"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2017. június 22., csütörtök

Andalúzia újra! 11.

Jerez de la Frontera


Ezennel eláértük andalúziai kalandozásaink utolsó állomását - egy vargakanyar után - délről, ismét északon El Puerto de Santa María-tól is északabbra, ahol egy nemzetközi reptér is található, ahol a sherry hazája van, Jerez de la Frontera városában végződött.






Kiadós nyári záporral fogadott bennünket a bő 200.000 lakosú város. Egy sherryfőző pincészet kapualjában várakoztunk míg csendesedett, majd az óceán menti szél elleni kapucni, most a nedvesség ellen tett jó szolgálatot.

Plaza de las Angustias
A város szülötte, egy pilóta emlékére


Mint e legutóbbi andalúz körutunk során a településeket, úgy Jerez-t  is több nemzet szokása, történelme alakította. Az itt élt föníciaiak Xera-nak, a rómaiak Ceret-nek, a mórok Sherish-nek, végül a spanyolok 1250-es hódításuk után Jerez-nek keresztelték a települést. De la Frontera - “a határnál” jelentésre utal, sokáig határ volt a spanyolok és mórok között.


San Francisco kolostor


Nagyon szép épületeket láttunk utcáról utcára haladva. Díszes, kőcsipkés, elegáns, “andalúzos”, kapkodtam a fejem ide-oda.



Pedro Domecq sherry kereskedő, Brandy de Jerez atyja


A fésűkagyló mindenhová elkísér  


A város tele volt nyíló zsakaranda fákkal, illatuk belepte az egyébként csendes utcákat.  
A sherry-s hordók is gyakran feltűnnek (Tío Pepe márka)


Santo Domingo templom a 13. századból






Megérkeztünk a Plaza del Arenal-ra, ami végre megajándékozott engem a már várva várt szépen kidolgozott kavics-flaszterral, ahhoz hasonlók, mint Rodosz egy városában, Lindos-ban láthattunk.



Plaza del Arenal

Miguel Primo General szobra
A tér szélén a kirakott flaszter

Mennyi kavics lett beledolgozva!
Innen már csak egy ugrás volt a Jerez-i Alcázar falai. Körbe lehet járni, mintegy 4 km hossz távolságot tesz a város legősibb épülete. A szó Alcázar az arab “al-qasr” szóból ered, erődítményt, várat jelent. Két oldalára egy parkot alakítottak ki, tele nyíló zsakarandákkal, melyekről a kora reggeli eső sok virágot a földre vert. Lila, illatos szőnyeg terítette be a környéket, gyönyörű volt!


Alcázar









Legnagyobb szomorúságunkra zárva volt. Időben ott voltunk, mégsem jutottunk be. Pedig szép kertjét jó lett volna látni!


Bepillantás a kapu rácsai között
A 11. századi mór eredetű falak előtti téren egy narancsliget ad árnyékot a nyári melegben. A lombok felett hivogatóan látszik Jerez de la Frontera katedráljának kupolája.



A ligeten át, egy utcán keresztül értük el az egyik híres sherry készítő üzemet, González Byass, 1835-ből. Itt készül a finom és híres Tío Pete sherry. Alapítójának szobra a pincészet előtt áll. Azon már nem is csodálkoztunk, hogy zárva... pedig nyitvatartási időben jártunk ott is... Még jó, hogy Chiclana de la Frontera városában sikerült egy pincészetben kóstolgatni és vásárolni.




Manuel Maria González szobra, háttérben a katedrál


A katedrál építése az 1600-as évek végén kezdődött és majd egy évszázadig tartott mire valóban el is készült. Hogy is mondják… jó munkához idő kell. Ebben az esetben így van, nagyon szép és különleges! Az épület érdekessége a stíluselemek találkozása, orient és oxident - kelet és nyugat, barokk és gótikus elemek összhangjai.





Nem hittem a szememnek, nyitva volt! Na ná, hogy belül is megnéztem!









Az alapok mór mecsetnek indultak, majd mikor a spanyolok leverték őket katedrálnak építették át. Az épület előtt pár méterre készült minaretet harangtoronnyá változtattak.



Az épület egyik oldalán II. János Pál pápa szobra tekint a katedrálra.
II. János Pál pápa
Örültem, hogy sikerült valamit nyitva találni és bemehettem az épületbe. A jegy 5,- Euro (2017.) volt és még az is szép “míves”. Sajnos tilos volt a fotózás odabenn, teremőrök járkáltak, nem kockáztattam. A “szokásos” templombelső mellett szentek szobrai, több festmény és súlyos ezüst tárgyak díszítik a világos, fehér/szürke oszlopokkal készült épületet. A magas belteret gótikus ívek lágyítják, színes rózsaablakokon világít be a fény.



Megest-ebédeltünk és még kicsit nézelődve, de már a parkoló irányába vettük lépteinket.
Plaza de la Asunción
Pálmaág


Magnólia
Hatalmas fikuszfák hosszan lelógó léggyökereikkel díszítették a tereket több helyen is a városban.











Az andalúz lovak, a sherry mellett a flamenco sem hiányozhat e környékről. Flamenco estben kétszer volt részünk a szállodánkban. Első alkalommal érdeklődve figyeltük az előadást, hallgattuk az énekesnő hangját és néztük egy pár táncelőadását, melyről már-már azt gondoltam teljes transzba pörgetik magukat az olykor vad és temperamentumos mozgással. A zene nagyban melankólikus, sirató jelleggel hatott ránk, a táncban viszont hatalmas erő lakozott.




Andalúzia, beloptad magad a szívünkbe, visszatérünk!