"Vágyaid olyanok, mint egy felbukkanó madárraj a házad felett. Elsuhannak. De ha fészket vernek az ereszed alatt, ott élnek, s ezért már te felelsz. Befogadtad őket!" Müller Péter

2013. október 1., kedd

Nyárutó a Chiemsee-nél avagy szieszta az elmúló tavirózsa szőnyeg előtt...

Éjjel már hűvös van odakinn, de nappal még kellemes, ha nem is mindig napos az idő. Csendesednek a Chimesee települései is. Az iskola megkezdődött, nyaralók elmaradoznak, már csak azok töltik itt a pihenőidőt, akik nem a tömeges turizmusban keresik a pihenést illetve akiket a szünidő nem “kötelez”.
A réteken és útszéleken már egyre kevesebb virág pompázik, a bogyós termések brillíroznak.
A “pattantyú” - mi hívtuk így iskolás korunkban - fehér bogyótermései régi emlékeket idéznek fel bennem. Hazafelé suli után a bokrokról csipegettük le, hogy az aszfalton rátapossunk, kinek pattan nagyobbat… :-)



"Pattantyú"



Bajor és Tirol részen nagyon gyakori, hogy a gyümölcsfát (alma, körte) vagy a szőlőtőkét közvetlenül a ház tövébe ültetik és kordonosra metszve a ház falát “futtatják be”.


Már korábbi bejegyzéseimben írtam nem itt honos (strucc, láma, alpaka), mégis jól meghonosított állatokról a környékünkön.
Még nem láttam, de élnek itt a közelben amerikai bölények is (tenyésztőknél), ma pedig békésen legelésző nandukat fotózhattam egy magán ház kertjében. 

Nandu



Letértünk a Chiemsee partjára, egy vitorlás kikötőhöz. A hajók nagyrésze őszi kabátba öltözve pihent.



Mini tó a nagy tó közelében




Csend honolt, minden lelassult, vastag felhőréteg húzódott a tó felett, lecsípve az Alpok hegycsúcsaiból. Kellemes 19 fokot mutatott a hőmérő. Festői táj. A víz nagy részét itt tavirózsa szönyeg fedi. A nagy zöld levelek legtöbbje már lyukacsos, lassan eltűnőben. (Miért nem jártunk erre, amikor nyílt a virágszőnyeg...:-( ? )




Erőlködik a nap

Kisétáltunk a stég végére, lábat lógattunk (mi is a szabdság vándorai vagyunk!), majd jól esett a kemény deszkákon elnyúlni, a felhőket és a természet hangjait figyelni és dúdolni...



Hogyha eltűnünk egy perc alatt
Velünk semmi sem tűnik el
Mindig itt vagyunk egy ég alatt
Lehet észre sem veszel
Lehet, hogy gyors, ahogy repülünk
Szemed lassú, s nem fog fel


De a gyermeked már észrevett
Bámul tág szemmel ránk
Mert õ nemrég s tisztán született
Nem érti, miért nem látható,
Aki szabadnak érkezett


Láthatsz, hogyha tengert úszunk át,
Felhőkről lábat lógatunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai
Szökünk a sötétség elõl,
Falakon átrohanunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai


Néha lelkeden nyiss egy ablakot,
Mert csak így érhetsz utol
Arra nézz, hová vágyad hív,
Mert mi ott leszünk valahol


Nem tudjuk még mi hajt,
A boldogság vagy a keserűség
Az egyik biztos hív, a másik biztos,
Hogy eltaszít rég ezért menni kell,
Addig, míg így van


Azt sem tudjuk még,
Hogy meddig tart ez az utazás
Meddig száll velünk
A cél felé ez a vitorlás
Addig is menni kell
Azt hiszem, hosszú az út







...majd egy csónak is beúszott a képbe


Kezdetben csak a virgonc szitakötők surrogása hallattszott. Aki már próbálta őket fotózni, az tudja, hogy ez sem olyan egyszerű dolog. A nagy “fogásom” még hátra van… (egy legalább 15 cm-es smaragdzöld szitakötő egy nádszálon, szép kiterjesztett szárnyakkal…)  

Levélen pihenő apró kékes

A stégen napozó vörös példány

Egy ifjú szárcsa szorgosan bukott fel s alá, értékes vízalatti táplálékot szerezve, kis csobbanással jelezte egy idei rablóhal (csuka) támadási szánkékát majd két fiatal vadkacsa úszott egymással versenyt - ügyesen kerülgetve a nagy zöld leveleket -, amikor megláttak bennünket. Gondolták etetés lesz...

Lesben álló csuka

Éhes vadkacsák



Rengeteg tábla jelzi a Chiemsee környékén a kedves látogatóknak, hogy ne etessék a vizimadarakat, mégis e két madár igyekezete tanúsítja, hogy őket már “rászoktattak”...sajnos. Amikor látták, hogy nálunk esélyük sincs, szorgosan szedegették össze a tavirózsa levelein napozó apró bogarakat. 

Kedves turisták NE ETESSÉTEK A VIZIMADARAKAT!!! Van nekik bőven mit enni, ne borítsuk fel az ökológiai rendszert, ne szennyezzük a vizet!


4 megjegyzés:

  1. jaj, az a pattantyú:D mi hóbogyónak hívtuk...imádtunk rátaposni, tényleg versenyeztünk kinek pukkan nagyobbat:)

    az a láblógatós fotó nagyon jó..meg a virágos...meg a vadkacsás...meg a tavirózsás...meg aaaaa mind:))

    VálaszTörlés
  2. Nagyon kalsszak a képeid! Most csak az aktuális bejegyzést olvastam, de lesz még mit visszaolvasnom. Az még nem derült ki nekem, hogy te hol laksz, hol vagy?
    A házakra növesztett lapos gyömölcsfákat én a Bodenseenél láttam először és nekem is nagyon tetszenek. Szép a blogod. Üdv, Flögi

    VálaszTörlés
  3. Ugye milyen jó volt anno pattantyúzni...? :-)
    Köszönöm Orsi!!!! :-)

    VálaszTörlés
  4. Szia Flögi!
    Ha egy picit visszaolvasol megtudhatod...;-)
    Köszönöm a komplimentet, csak viszonozni tudom!!!! :-)

    VálaszTörlés