"Vágyaid olyanok, mint egy felbukkanó madárraj a házad felett. Elsuhannak. De ha fészket vernek az ereszed alatt, ott élnek, s ezért már te felelsz. Befogadtad őket!" Müller Péter

2017. január 24., kedd

Hókristályok és rianás

Mit kívánhat egy természetjáró szebbet, mint egyik természeti jelenségből a másikba csöppenni?
A Schliersee hegyeihez igyekeztünk, csípős -11 fokkal köszöntött a reggel. A Schliersbergalm lett volna az eredeti tervünk, ami nem valósult meg - utólag nem is bántuk - hisz a spontán döntések gyakorlottai vagyunk már. :-)
Nem a közismert panorámautat választottuk az Alm-hoz, hanem egy járatlanabbat. Milyen jó döntés is volt!
A házak között meredeken vitt először az út, mindent hótakaró borított, a nap szikrázóan sütött. Egyre szebb kilátás tárulkozott a hegyekkel körülölelt Schliersee tavára.


  




 
A befagyott Schliersee

 
 


Beléptünk egy olyan kristályvilágba, amit először volt szerencsénk ilyen formában megtapasztalni. A hókristályok összekapaszkodtak és nagy jégkristályokká nőtték ki magukat. :-) 
A szabályos kristályok fenyőfa-formát felvéve ezüstösen csillogtak a napfényben. Napszemüveg nélkül szinte elviselhetetlen volt sugárzó fényük. Álomszép természeti jelenség!

Puha paplant sejtet a tüskés kristály-takaró









Majd kiragadtam egyet a sok közül, de igyekeznem kellett, mert ujjaim közt hamar semmivé lett ez a törékeny csoda.


 
Nem tudtam betelni a látvánnyal, bármerre néztem fény-csillogás-forma vett körül.








A legszebb égő fenyőfán
 





Senkivel sem találkoztunk az egyre gyérebben kitaposott úton. A megfagyott tömött felület jól megtartott bennünket, de sok helyen - ahol lazább volt a hó szerkezete - bizony fél lábszárig besüppedtünk. Így lassabb volt a túra, nehézkesebb a menet.


Vajon mit fotóztam itt? Kommentben várom a válaszaitokat!
 

Kimelegedtünk, lekerült a kesztyű, kabát. Egy fenyő alatti padra letelepedtünk, élveztük a napsütést, miközben a fáról szitált ránk a tél ajándéka. A mennyei csendben felhallatszott a tó kísérteties hangja, a rianás. Most hallottam előszőr élőben. Gondoltuk ezt a tóparton is meg kell hallgatni.

 
 
Schliersee
 



Haladtunk be az erdőbe, a tojáshabos fák alá. Olykor nagyot huppant a csendben az ágakról aláhulló nehéz hótömeg.
  


A keskeny utat követve egyszer csak a következő táblák előtt találtuk magunkat...

Jobbról jöttünk, balra vége az útnak...

Tanakodtunk, hisz erre kell menni a Schliersbergalm-hoz, lenn a tábla erre irányít… 

Felmentősereg érkezett egy kutyás házaspár személyében. Ők már lefelé jöttek, megkérdezésünkre, hogy jó irányba haladunk e, jött a válasz “igen, de olyan mély a hó, hogy elég nehéz a felfelé araszolás és legalább másfél óra még az út".
Elég későn indultunk, időztünk is, így már nem vállaltuk be az Alm-ig a túrát. Majd a hó elmúltával egy korábbi alkalommal újból nekivágunk ennek az útnak. Szerettük volna mindenképp a tó hangját közelről is meghallgatni, ezért visszafordultunk.

Ismét a kristályvilág vett bennünket körül. Eszembe jutott a Swarowski kristályvilági látogatásunk. Azt kell, hogy mondjam fel sem ért ottani kirándulásunk szépsége az itt látottakkal!

Az egyik ház ablaküvegein megcsillanó napsugarak lilásra festettés a kristályos hótakarót, így a fenyőkristályok is lilás színt kaptak.



Leérve a tóhoz egyre több sétáló, csúszkáló, korcsolyázó, fakutyázó jelent meg. Hallottuk a rianás hangjait, de az emberi hangok elnyomták azt.
A neten találtam egy nagyon jó és tiszta felvételt, pont ilyennek hallottuk mi is.









Lényegesen hidegebb volt a tóparton, mint fenn a hegyekben. Egy forralt bor és egy bombardino melege mellett puha takaróba bújva csengettük le a napot.
 
 

28 megjegyzés:

  1. Csodás ez a tél, a sok hó, a kristályok, a napsütés, szép képeke csináltál. Holnap én is nekiindulok a hegyekbe.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Flögi, kívánom, hogy holnap neked is hasonló jó időd legyen és szerencséd a sok szépséghez "odafenn"!

      Törlés
  2. "Puha paplan" és kristályok csodaszépek, jól elkaptad.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon sokáig bogarásztam a neten, mert egyik családtagom is felvette ezt a hangot és Tiffanylda is írt róla. Az alábbit derítettem ki:
    A hang, neve amit felvettél DURROGÁS. Hát elég fantáziátlan, de ez van…..

    https://www.idokep.hu/hirek/erdekessegek-a-balaton-jegerol
    „Nyilvánvaló, hogy a jég alsóbb rétegei melegebbek, mint a felsők, mivel a 0°C-os vízhez közelebb van, és nem éri a hideg levegő. Ez a hőmérséklet-különbség a jégben óriási feszültséget okoz. Egyszerre csak hirtelen nagy pattanással, durranással elszakad, mint a kettészakított papírlap, és rés keletkezik. Azonban ezt nem rianásnak hívjuk. Ezek a durrogások azt jelentik, hogy kemény hideg van, hízik a jég. ”

    http://www.huszadikszazad.hu/tudomany/a-rianas-es-a-turolas
    „A rianás tehát a jégpáncél hosszadalmas mozgásának az eredménye. A durrogással bevezetett hajszálnyi repedések jelölik ki a híg vizes rianások helyét, de természetesen nem mindegyik apró repedés menten keletkezik azért nyílt rianás.”

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miután hazajöttünk én is sokáig kutakodtam rianás ügyben. Olvastam én is a durrogást, ami egyáltalán nem "illő" ezekhez a "földöntúli" hangokhoz.
      Köszi a linkeket Aranyos!

      Törlés
  4. A nagy igyekezetben meg kifelejtettem, hogy
    1.a hópihés közeli fotók varázslatosak
    2. Az a kerekes valami szerintem egy olyan kerítés ember-átjárója, amivel a hegyeken a legelők vannak körbekerítve, hogy a tehenek el ne kóboroljanak. Itt ember át tud menni, de tehén nem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tökéletes válasz a találós kérdésre! :-)

      Törlés
  5. ohh, azok a jégkristályok :O és a nagy felületen szűz hó látványa, de szeretem még nézni is.
    Láttam már ilyen csillogó, havas felületet, de nem volt ilyen szép, mint amit Te mutattál most meg. Gyönyörűűűű!

    VálaszTörlés
  6. Szerintem a vadvédő kerítésnél levő forgó átjáró kaput fényképezted. Nagyon jó kis túra volt. Az árnyképes kép, olyan, mintha épp egy keringőre kértek volna fel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Helyes válasz Múltmentő!
      Pontosan ez jutott eszembe az árnyékunkról, mikor válogattam a képeket! :-) Mintha egy hosszú ruha lenne rajtam, - pedig csak a dzsekim volt a derekemra kötve - és hamarosan táncra perdülünk. Így utólag sajnálom, hogy nem tettük ott meg, de ami késik nem múlik. :-D

      Törlés
  7. Szikrázó, szép felvételek, váljék egészségetekre a kirándulás!

    VálaszTörlés
  8. Bocs, én voltam az előbbi névtelen!

    VálaszTörlés
  9. Megöregedtem, de sajnos ilyen kristályokat még nem láttam! Nem győzöm csodálni, úja és újra rákattintok a képekre, hogy minél tovább tudjak gyönyörködni bennük. Fantasztikus képek! (Mindegyik, de a 13-25-ig a kedvenceim).
    Jó kis élményteli túrátok volt (megint)!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is újra és újra "pörgetem" a képeket, és felelevenítem, amit ott láttam! Köszi Mancoka:-)

      Törlés
  10. Nekem azok a gyönyörű, érintetlen, hóborította háztetők jöttek be nagyon :) Persze az egész sorozat nagyon látványos.

    VálaszTörlés
  11. Mesebeli táj! Mint a jégkirálynő palotájához vezető út! Csodás!
    S, most annak örülök, hogy végre sikerül hozzászólásokat írnom, mert egy hónapja már, hogy nem sikerül!
    A kérdésedre én is azt válaszoltam volna, hogy átjáró.
    Köszönet a beszámolóért, annyira szeretem olvasni! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy újra itt tudsz lenni Éva! <3
      Te is eltaláltad, hogy egy havas átjárót fotóztam!

      Törlés
  12. Mintha krinolin lenne rajtad! :-) Stílszerűen hókirálynővé váltál.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-D köszönöm a "felavatást". Hihi

      Törlés