"Vágyaid olyanok, mint egy felbukkanó madárraj a házad felett. Elsuhannak. De ha fészket vernek az ereszed alatt, ott élnek, s ezért már te felelsz. Befogadtad őket!" Müller Péter

2015. szeptember 20., vasárnap

Zsombékos kirándulás Grassau körül

A Chiemsee déli része és Grassau település között egy zsombékos természetvédelmi terület fekszik. Egy körtúrával benéztünk a faluba, át az egykori lápos vidéken a só- és tőzegmúzeumig, majd az erdőn át vissza Grassauba.
A település csendes tiszta utcácskái elbűvölőek, minden gondozott, virágos.

Grassau települése


Ahogy ez lenni szokott, a falu közepén a főtéren, ahol a templom áll… Áll ott egy kút, a bajor királynak II. Ludwignak állítva emléket. Ott áll a település májusfája szépen kimunkálva rajta a különböző mesterségek, a templom és ott áll a legnagyobb fogadó is, a “Gasthof zur Post”
Szinte minden harmadik településnek van egy ilyen nevű fogadója, többnyire a központban. Minden bizonnyal a postakocsis járatok idejéből maradt vissza.
 

Májusfa

"Gasthof zur Post"


II. Ludwig kút









 
Tányérnyi nagyságú dália

Angyaltrombita

A templom és a mai turistainformáció közötti téren egykor itt hajtottak végre bírósági nyílt tárgyalásokat a szabad ég alatt. Vádlottak padja, pellengérre állítás, szégyenoszlop mind itt működött a 13. század végétől a 18. század végéig az Achen-völgy környékén élőknek. Sőt, kissé távolabb egy akasztófa is állt, az azonnali ítéletvégrehajtásokhoz. Évente egyszer itt olvasták fel a kb. 50 oldalas törvénykönyvet. Aki nem volt jelen, büntetésre számíthatott.
Milyen jó, hogy mára barátságosabb a település!

 


 A templom bejáratával szemben egy kőre lettem figyelmes és mellette a táblára.

 

Büntetőkőnek vagy halálkőnek is hívják. Most láttam ilyet először élőben. A tábla szerint anno egy tisztviselő agyonütött egy sörfőzőszolgát.
Ezek az olykor kereszt formájú kövek egész Németországban elterjedtek. Más formájúak, különböző nagyságúak voltak, felirattal, mintával akár. A középkorra volt jellemző, az eset emlékére a helyszínen állították.

A több mint 1000 éves templom oldalában híres emberek emlék-sírköveinek felirata látható. Háborús hősök, orvos, rézműves mester.




Bekukkantva a templomba a hihetetlen díszes belső engem inkább nyomatszott, mint megnyugatatott. Nem is időztem sokat. Egy falfestmény renovált darabja tetszett meg.

Rózsás boltív



Falfestmény
 

A házak között vezetett a panorámaút a természetvédelmi terület rétjeire, mely dél-kelet Bajorország legnagyobb zsombékosa.






Útközben egy fafaragó nagy szobrait is megcsodálhatja és meg is veheti az erre járó.
 


Grassau kis patakja mutatta az utat a láposon át. A föld ugyan puha volt, de nem vizes, ha le is tértünk az útról jól lehetett haladni anélkül, hogy beázott volna a cipő.


Vizimenták minden mennyiségben


A vizimentánál már csak a bíbor nebáncsvirág volt több. Itt a patak partján alacsonyabb növésűek, mint az erdőkben. Ott eléri sokszor a 2 métert is.
 

Bíbor nebáncsvirág


Az egyik épp kiszáradt patakérben egy cicó nyújtózott el kényelmesen, hűsítette magát.



Boglárka lepke


Kányabangita


Csipkebogyó





Kecskerágó

Szőrös kenderkefű

Egy elhagyott kertben a színek kavalkádja fogadott, a kerítés már rég kidőlt vagy a növények benőtték, a színek megragadtak...







A községet már elhagyva felvillant a technikai, só- és tőzegmúzeum. Arra tartottunk.



A só- és tőzegmúzeumban annak keletkezéséről, felhasználásáról lehet részleteket megtudni. Az itt élő növény- és állatvilág összetételét ismerhetjük meg. Mi most eltekintettünk ettől, mert a mozgáson volt a hangsúly.

Só- és tőzegmúzeum

A technikai múzeumban látható az 1800-as évektől működő pumpa, aminek segítségével juttatták fel a természetes sós vizet a hegyre. Az itteni vizipumpa egészen 1958-ig dolgozott és része volt a Bad Reichenhallból való vízelvezetésnek Rosenheimig.




Fellépcsőztünk a legfelső állomáshoz is. Erős dohos, vizes szag vett mindent körül. Egykori vasvezeték maradványa látható a boltíves, gerendás épületben. A vezetéken a só, a korrózió hagyta a nyomát.





Az út, ahonnan jöttünk

Az erdő mögött a Chiemsee

Ebben a magasságban a lankákon már nyílt az őszi kikerics.

Őszi kikerics

Innen az erdőn át kerülővel tértünk vissza a községbe.

Támogatva

Sédkender


Pici erdei tó

Épphogy csordogáló vízesés

Látkép a településre





29 megjegyzés:

  1. Mennyi sok érdekesség, szépség, régiség ! Ha nem írod le, nem fotózod le, tán sosem hallok felőle.Kicsit végigfutott a hátamon a hideg, ahogy írtál Grassauról, a régi időkről!
    A sok virág, a szép táj feledteti a régmúlt szigorú törvényeit
    Szép hetet kívánok! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éva, egész idő alatt ott lengedezett a múlt szele. Különleges volt.:-)
      Neked is szép jövő hetet!

      Törlés
  2. de világszép képeket hoztál megint! mennyi szép kis részlet, mennyi szín! amúgy is feldobott hangulatban vagyok, de ez még rátett egy lapáttal :)))

    VálaszTörlés
  3. Nos, akkor hadd sorolom az én kedvenceimet:
    10-11-es kép: az a petúnia-folyam…én nem tudom, miképp lehet ilyent „előállítani”. Nekem még az életben nem sikerült ilyen dúsan virágzó növényt produkálni, még akkor se, ha tápozom. Valami varázslatnak, titoknak kell emögött lennie….
    25-29 kép: érdekes, de nagyon találó a megjegyzésed, tényleg a túldíszített templom valamiképp nyomasztónak tűnik. A jóból is megárt a sok….
    45-54 kép: milyen jól „átjön” képeiden az ősz….
    Só és tőzegmúzeum: Egyébként ezt(is) rettentően díjazom a németekben, hogy t.i. a múltjuk darabkáit maximálisan megbecsülik, őrzik, legyen ez egy öreg gőzmozdony, egy régen bezárt műhely a szerszámaival, vagy bármi más. Nem csak őrzik, hanem mutogatják is. Sajnos itthon ennek nincs nagy divatja, ami elhasználódott, a kidobjuk és kész…..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A penúniák is és a muskátlik is itt mindig csodaszépek. Szerintem ez az itteni klímának köszönhető.
      Szívesen keresem fel azokat a helyeket, amelyek a múltba röpítenek vissza és ha az egy kirándulással van egybekötve, akkor nekem annál több nem is igen kell.

      Törlés
  4. jaaa, a macsekot elfelejtettem írni: úgy, de úgy kilopkodnám onnan a képről :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Melyiket Orsi? Az árokpartit vagy az autótetejit? :-D

      Törlés
    2. öööö, mindkettőt....vagy inkább az árokpartit :D

      Törlés
  5. Mennyi szépséget hoztál nekünk ismét! Gyönyörűek a kis utcák és a muskátlis házikók is. Sohasem tudok betelni a szépségükkel. Annyira jellemzőek arra a vidékre, jó nézegetni őket. Érdekes a halálkő, nem hallottam még róla. Itt nálunk szégyenoszlopok voltak régen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök Miklós, ha tetszett. :-)
      A leomló virágos házaktól még a mai napig én sem tudok betelni, pedig nekem "mindennapi".
      Igen, ismerem a szégyenoszlopokat. Kicsit ahhoz hasonló, csak itt nem kötötték ki hozzá a megszégyenítendőt.

      Törlés
  6. Sok szépség!
    Nekem most kedvenc a galambok, a pillangó, a bíbor nebáncsvirág...és a fákat szeretem, akár támogatva (akkor azért), akár tökéletesen (akkor meg a tökéletességéért) :)
    Nekem is az jutott eszembe tegnap, amikor először végigpörgettem a képeket, amit már említettek előttem: a hagyománytisztelet példaértékű nálatok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sejtettem, hogy Te megemlíted a támogatott fát...:-)
      Valóban, a hagyománytoszteletet nagybetűvel írják, de ilyen tisztán ezt már csak ott látod, ahol a helybéliek "maguk között vannak". A városokban már csak divat. Kár.

      Törlés
  7. Mennyi gyönyörűség... Hozzád is jövök ám, csak írni nem mindig jut időm. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Inkább később, mint soha... :-) köszi

      Törlés
  8. Annyi szépséges fotók, hogy csak gyönyörködöm:-) Köszönöm!
    további szép estét, jó hetet kívánok! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha tetszik. :-)
      Viszont kívánom Aloha!

      Törlés
  9. Nem is tudok választani, melyik szebb... Egyszer nem is lehet megnézni... többször vissza kell jönni...Azok a virágok, amik csak ugy omlanak le az ablakból, vagy a táj? vagy a cicákok? Mindegyik fotó gyönyörű!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Vera, én is így vagyok vele, többször visszanézem a képeket. :-)

      Törlés
  10. Ilyen májusfa minden városban van a saját mesterségeivel?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem igen, nem emlékszem rá, hogy valahol is nem láttam volna. Még a kisebb falvakban is. Egyik szebb, mint a másik.

      Törlés
  11. Nekem minden képed gyönyörű, igaza van Verának, hogy, mint egy képeskönyvet, többször is meg kell nézni, akár relaxációs céllal is. És örülök, hogy a cicák mindenütt ilyen fotogének.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Medora (Te "elveszett" cic) :-D Látod-látod a rokonaidat mindenütt megtalálom. :-) No ná, hogy mindenütt fotogének!

      Törlés
  12. Köszönöm ezt a rokonítást! Nagyon megtisztelsz vele.

    VálaszTörlés