"Vágyaid olyanok, mint egy felbukkanó madárraj a házad felett. Elsuhannak. De ha fészket vernek az ereszed alatt, ott élnek, s ezért már te felelsz. Befogadtad őket!" Müller Péter

2015. november 10., kedd

Lélekmelengető és egy régi cimbora

Neubeuern

Óriás gesztenyék

Majd két éve, amikor legutóbb ezen az úton jártunk, én azonnal megismertem akkori kísérőnket a hegynek fel. Hisz akkor is pont itt találkoztunk vele.
Mit mondjak, megmacskásodott ( a megemberesedett szinonímára ) azóta, jó kis húsban van a "várnéző micó". :-)



Finom bundácskáját megcirógatva, megdögönyözve siettem tovább a kastélyhoz.

A kastély kertjét is már igen jól ismerem, hisz gyakran járunk erre is, mégis egy várva várt kellemes bizsergő érzés mindig, amikor belépek. Azt hiszem a kert őszi arca tetszik a legjobban. Ekkor tudom a leginkább elképzelni az épületek egykori lakóit kornak megfelelő öltözetben.



A gesztenyefák hatalmas leveleiket ledobták, szárazan ropogott talpunk alatt a sok rozsdás levél. Kései babarózsaszín rózsák ölelték körül a szökőkútat. Igen csak romantikus kulissza.
 


A szikrázó napsütésben messze elláttunk az osztrák és olasz hegyekig.


A sziklába épített házak
 



 
A kastély és a vár már odalentről Neubeuern főteréről


A festett házak legszebbike

Napmelengető lélekmelengető

15 megjegyzés:

  1. Annyira csodás!!!!! Ilyen helyre kellene mennem sétálgatni......Tényleg ugyanaz a cica volt?????Téged várt.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen Mamka, nézd meg a színesen jelölt linket, hasonlítsd össze a két évvel ezelőtti fotókkal. Ez a macs kísérgeti a turistákat a kastélyhoz. :-)

      Törlés
  2. Micsoda macs! Szeretem, az ilyen hűséges állatokat, s még meg is maradt két év óta!!! Az utolsó fotód megkívántat egy kis teázást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valahogy bármerre járunk, mindig összeakadok ilyen és hasonló (kutyák) utitársakkal. :-) Ennek a viszontlátásnak ennyi idő után kifejezetten örültem!
      Teázás nélkül nincs őszi-téli kirándulás, és ha az a szabadban történik megkoronázza a napot, mint lélekmelengető. Jó teázást! :-)

      Törlés
  3. Édes kis cicus, biztos magáénak érzi a környéket! :) Szép a környék, én is vágyom már kicsit másabb tájra. A szemem időnként kívánja a hegyeket- dombokat látni! Tán lesz majd részem benne :)
    Nagyon szépek még az épületen a muskátlik is! Gyönyörű őszünk van! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éva, ez elég sejtelmesen hagzik... :-) Remélem megmutatod majd merre jártatok!
      Csodás őszünk van, nincs ok panaszkodásra!

      Törlés
  4. Kedves kis kísérő :) Gyönyörű hely! A 6. fotón ha nem nézi meg az ember tüzetesen, hogy ott a szökőkút is, hanem csak gyorsan rápillant a formára, nekem olyan mint egy japán pagoda cseresznyevirágzáskor. (Egy kis játék a képzelőerőnkkel :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-D Ez nagyon jó, tényleg lehet rá asszociálni. Köszönöm, hogy megírtad!

      Törlés
  5. bocsánat, szúrja a szemem, az a fenti mottó Popper Pétertől ered
    Popper Péter írta a Lélekrágcsálók-ban:
    "Egyszer egy plébánossal vitatkoztam arról, hogy az érzelmek nem állnak akaratlagos, tudatos szabályozás alatt. Hát hogyan lehet megparancsolni valakinek, hogy tisztelje, szeresse a másikat? Lehet ilyen morális parancsot adni az embernek? Észreveszem, hogy tisztelem vagy sem, szeretem vagy sem. Képes vagyok barátságosan viselkedni vele, vagy undokul. De hogy mit érzek.. .? Ezért nem vagyok felelős. Azt mondta a plébános - nagyon okos ember volt -, hogy igazad van, egy átsuhanó érzelemért, egy elmaradt empátiás indíttatásért, egy asszociációért nem felelsz. Az olyan, mint egy átsuhanó madárraj a házad felett. De ha fészket raknak az eresz alatt, tojást költenek, szaporodni kezdenek, családot alapítanak - az már nem ugyanaz. Vagyis, ha helyt adsz az életedben a rossz gondolatoknak, a gyűlöletnek, az aljas indítékoknak, azért felelsz. Egy átsuhanó gondolatért nem. Én azt hiszem, hogy neki volt igaza, mert ez az a pont, ahol tőlem is függnek már a dolgok. Hogy nagyra tenyésztem-e magamban a közönyt vagy a gyűlöletet, vagy gátat szabok neki."

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Katalin köszönöm! P.P. e könyvét még nem olvastam viszont ezt az idézetet így ezekkel a szavakkal Müllertől olvastam.
      Az imént rá is kerestem a neten és ez a mondat mindenütt Müller idézetként jelenik meg.
      Müller átfogalmazta Popper gondolatait..? Bevallom picit tanácstalan vagyok.

      Törlés
  6. haja, de meseszép táj, annyira jól érzem benne magam:)))))))))))
    az jutott eszembe erről a cicusról, mekkora tehetség: olyan foglalatosságot választott, amitől megkapja amire szüksége van: töméntelen simogatást...bárcsak az emberek is tudnák ezt..csak hát egy bácsit/nénit nyilván nem simogatnánk meg, ha elkísérne a látványosságokhoz:)))))nekünk máshogy kell kiügyeskedni, hogy megsimogassanak :))))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tetszik a párhuzam Katalin, nagyon szépen fogalmaztad meg! :-)))))))) <3

      Törlés
  7. Lehet én nem is mentem volna tovább, ott maradtam volna cicasimogatásra :) csoda, hogy nem vitte még el valaki...
    na jó, azért csak elindultam volna, mert ilyen helyeket vétek lenne újra és újra nem felfedezni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Orsi, nem viszi el senki, itt ilyen gondolkodás nincs - idegen - nem hallottam róla.
      Szeretem ezt a kastélykertet, most iskola és kollégium müködik benne. Mindig arra gondolok, vajon tudják e az ide járó gyerekek micsoda "kiváltságban" részesülhetnek...

      Törlés