye volt a “Majki remeték öröksége”, sokat mesélt apró részletekről, titkokról. Éveken keresztül nem volt látogatható a leromlott állapotú kastély, ő mégis megmutatott nekünk egyet s mást, amit “idegenek” akkor nem láthattak. 
Annál jobban örültünk, mikor a kedves idegenvezető hölgy mesélte, hogy “eus” pénzből folynak a felújítások és jövő április körül ismét látogatható lesz a már renovált épület és annak parkja is. Az egykori vadászteremben az Utolsó Vacsora és egyéb freskók még halványan élnek az emlékeimben. Nagyon várom, hogy jövőre visszalátogathassunk!

A kastély, a templom maradványai mellett 17 szabályosan épített remeteház áll. A terület gondozott, virágokkal, gyógynövényekkel, örökzöldekkel telepített. A remeteházakban már évek óta lehetőség van nyaralni, pihenni, elcsendesedni. Zarándokok, művészek, önkereső emberek: Isten hozott!




A bejárat előtt...


Száradó levendula csokrok

Remeteházak, levendula illat


A templom maradványa







Egy címer a nemesi családok közül

Egy cellaház udvarának bejárata

Gyógynövényes dolgozóasztal

Kápolna a cellaházban



Majki levendulás csend, hamarosan visszajövünk...

11 megjegyzés:

  1. Tavaly jártunk itt...sajnos nem a levendula virágzás idején, de azért nagyon klassz volt!-))

    VálaszTörlés
  2. Mi is most jutottunk el, amikor már szárították a levendulát, de az az illat... :-)

    VálaszTörlés
  3. Levendulás csoki...? Jól hangzik, még nem kóstoltam...:-( Milyen?

    VálaszTörlés
  4. Megint nagyon szép helyre vittél el, köszönöm. Sajnos még itt sem jártam, pedig ezt látni kell élőben is. Olyan sok szép hely van itthon is, de sajnos mindenhová nem tudunk eljutni. Ezt felveszem a megtekintésre várók listájára.

    VálaszTörlés
  5. Mesés képek... Még meg kell nézni párszor..

    VálaszTörlés
  6. Örülök, ha tetszik Mancoka :-) Ki ne hagyjátok, ha lehet a kastély megnyitását is vegyétek figyelembe. Üdv.

    VálaszTörlés
  7. Így van Vera, köszönöm! :-)

    VálaszTörlés
  8. Most bizony szégyellem magam, mert nem hallottam még erről a helyről:( muszáj volt megnéznem a wikipédiában, hogy hol van:(

    ...és mennyi mindent nem tudok még! :)
    de! azért találtam rá a Kedves Kavicsra, hogy Őőőőő mindezt elénk tálalja és felhívja a figyelmét az ilyen tudatlannak, mint én:D
    Köszönöm ám, nagyon! :)

    VálaszTörlés
  9. Ez a vidék ismeretlen nekem, még sosem jártam errefelé. Olyan jó, hogy megmutattad!

    VálaszTörlés
  10. Örülök, hogy ismeretlen szépet tudtam Nektek mutatni. Annyi szép hely van a világon, amit én sem ismerek még!
    Tudjátok ez úgy van, minél többet tud az ember, annál inkább rájön, hogy mi mindent nem tud/nem ismer még... :-)

    VálaszTörlés