"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2017. április 21., péntek

Húsvét a hegyekben 2.

Embach


Elhagyva Zell am See-t a Salzach folyó mentén vitt az út, majd egy hosszú hídon át áttértünk a völgy túloldalára. A 114 m hosszú hídnál még egyszer megálltunk, lenéztünk a mélybe. A folyót párhuzamosan követi a vasút.


Salzach folyó


Ragyogó napsütésben érkeztünk a pici hegyi faluba, ahol a szállásunk volt és abban reménykedtem, hogy arra a pár napra is kedvezzen nekünk, míg túrázunk. Noha az előrejelzések nem sok jóval kecsegtettek pozitívan álltunk a dolgok elébe, kihozzuk belőle a lehető legjobbat!


Embach


Vacsora előtt bőven volt időnk az 1050 m-en egy hegyoldalba épült kis községet felfedezni.

Elszórtan házak



Szépséges, néhol más stílusban épült házak között bolyongtunk, kőből, vastag gerendájú farönkökből épültek. A korosabbjai sötét barna patinával még most is állják az időjárás viszontagságait.





St. Laurentius templom


A templom melletti egykori istállót felújították és ma meditáló-házként működik illetve egyházi rendezvényeknek ad helyet az épület. Ahogy régen, most is ugyanúgy szigetelték a gerendák közét, mohával tömték tele, a gerendák közti szögek faszögek.




Az időjósok előrejelzése a percek múltával egyre inkább látszott beigazolódni. A hegyek mögül sűrű felhők gyülekeztek.



Eltakarva a hegyeket



Errefelé is rengeteg kankalin nyílt, köztük krókuszok.







A kivágott fa megmaradt csonkjának praktikus újrahasznosítása. Csak azt nem értettük mit kezdenek itt 1.000 m-en tó és hajózható folyó nélkül két csónakkal… :-)


Hegyi trón szép kilátással


Szállasadónk egy olyan fogadó volt, ahol állatokat tenyésztenek, növényeket termesztenek és azokat illetve azokból előállított termékeket a napi étkeztetésben is felhasználják! Reggelire friss vajat, tojást, sajtokat túrókrémeket, füstölt sonkákat, házi lekvárokat, mézet kínáltak. Snapsz és likőr a vacsorához megszámlálhatatlan variációkban. Először kóstoltam meg a havasi cirbolyafenyő snapszot. Nem lett az íze ugyan a kedvencem, pedig sok jó hatását olvastam már.
Eredeti íze volt ennek a pár napnak! A termékeket meg is lehetett venni, így pár napra elraktároztunk mi is egyikből-másikból.
Az állatokat mi is naponta meglátogattuk, természetesen a gyerekek kifejezetten örültek a mini háztáji állatkertnek.




Lám(a) az Alpokban is :-)

Ez a tekintet... <3



A húsvéti nyúl is ott lapult

Theresa


A húsvéti bárány :-)

18 megjegyzés:

  1. De édes, hoyg ott gubbaszt a nyúl a lovak között.
    Jó, hogy csak egy ugrásra laktok a hegyektől. Nekünk azért messzebb vannak, még ha nem is annyira, sajnos majdnem egy óránkba kerül az, amíg átvergődünk a városon, hogy egyáltalán elindulhassunk a hegyek felé.
    A magyar blogomban megjelent a rész, amiben a te ajánlsod alapján elmentünk Dinnyésre.
    üdv

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így gondoljuk mi is, el nem költöznénk innen, minden itt van a közelben, amire szükségünk van, több nem is kell.

      Köszi Flögi, megyek és olvasom a blogod!

      Törlés
    2. Bemásolom a linket, ha más is szeretné elolvasni a te bejegyzésed: http://utazasbolond.blogspot.de/2017/04/rovid-latogatas-magyarorszagon.html

      Törlés
  2. A farönkből kivágott fotel hihetetlen jó :)

    A láma nem köpködött? egyébként szép szeme van, olyan ártatlanka :)

    A 25. 26. fotótól kész vagyok <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, a láma nem köpködött. Igaz, nem is provokáltuk. Mindenkinek ez az első reakciója. :-) Többször találkozunk errefelé lámákkal, alpakákkal, de még soha sem láttam őket köpködni (mármint a lámákat).

      Törlés
  3. Wow! Gyorsan számolni kezdtem :) 5,9, 19, 20 nagyon! Persze a többi is :)

    VálaszTörlés
  4. Huhhhh!!! Szívetmelengető képeket nézegethettem! Nagyon szeretem ezt a tájat, ezeket a tanyaszerű gazdaságokat! A képek nézegetése közben jutott eszembe, hogy a kisebb fiam azt kérdezte egyszer nyaralás előtt. "Anya, mi miért mindig csak délre megyünk nyaralni?" Nem tudtam igazán válaszolni neki, mert akkor a tenger vonzott mindig. Most, hogy mehetnénk már többször másfelé is, most meg a lábam nem visz már, pedig ezek a hegyek nagyon vonza(ná)nak. Nagyon örültem, hogy legalább így élvezhettem!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A tenger talán mindig is az első helyen (talán most is) áll(t) a magyaroknak (a mi családunkban is!) nyaraláskor, a hegyekért meg kell sokszor dolgozni -illik. :-) Ezért talán "mostohább" a szabadidőeltöltésben.
      Mióta közelebb kerültem hozzájuk megváltozott a véleményem! Kihívás, izgalom van benne, folyton változó és megújuló.

      Törlés
  5. Úgy sétálnék egyszer egy ilyen virágszőnyeges réten - talán a következő életemben lesz rá mód.
    Azonban: ahogy írtad a faház építési módját, azonnal szembe jutott, hogy Novoszibirszkben elvittek minket egy ilyen faház felújításához, hogy megnézhessük, hogy is épültek a szibériai faházak. Hát pontosan ugyanígy, ahogy az Alpok-beliek. A vastag farönkök dupla sora közé hihetetlen mennyiségű mohát tömködtek. Bármennyire is hihetetlennek tűnik, ezek szerint ez jól szigetel....

    VálaszTörlés
  6. Nem kérdezted meg a csónakot? Én a dús virágmezőkre csodálkozom rá mindig! Nekem az utolsó előtti lovasfotón is megakadt a szemem. Noés az utolsón.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem volt kinn a tulajdonos, különben megkérdeztem volna. :-)

      Törlés
  7. Jaj, mesefalu!!
    A 11. képnél az a fa honnan nő ki, mert teljesen mintha a házból. Persze biztos csak szorosan a tövéből, de annyira jól néz ki!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Felénk is és erre is elég gyakori, hogy a gyümölcsfákat közvetlen a ház falához ültetik és az ágakat úgy metszik, hogy az "kifeszítve" néz ki. Már mutattam nálunk is egyet-egyet, pl. itt: http://bessyke.blogspot.de/2013/10/nyaruto-chiemsee-nel-avagy-szieszta-az.html

      Törlés
  8. Nagyon szép helyen voltatok már megint. Az állatokról készült fotók nagyon tetszenek. A láma, mint egy fotómodell! :-D

    VálaszTörlés