"Vágyaid olyanok, mint egy felbukkanó madárraj a házad felett. Elsuhannak. De ha fészket vernek az ereszed alatt, ott élnek, s ezért már te felelsz. Befogadtad őket!" Müller Péter

2016. április 14., csütörtök

Dominikai Köztársaság, a zöld sziget 10.

Bármelyik országban járunk kíváncsiak vagyunk az ott élő emberekre, hogy élnek, mivel foglalkoznak. A Dominikai Köztársaságon nem javasolják nekünk, a turistáknak, hogy egyedül fedezzük fel az országot. Ebben biztosan van némi “üzletpolitika” is, de a közbiztonságot sem szabad figyelmenkívül hagyni.
Négyen, kis csoportban volt, hogy gyalog a hotelünkhöz legközelebbi településre sétáltunk ki, de volt, hogy autót béreltünk és úgy jutottunk el Samaná félszigetére a bálnákhoz.
Amilyen gazdag az ország növényzete olyan nagy szegénységet láttunk a lakosok között. A körülmények közép-európai embernek inkább szokatlanok. A tehetősebb házak bejárata mind ráccsal védve.


Közlekedés. Mindenki dudál, mindenkinek. Nem mindig sikerült megérteni, melyik szólt nekünk és hogy miért is ? :-) Úgy tűnt, minden autós üdvözöl minden gyalogost, legyen az turista vagy sem. Dudálnak, kiintegetnek. Ez kezdetben vicces és kedves, de hosszú távon…



Rengetegen járnak kismotorral és sokan egy járművön, bukósisakot rajtuk csak hébe-hóba láttam. A motorosok úgy szlalomoznak az autósok körül, hogy az sokszor kétségbeejtő. Az sem egyedi, hogy este nincsenek kivilágítva és a forgalomal szemben közlekednek. Ehhez hozzájön, hogy nem minden útszakasz kivilágított, sem középvonal, sem útszéli vonal… annál inkább kóborkutyák, gyalogosok. Csak gyakorlott, biztos sofőrök vágjanak ebbe a “kalandba”, életveszélyes.
E kismotoros vezetők gyakran taxik is egyben. Olcsón és gyorsan el lehet jutni A-ból B-be, rizikó magánügy.



Sertésszállítás


Kereskedelem. Útszéleken, kisebb települések főutcáin árulják a zöldséget, gyümölcsöt, halat és húst. Akár kánikulában is. Vittünk magunknak a szállodából enni és inni. Sehol sem ültünk be fogyasztani.




Hentes

és zöldséges
 


Santa Barbara de Samaná tiszta, színes belvárosa


Egy műszaki egyetem útközben

Kicsit odébb cipőpucolás az utcán, mint egykor

Talán minden országnak megvan a maga Unicuma. Dominikán úgy hívják Mamajuana. Fehér rum, vörös bor, ágak, gyógynövények, méz elegye. Az útszéleken házi készítésűt is lehet venni, mi üzletben vásároltunk. Lehet az italt készen is, de lehet csak az ágak és gyógynövények száraz elegyét az üvegben venni és saját kezüleg előállítani. Állítólag a növényeket tíz évig újra és újra fel lehet önteni és érlelni, addig tart a hatóereje, utána cserélni kell frissre. Mindenütt úgy emlegették a helyiek afrodiziákum.

Souvenir és Mamajuana
 
Utcaélet. Ez volt a benyomásom amerre jártunk. Az emberek kinn ülnek vagy az út szélén a ház előtt vagy az udvarban. Ha “idegenek” jönnek kimennek az utcára, megnézik őket, és mindenkinek köszönnek. A gyerekek és a kutyák, - akik csak az autókra mérgesek - olykor el is kísérnek egy darabon. Gondolom több turista kínál nekik ezt azt és már várják.


Ajándékbolt tollas őrjárattal


Már tudom, hogy hol lakik a Mikulás :-)


Szépséges tündérek

Mindig barátságosak


A sziget egykori őslakosai a tainó indiánok voltak, akiket a spanyolok szinte teljesen kiirtottak. Bőrük világos barna volt. Később Afrikából behurcolt fekete rabszolgákkal és spanyol bevándorlókkal népesültek be a karibi szigetek.

Ahogy az emberek, úgy az állatok is sokszor szabadon járnak kelnek az útszéleken, lankákon. Sertések, marhák, lovak, birkák, kecskék, öszvérek, tyúkok.






Időjárás. Mi a téli hónapokban jártunk a szigeten. Ami  kellemes 26 és meleg 32 fok között mozgott. Volt esőben is részünk, méghozzá kiadós záporban és frissítő permetesőben. Ami gyorsan jött és gyorsan ment, de a levegő nem hült le, viszont a páratartalom igen magas volt.

Eső





Szivárvány
Szállodánk rendezett világa még csak sejtetni sem engedte, hogy milyen a valós élet a szigeten. Nagy a különbség, igen nagy. Beszélgettünk a hotel dolgozóival és akik meséltek, mind elégedettek, mert van egy rendszeres keresetük és tudják támogatni a családjaikat. De a kisebb falvakban élők is benyomásaim szerint vidámak, színesek, hangosak, mint a virágok és madarak az országban.




Lobby

Házasságkötő kápolna a parton


Rendszeresen érkeznek a szálloda melletti öböl kikötőjébe a több emeletes hajók. Turisták jönnek-mennek.




Carnival Valor


 
Viszlát Dominikai Köztársaság!


18 megjegyzés:

  1. Nagyon klassz, színes életképeket csináltál. A kislány a kerítésnél nagyon jól bepózolt. Annyira tipikusak ezek a képek bármely elmaradottabb trópusi helyre, ahol eddig jártam...
    De ezek még az igazi földi paradicsomok. Minél kevésbé ér el egy helyet a technika, a gazdaság, a modern világ, annál nyitott szívűbbek az emberek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Flögi. :-)
      A gyerekekről lehetett volna egy nagyon jó sorozatot csinálni.
      Érdekes, igen van benne igazság, amit írsz!

      Törlés
  2. Hű, ez a piac nagyon szuper lehetett!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes és vegyes érzésekkel. :-)

      Törlés
  3. Nem írtam ugyan az előző posztokhoz, de olvastam, megnéztem azokat is.

    Nem jártam még ugyan nagyon sok helyen, de azt mindenütt láttam, hogy van egy turistáknak kialakított világ és van a valóság. Európában még nem is annyira szembetűnő ez a különbség, de itt a Te képeiden nagyon látszik.

    Azt vettem észre, hogy nem szomorított el a látvány, mert mégis van benne valami egyszerű szépség, báj.

    Nagyon köszönöm ezt az egész Dominika sorozatot, jó volt kicsit ott lenni a képek segítségével.

    ❤️ 😍

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes volt látni/megtapasztalni a különbséget. Volt ami elszomorított, mégis a sok új, az ismeretlen dolgok voltak nagyobb számban.
      Köszönöm, hogy velem tartottál a karibi kiránduláson! <3

      Törlés
  4. Kedves Kavics, ez volt az utolsó beszámoló innen?
    Elköszöntél.
    Köszönet a sok képért, amellyel jobban bele tudtuk élni magunkat a leírt élményekbe, hiszen ismeretlen világ!
    Jó, hogy tagoltad, és így részletesebben írtál a térségről, csak máris hiányzik, hogy nincs további mese a szép tájról.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen Kincse, innen ez volt az utolsó bejegyzés. Örülök, hogy tetszett és hogy Te is velem tartottál!
      Talán eljutunk még a szigetre, hisz a déli partot is fel kéne fedezni... :-)

      Törlés
  5. Valahogy úgy tudnám összefoglalni a mondanivalómat: hogy van a „mi életünk” és van az „ő életük”. Mindenkinek amit kisorsoltak. Ha meg vagy vele elégedve, jó, ha nem az is a te bajod.
    Ha ők ott és úgy boldogok, ahogy élnek – jó nekik. Sokszor érzem, az egyszerűbb élet talán több lehetőséget ad a boldogságra, mint a miénk….
    És néha nem árt bekukucskálni a mások életébe, hogy kellőképp tudjuk értékelni a sajátunkat..
    Gyönyörű utatok volt - köszönet a rengeteg képért, infóért. Kicsit én is utaztam – még ha kényelmesen, a szobámban ülve is !
    Jöhet a következő :- )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindenkinek, amit kisorsoltak - talán igazad van, de főleg abban, hogy jó bekukucskálni másokhoz, hogy kellőképpen tudjuk a magunkét értékelni. Mindenki életéből lehet tanulni, mindenki tanulhat(na) mindenkitől.
      Köszönöm Aranyos, hogy Te is velem tartottál!

      Törlés
  6. Csodás a természet! Köszönöm a beszámolót!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A legcsodásabb! Köszönöm Mamka, hogy velem tartottál. :-)

      Épp most pördült át a számláló a 100.000-es látogatottság felett. :-D

      Törlés
  7. Nagyon örülök, hogy ezt az oldalt is megmutattad, hisz így az igazi. Tulajdonképp szinte mindenütt megvan ez a kettősség, még tán a leggazdagabb országokban is.
    Egy utazás számomra is mindig az ott megismert emberekkel vált teljessé, s enélkül szegényebb lett volna.
    Köszönöm Kavics, hogy veled lehettünk, és láthattunk egy csomó csodát!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van, ez mindenütt megvan. Hol keskenyebb, hol tágasabb az olló két fele...
      Pipulka, Neked is örülök, hogy velem tartottál!

      Törlés
  8. Nagyon tetszett a bejegyzéssorozat. Olyan sok szépséget, érdekességet látattál meg!
    Még sok hasonló bejegyzést kívánok magunknak :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm Katici :-) Úgy legyen! :-)

      Törlés
  9. Fantasztikus utatok lehetett! Mi is szeretnénk eljutni ide egyszer! Majd visszanézem az egész sorozatot, mert lemaradtam, oly kevés időd töltök mostanában a gép előtt.:( Biztos te is tapasztaltad, hogy pl. Görögországban, Törökországban is nagy divat ez a dudálás. Először csak kapkodtuk a fejünket, de meg lehet szokni. Nekem az a színes házas kép tetszik, olyan vidám - egyébként mind! -, meg a házasságkötő kápolna különleges. Jaj, az óriás hajótól egyszerűen iszonyom van, nem tudom miért, de semmiből nem bírom a monumentálisat.:D Pedig csodás és biztos jó lehet utazni rajta... A gyerekek édesek.:) Úgy gondolom, hogy olyan lehet a hangulat kb., mint Kubában, nem? A legnagyobb nyomorban is képesek énekelni, táncra perdülni, sőt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdemes visszanézni és elrepülni is. Mi is visszamegyünk majd, de akkor már a déli partjára a szigetnek.
      Gondolom én is, hogy a hangulat mint Kubában - hisz karibik az is - a tánz, a zene, az ének a vérükben van, mindentől függetlenül.

      Törlés