"Vágyaid olyanok, mint egy felbukkanó madárraj a házad felett. Elsuhannak. De ha fészket vernek az ereszed alatt, ott élnek, s ezért már te felelsz. Befogadtad őket!" Müller Péter

2013. október 7., hétfő

Az ősz tiszteletére

Hajnalban a pára lehel nedves csókot hajadra
Eltűntek a fecske rajok, itt maradtál magadra.


Méghogy magad! Az ősz vendégei között
a távolodó nyár emlékei, nézd, ott a fák mögött.


Az erdő, s mező örömödre arany díszbe öltözött,
Járd be őket, fogadd be, azt suttagjad: köszönöm


Tárd ki ablakod, legyen nálad is otthona
az ősznek száradó fűszeres illata.

(Timea Knebel)


8 megjegyzés:

  1. Nagyon szép írás és a fotó hozzá mesés!

    VálaszTörlés
  2. Kedves Kavics! Nagyon tetszik ez a vers, és kérlek, ne haragudj, hogy "elloptam" az utolsó bejegyzésem befejezéséhez! Tudom, hogy fordítva kellett volna cselekednem, de olyan hirtelen jött az ötlet.

    VálaszTörlés
  3. Mancoka, semmi gond, ha hivatkozással (link) teszed, akkor minden rendben van.
    Egyébként meg, köszönöm, ez egy megtiszteltetés nekem..:-)

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm. Megnyugtattál. Máskor pedig előbb gondolkodom és azután cselekszem. Szép estét Margó

    VálaszTörlés