"Vágyaid olyanok, mint egy felbukkanó madárraj a házad felett. Elsuhannak. De ha fészket vernek az ereszed alatt, ott élnek, s ezért már te felelsz. Befogadtad őket!" Müller Péter

2014. május 21., szerda

Breitenberg Hütte szalamandrával, enciánnal

Induláskor a mosolygós piros pipacs biztatott, szép idő lesz aznap, a völgyben húzódó reggeli felhőpaplanokat a nap hamar magához szólítja és kitisztul az alpesi táj.
Így is lett, hamarosan a felhőket a főn váltotta, szép kilátást biztosítva.


 
Brannenburg, Sankt Margarethen kápolnától indultunk 630 m-ről. A terv az 1050 m-en álló Breitenberg Hütte volt, aztán picit több is lett…
Az út meglehetősen meredeken indult, köves és a sok esőtől megázott talaj olykor igen csúszós is volt, néhol dagonyás. Vándorbot nélkül vettem ismét az akadályokat, így sokszor eszembe jutott, hogy mennyivel könnyebb lett volna, ha...  
Egyre fejjebb haladva tágult a tér, messze elláttunk a környező településekre, az Inn folyóra, a havas hegycsúcsokra.

Giling-galang...








Rengeteg virág pompázott, sárgák, lilák, ciklámenek, fehérek. Van szebb a májusi természetnél itt Közép-Európában…?
  



Kedves turisták jártak erre...

Még 20 perc és ott vagyunk

Amikor kitikkadva megérkeztünk a Breitenberg Hütte-hez (egész végig meredek az út) a közeli Hochsalwand hegy csúcsánál ismét felhők gyülekeztek. Reméltük, mire kipihenjük magunkat és elköltjük frissítőnket eltűnnek a semmibe és lehet tovább is haladni.
  
Hochsalwand 1625 m

Ez a bakancs már kivándorolta magát




Már elhagytuk a Breitenberg Hüttét

Irány a piros jelzés Rampoldalm felé

  


Megörültem ebben a magasságban a még pompázó tavaszi enciánoknak. Először csak egy-egy fej mutatta magát, majd egész telepek kéklettek mindenütt.

Tavaszi encián

Az útnak ezen a szakasza volt számomra a paradicsom maga. Egy ideig virágszőnyegekkel borított mese-erdőn át haladtunk, mocsaras telepek ebben a magasságban, ahol megannyi gólyahír...majd amikor a tisztásra érve körbe lehetett pillantani és a látvány.., a napsugaras hegyoldal, az olvadó hóból alácsobogó patak, fenyőrügyek, mezei virágillat ÉS az alpok királynője a tölcséres encián is rám mosolygott, úgy éreztem nincs akivel most cserélnék.


Élet az élet után




Mocsári gólyahír


Erdei ibolya


Szellőrózsa

Erdei kankalin


Hegyi imola

Kosbor


Turisták más nyomai





 
Tölcséres encián
 





Az Alm, kb. 1200-1300 m
 
Az Almig egy kacskaringós út kerülővel vezetett. Rövidíteni szerettünk volna, és egy jóval meredekebb szakaszt választottunk... másztunk felfelé… közel álltam a négykézláb való mászáshoz. Fogyott a levegőm, a szivverésem a füleimben dübörögtek, lábaim nem akartak már mozdulni...

"Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel," (Radnóti Miklós)


Sikerült!
 
 


Megérkeztünk ca. 1300 m-re
Tovább az 1600 m-ig, egy másik kirándulás lesz!
Visszafelé már nem a meredek hegyen mentünk le, a lankásabb kacskaringós szakaszt választottuk. Ennek köszönhetően egy fenyő matuzsálemre bukkantunk. Többszáz évesnek tűnt, magas volt, széles átmérőjű, földig érő ágas-bogas, iszonyatos gyökerekkel és szépen rügyezett. Megpihentünk földig lógó ágai alatt. Az jutott elsőre eszembe, micsoda védő karok, ha most esne esernyőként is jó szolgálatot tenne.



Fenyő matuzsálem

Gyönyörűséges



A lefelé menet nekem általában könnyebb, mint a felfelé kűzdés. Ezen a terepen azt kell, hogy mondjam a folyamatos fékező testtartás 700 m szintkülönbség alatt legalább olyan fárasztó tud lenni… izomláz programozva. :-)
Még egy meglepetés várt ránk lefelé. Már vagy 8-9 éve, hogy utoljára láttam a természetben szalamandrát. Azóta várom, hogy újra lencsevégre kaphassak egy példányt. Aznap sikerült ez is, és micsoda egy szép kifejlett példány volt!

Szalamandra

Megérkezve örömmel estünk be a Kraxenberger fogadóba, ahol egyszer a különös gúnárral találkoztunk. Ólomsúlyokként zuttyantunk le a kerthelység székeire. Gúnarunk ugyan nem jelentkezett, de barátnője Kormosorr próbált bennünket a lábunkról levenni, ami ugye egyáltalán nem volt nehéz… fentebb említett okok miatt is. :-)

 
Kormosorr


Próbálkozás a férjemnél...

majd nálam... :-) édespofa


34 megjegyzés:

  1. Meseszép!
    És közben mennyi gondolat...
    Élmény volt, mint mindig:)

    VálaszTörlés
  2. De jó volt végig járni veletek! ( nagy sóhaj )
    Az a különös fa, aminek királyi korona van a lombján, az miféle szerzet?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-)
      Pipulka, melyik fára/fotóra gondolsz? (ha nagyban nézed a képeket, látod a számozást)

      Törlés
    2. Nem mentünk hozzá közel, nem tudom biztosra. viszonylag messze álltam, amikor fotóztam(jobbra a két turista szemlélteti a távolságot.
      Az első talán egy hárs a mögötte álló talán egy tölgy lehet.

      Törlés
  3. "Élet az élet után." A természet csodálatos!!! Akárcsak a képeid, amik erről mesélnek :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen Jenever, a természet csodálatos, ha nem a legcsodálatosabb. :-)

      Törlés
  4. Ez egy igazi tündérek lakta erdő lehet! A sok mohás fa, a gyökerek, és a feliratos kavicsok igazi misztikus hangulatot varázsolnak! No és az elengedhetetlen cica- útitárs... nem csodálom, hogy belopta magát a szívetekbe!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tündérerdő :-) igazad lehet. Nagyon jó érzés volt ott lenni.
      Kormosorrút figyeltem illetve a lábujjait... amióta tudom Tőled mindig is figyelni fogok rá. :-)

      Törlés
    2. Hát, ilyen tömött bundában nem könnyű észrevenni :-)

      Törlés
  5. Szia, megcsodáltam a képeid.
    Még sosem láttam felvételeken ilyen szép kékes ködben látszó hegyeket, teljesen harmonizáltak az ég kékjével.
    Lehet, hogy a zöld kontraszttal tűnik nekem ennyire fenségesnek a látkép.
    Egy biztos, jó gép és gyakorlat is kell, hogy ennyire szép legyen egy kép.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Kincse!
      Köszönöm, a színek valóban ilyenek az életben, hogy ez így átjön a fotókon én ezt inkább a gépemnek tudom be. Én "csak" meglátom és összegyűjtöm, begyűjtöm a látványt.
      Szép nevet választottál magadnak, csengő, és k-val kezdődik, mint a kavics. :-)

      Törlés
    2. Több fotós ismerősöm van a neten, örülök, hogy neked ilyen szemed van, hiányzott ez a szép látásmód!

      A Kincse név elég régi nickem, valaki így becéz engem. :)

      Törlés
    3. Én is :-)

      Kedves lehet, aki Téged így becéz, nagyon kedves: :-)

      Törlés
  6. Úgy teszek, mint Pipulka: sóhaj, sóhaj :)

    az a bakancs, az az ablak, az encián, a fenyőrügy, a hegyek - óóóó, de szíííííp! :)

    VálaszTörlés
  7. jaaaa, még valami : "úgy éreztem nincs akivel most cserélnék." - ismerem az érzést :))

    VálaszTörlés
  8. Nagyon szép képeket készítettél. Kicsit irígylem, hogy ennyire közel vagytok a hegyekhez és szinte minden szabadidőtökben ott lehettek valami csodás helyen. Nekünk azért tovább tart lemenni Garmischba és előbb át kell vergődni egész Münchenen.
    Olyan sok encián egy helyen, annyira gyönyörűek, imádom ezt a kéket.
    Érdekesek a névvel felírt kavicsok, mert ki az, aki egy kiránduláson filctollat vagy festéket hord a hátizsákjában?
    A katicás kép is nagyon szép, nem beszélve a szalamaderről. Egyszer mi is láttunk egy ilyet, de nem homályos lett a kép.
    üdv Budapestről

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! Üdv. Budapestre!

      Törlés
    2. Szerintem ezek a turisták már otthon elkészített kavicsokat visznek magukkal és elhelyezik ahol szeretnék, esetlek okkal...(?)

      Törlés
  9. Gyönyörűséges képes beszámoló! A természet "vastagon"::))) Valóban csodásak a színek, a helyek, a növények + szalamandra. Picit irigykedem, kivéve a lefelé gyaloglást meredek terepen!... Fantasztikusak a fenyő piros tobozkái! Az a kedvenc képem.:) Na, meg a maccs!:)

    VálaszTörlés
  10. Engedjétek meg, szeretném kielégíteni a kíváncsiságom, miért tetszik nektek a szalamandra?
    Nemrég láttam egy fiatal anyuka szobafalán egy hatalmas képet róla, és mondta, hogy rajong érte. Akkor annyira meg voltam lepődve a képtől és a rajongástól, hogy elfelejtettem megkérdezni, mi vonzza benne.
    Ez csupán ízlés dolga lenne?
    (azért kérdem, mert én eléggé irtózom tőle)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kincse, nem különösebben tetszik nekem a szalamandra, mint egy csiga vagy egy hóvirág, rajongásról szó sincs. A "különleges" számomra, amit a blogban is írtam, hogy már évek óta nem láttam a természetben, ahol pedig rendszeresen megfordulunk. Ritka példány, ahol megtalálható tiszta a víz. Ezek fontos tényezők! Aztán, ha a spirituális énemet veszem elő, akkor a szalamandra a tűz jegye - ami én is vagyok. :-)
      (ha visszaolvasol nálam, látni fogod, hogy nem csak a szalamandrára szoktam rácsodálkozni:-))

      Törlés
    2. Köszönöm, mindenképp jó, hogy megismertem az álláspontod szalamandra ügyben, már attól tartottam, hogy egy újabb fóbiám van :)
      Egyéb információ is jól jött a természetről.
      Különben a "kavicsaid" vonzottak ide, nem is gondoltam, hogy ilyen gazdag lelkivilága van egy kavicsnak :)

      Törlés
    3. :-) Én is köszönöm.
      A kavicsnak is.
      Sokszor több minden rejlik a lényegtelennek vélt felszín(külcsín) mögött, engem legalább is csak ez érdekel, ez inspirál.

      Törlés
  11. Látom, minden utatokon van társatok!-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valahogy mindig hozzánk csapódik valaki... bevonzzuk :-D

      Törlés
    2. De jóóó, nem???
      Aki az állatokat szereti, meg akit az állatok szeretnek, az csak jó ember lehet!!! :D

      Törlés
    3. Nagyon jó!
      Nálad az igazság :-)

      Törlés
  12. Olyan sok szépség van a természetben!!!!!! Hú! Az a tölcséres encián!!!!! Gyönyörűűűűű!

    VálaszTörlés