"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2013. szeptember 17., kedd

Bad Feilnbach, szederszüret, illatos clafoutis…

Bad Feilnbach egy hegyi gyógyüdülőhely, közel 20 km-re Rosenheimtől. E település is a Wendelstein hegység lábánál fekszik. Több gyógyászati és rehabilitációs intézet működik itt, szállodák, panziók várják a gyógyulni, kirándulni vágyókat. Jellegzetes a hagyományos gyógyászat, a helyi gyógyiszap jól megfér itt a távol-keleti módszerekkel.

Útközben egy hagymakupolás, fazsindelyes templom

Jól ismerjük a környéket, rendszeresen járunk ide is kirándulni… Ezen az augusztus végi napon a Wendelstein hegység egy 900 m-es hegye a Hocheck-hegy volt a cél ( őőőő.. lett volna a cél…).
A település központjában a városháza nagyobb parkolójában lehet hagyni az autót és onnan tovább gyalogolni. Érdemes ott a környékén, a parkban kicsit körülnézni, sok szép dologra lehet találni!

Városháza, információs iroda




Fémangyal (hulladékból)


Kúpvirág
Kardvirág



Gyógynövényes

Gyógynövények névtáblával ellátva

A park után az utcákon át, egy patak mentén fel a hegyre vitt a lábunk.



Ebbe a házba nemrég egy kisbabát hozott a gólya, itteni, nagyon kedves szokás



Napraforgó
Rég nem ült rajta senki

Feilnbach patak




Az erdőn át felfelé egy kirándulópad hívogatott kies kilátással Bad Feilnbach házaira. Az ingyenes mozi, olykor megfizethetetlen! :-)
  
Kilátás a településre
Óriásfák alatt
A “mozi” után egy tisztáson haaaatalmas erdei szedresre bukkantunk. Ez lett az oka, hogy miért nem jutottunk feljebb a hegyen…. először teletömtük a hasunkat - és mert képtelenség volt otthagyni a mosolygó fekete szemeket - üres elemózsiás dobozunk is hamar szederszemekkel lett teli. Aztán a nehéz esőfelhők is visszaútra kényszerítettek (nem is igaz… sütit akartam még aznap sütni az erdei gyümölcsszerzeményeimből) így a hegymászást elnapoltuk. Megvár bennünket az a hegy.. :-)

Szeder

Mikor visszaértünk az erdőből az első utcába, a patak mellett egy táblára és egy cipőkefének szánt mosókefére lettünk figyelmesek. A táblán: a gyógyüdülő belépése előtt kérjük mossa le a cipőjét.  Jópofa és milyen egyszerű ötlet!


Otthon aztán hip-hop megsült a szedres clafoutis: voilá! Bon appétit !

Sütés előtt
Illatos clafoutis :-)

2013. szeptember 13., péntek

Bichler-tó, Wildbarren-hegy, pillangó paradicsom

Erősen sütött az az augusztusi nap, amikor ott jártunk, de már csalhatatlanul csempészte a természetbe az ősz a jeleit. A mezők még zöldelltek, de az erdőben már halkan hullottak alá a levelek és a talpunk alatt ropogtak, csörögtek, zörögtek. A színek a tarkából aranyba, vörösbe és barnába hajlottak. Remélem szép hosszú őszt kapunk ajándékba, amiből meríthetünk a hideg hónapokra.



Menta


Niederaudorf  és a Tatzelwurm közelében járunk. 888 m-ről indultunk gyalogosan felfelé a Bichlersee hegyi vendéglőtől. Aki csendre, nyugalomra, romantikára vágyik, itt jó helyen jár, akár a vendéglő egy szobáját vagy a mellette álló panzió egy lakrészét foglalja el. A kilátás a hegyekre, és egy saját kis tó is része a pihenésnek.

888 m





A tóparton egy különleges kőtömb áll, mint egy művészeti alkotás. A természet alkotta.


 A panzió teraszán egykori szerszámok, rég kimustrált használati tárgyak.


 
Rengeteg erdei málna érett ekkor a környéken, jól belakmároztam az évszak e gyümölcseiből. Már zöldben mosolyogtak az erdei földiszeder szemei is, hamarosan őket lehet szüretelni.

Erdei málna

Erdei szeder
Tovább haladtunk a közeli Wildbarren-hegy 1.448 m megmászására és visszafelé terveztünk egy hűsölést a Bichler-tónál.

1.043 m

Kőfal az erdő közepén

Oda tartunk
Ettől a táblától gyakorlott hegymászóknak ajánlott

Odalenn kanyarog az Inn folyó

Felfelé haladva a napos szélvédett helyeken több tucat pillangó kergetőzött álmosan. Olyannyira szelíden repkedtek, hogy olykor a fejünkre, kezünkre szálltak. A fotózást ugyan nem várták meg, addig nem időztek az ujjaimon, de pár kép készült róluk is. Egy könyvben olvastam, (talán Paulo Coelho) hogy a pillangók szerencsét hoznak… az mindig elkél ugyebár.. :-)



Egy volt élet nyomai, érdekes rajzolatokkal hevert az út szélén.



Odafenn - közel 1.400 m-en érdekes kis növénycsoportra bukkantam. Apró mohaszerű lény, pici gyertyákkal a tetején. Sajnos, még nem tudtam beazonosítani.



Visszafelé letértünk a Bichlersee felé, ami egy természetes hegyi tó 955 m magasan. Csend volt a tónál csak néhány fürdőző és megpihenő turista sziesztázott.
A tóban korhadó fatörzsek, a víz tetején egy-egy tavi rózsa. Minden természetes voltában, ahogy természetanya teremtette.




2013. szeptember 11., szerda

Lehetőség

"Azért nem jut olyan sok ember sehova az életben, 
mert amikor a lehetőség kopogtat az ajtajukon, 
éppen a hátsó kertben keresgélik a négylevelű lóheréket." 

                                                                   Walter Chrisler