"Vágyaid olyanok, mint egy felbukkanó madárraj a házad felett. Elsuhannak. De ha fészket vernek az ereszed alatt, ott élnek, s ezért már te felelsz. Befogadtad őket!" Müller Péter

2014. november 5., szerda

Rodosz, a napfény szigete 6.

Rodosz északi csúcsától egész a déliig a térkép alapján 30 strand van plusz azok amiket a térkép nem is jelöl. Mondhatni strand strandot követ. A híres Anthony Quinn öböl és strand, - ahol a Navarrone ágyúi című filmet forgatták és utána álítólag a színész megkapott/megvett egy földterületet itt - a sziget partján egy szóval: meseszép.
Az öböl csendes volt amikor ott jártunk, a színek, a kövek, sziklatömbök, az áttetsző víz, az illatok a sziklafal fenyveséből most is erősen él bennem. 
Kék napozóágyak és napernyők az erre járóknak, amiket bérelni lehet és egy teraszos étterem - ennyi az öböl civilizációs nyoma.

Anthony Quinn-öböl

Köves-sziklás strand





Lassan megy le a nap az öböl mögött




Lehrogonyzott egy kis hajó is a csendes öbölben


Másztunk a keskeny gyalogúton az erdőn át felfelé a még pompásabb kilátás végett.






Odáig nem mentünk, de mások előttünk már megtették...
 



Odaát a Ladikó-öböl

Szép homokos partja miatt sokat emlegetett strand a vicces nevű Tsambika. Kíváncsiak voltunk az apró kavicsos után a homokos strandra, ezért megálltunk egy fürdésre és egy ebédre is. Csalódottságunk határtalan volt, a Tsambika-öböl és a hosszan napozókkal kirakott part előttünk a szépségét eltitkolta. Olyannyira, hogy képeket sem volt kedvem ott készíteni. Mivel a szigeten mindig fúj a szél hordta a homokot a szemünkbe. A homok szerintem mesterségesen került oda (vagy rásegítés), a távolabbi homokkupacok árulkodtak - gondolom újra meg újra töltik. A napozó turisták között néha félénk kecskék és (illegális?) ázsiai maszírozók sertepetéltek, olajjal kenték a széles hátakat és lazították az izmokat. Kommersz jellege volt az egész strandnak. Egy színes tengerparti tavernában elfogyasztott ebéd után továbbálltunk.






Strandoknál már csak templomok és kápolnák vannak nagyobb számban a szigeten. Út szélén, olykor az erdő közepén, a semmiben a lakosoktól távol.
Tovább autózva délnek egy nagyon érdekes helyet fedeztem fel, a térkép sem jelzi, talán mert nem olyan régen épült ott a kápolna. Nagyon jól emlékszem Pefki település előtt egy hajtűkanyarnál vezet a hosszú lépcsősor fel a sziklákra. Pici parkoló és kezdetleges parkosítás, virágágyás jelzi, itt készül valami…





Odalenn a hajtűkanyar






Hely, ahol megszűnik a külvilág baja, az ember és a természet marad kettesben.



A lépcsősor is nem oly rég készülhetett, jobbról balról gyógynövények értek be… micsoda fűszeres illat volt, zsálya, oregánó, kakukkfű és ki tudja mi nőtt még ott vadon. Milyen jó, hogy ősszel jártunk arra, beérett magokkal térhettem vissza az autóhoz.







  
 

aljzat

mennyezet

Nyomasztó, sötét belső

Mikor már a sokadik templomnál álltunk meg és ismét olvashattuk A táblán miszerint x ezer Euro támogatással készült/renoválták az épületet, akkor már megcsömörlöttünk… miért nem költik inkább azt a pénzt a sok szemét elszállítására, ami úton-útfélen és a tengerben hever? Vagy a lerobbant útszéli autók elszállítására? Vagy a mezőgazdaság és egyúttal a helyi lakosok támogatására? Csak szétvert, rég nem használt üres üvegházak tátongtak. Vízellátás, amiben igen csak híján van a sziget és az az élet alapja… nem is beszélve a fiatalok/gyerekek, idősek támogatásáról. :-(

7 megjegyzés:

  1. az az igazság, hogy ezt az oldalát nem is ismertem Rhodosznak, amiről írtál az utolsó sorokban...
    Sajnos (vagy jó?, nem is tudom) annyi minden más élmény éri/érte az embert a szigeten, hogy ezek ilyenkor eltörpülnek mellette.
    Valahogy úgy vagyok vele, hogy van annyi baj és probléma az ember életében, hogy ilyen helyeken már nem is figyelek ilyesmire. Nem azért, mert immunis vagyok rá, hanem mert kikapcsolódni mentem oda és nem tudom megoldani más országok bajait.
    Kövezzen meg érte bárki, de ilyen helyeken, ilyenkor csak a szépségeket veszem észre...és nem azért, mert nem látom meg a rosszat/lehangolót is...

    ...és még megjegyezném, hogy ezeket nem is láttam, amit most bemutattál, úgyhogy csak köszönni tudom az élményt!!!!!!

    ...és I <3 Rhodosz :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha találtál újdonságot. :-)
      Amerre jártunk nem lehetett nem észrevenni, szúrta a szemünket a szemét :-( a sok szép mellett.
      Orsi, mi is kikapcsolódni mentünk nem másért, ettől még észrevesszük a tényeket, nem áll szándékunkban más ország baját megoldani - nem is tudnánk - de a környezetvédelem szemünkben nagyon fontos, mi gondolunk az utókorra és önmagunkra is, Felelősséggel tartozunk mindannyian, mindenkor, mindenhol.
      (Az csak az én magán véleményem, hogy nem fér a fejembe pámpillás épületekben tisztán élni, miközben az ajtón kilépve virít a szennyező szemét, ami a vizeinket (is) tönkreteszi, ergo az életünket.)
      A sziget továbbra is ott csücsül a szivünkben, vissza fogunk még menni.

      Törlés
    2. persze, én (aki minden hulladékot szelektíven gyűjt) is észreveszem a szemetet, (egyébként azt lehet mondani, egész Görögországra jellemző a mindent elborító szemét) és nehezen fér a fejembe, hogy miért nem lehet valahogy jobban odafigyelni a tisztaságra? vagy a tengerpartok tisztaságára? mert a tenger csacsog-ragyog, tényleg kék és lelátni az aljára, de a parton, vagy a parttól 10-20 méterre már kiábrándító dolgokat látni - jó! nem mindenütt, csak általánosságban írva.
      De engem mindig kárpótolt az a mérhetetlen sok szépség, amiben részem volt ebben az országban....

      Az hogy felelősséggel tartozunk mindannyian, mindenhol, mindenkor? az rendben van, betartod Te/ Ti, mi, meg rajtunk kívül még szerencsére sokan, de (pesszimista vagyok ezen a téren) ha magával az adott ország népének a mentalitásával van baj...háááát, túl sokat nem tudunk tenni.
      Ettől függetlenül semmi nem tud eltántorítani Görögország szeretetétől! :)

      Törlés
  2. Én mindig csak a szépet látom... amit Ti vagytok olyan kedvesek megmutatni...
    Szoktam írni Orsinak.... tudom nem ide tartozik, hogy milyen lepusztult és sivár Pécs sok fele.....Ugyanakkor ha turista jön a városba, csak a szépet látja....
    Gondolom ugyan igy van más helyeken is...
    Kavics köszönöm...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vera, én is a szépre koncentrálok, de mást is látok, ha van. Most megírtam, mert nagyon bánt a sok kincs mellett a szörnyűt látni, amit mi emberek okozunk.
      Tudom, említetted már többször, ami Téged bánt a városotokban. :-(
      Vera, örülök, ha szívesen olvasol, nézelődsz nálam. :-)

      Törlés
  3. A kecske, meg a hegytetőn azok a felhalmozott kőtornyok – ezek a mai sorozatból az én kedvenceim. Érdekes, sosem gondoltam volna, hogy a barna és a kék ennyire „jól mennek egymáshoz”…pedig de…
    És akárhány kavics-mozaikot fogsz még mutatni, mindegyikre azt mondom: gyönyörű !!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kecskék, igen imádtam őket fotózni... az a nyílt tekintet :-D
      AF, a kavics mozaikokból egyenlőre ennyi, ezek voltak az utolsó képek. Legközelebb másutt :-)

      Törlés