Kalábria, az érintetlen természet

Dél-Tirol után most délebbre utazunk, méghozzá Kalábriáig. Pár évvel ezelőtt, amikor Münchenből Lameziaba repültünk és vissza, tiszta napos időnt "kaptunk", így a repülőút már maga egy nagy élmény volt! Legalább is azoknak, akik kedvelik a repülést és hobbijuk a fotózás, mint nekem...:-)

Míg az olasz csizma orráig értünk több felvételt készíthettem az Alpokról, a völgyekben meghúzódó tavakról, majd a Pó-folyóról, Nápolyról, a Vezúvról vagy az olasz szigetek egyikéről-másikáról, mint Ischia, Capri.

Felhők felett a napsugár...

Havas Alpok

Át az Alpokon

Serraie és Piazze tavak

Caldonazzo és Levico tavak

Visszafelé a Pó-síkság

Pó-folyó

Nápolyi-öböl, Bacoli, Procida, Ischia

A Vezúv Nápoly közelében

Sorrento-félsziget és Capri szigete

Stromboli

Tropea, ahol a szállodánk volt

Borús fogadtatás, Lamezia Terme

Megérkezésünkkor csak egy számított, azonnal a tengerhez menni... Borús volt, közvetlenül eső után érkeztünk, mégis szép volt a Tirrén-tenger. Hullámok csapódtak a kősziklákhoz, sodorta a kavicsokat, homokot. Finom volt a sós tengeri levegőbe szippantani és...

:-)

:-)

Vörös jelzés volt érvényben

Odaát a morajló tenger

Másnapra nyoma sem volt a felhőknek, napsütötte időben fedezhettük fel a szállodánk kertjét és a környéket, a várost Tropeat Kalábria gyöngyszemét.

Szállodánk bejárata

Virágba borulva

Középpen az egyik a mi szobánk

Kilátás a szobánkból

Minden zöld és gondozott

Illatos csillagjázmin

 

A városba a tengerparton haladtunk, ami a legjobb ötletnek igérkezett, hisz a kőfalakra épült egyedi stílusú épületeket innen lehet a legjobban látni. Sós-párás szél fújt.

Tropea tengerpartja az egyedi épületekkel

 Többnyire homokos tengerpart, néhol kavicsos kimosásokkal.

Kavicsok!!!!!

Mini medúza

Hotelünk strandja

Szállodánk a hegyoldalban

Homokkő formátumok

Kőfalakra épült város

Ottjártunk ideje alatt az Isola Bella temploma tatarozás alatt volt. A belváros sikátoros utcái, régi, felújítatlan épületei adják a romantikus hangulatot. Tömeges turizmusra itt (még) nem kell számítani.

Isola Bella

Tropea öble

Tropea kikötője

Az óváros

Piazza Ercole

Elhagyott régi épületek

Katedrális

Narancsfák a kertekben

Amire bőven lehet számítani az hagyma, amiből olykor fagylalt is készül. Az üzletek, utcai árusok csokorban kínálják a mosolygós lila hagymát. A helyi sajátosságnak megfelelően lekvár készül belőle. Kóstoltam. Érdekes íze van, mégis amikor bevásároltam hazafelé a narancslekvár mellett döntöttem. Enyhén kesernyés pikáns íze az apróra vágott narancshéjnak köszönhető. Nekünk nagyon ízlik, mert nem túl édes.

Kalábriai souvenir üzletek

Bor, paprika, hagyma (olaszos változata a cseh filmnek: Nap, széna, eper!)

A hagymalekvár alapanyaga

Másik nagy mennyiségben termesztett honos növény a bergamott. Megannyi parfüm gyakori alapanyaga. Idegenvezőnk elmondása szerint a francia parfümkészítők a Reggio di Calabria környékén termesztett a citromhoz nagyon hasonló bergamott készleteiket itt vásárolják fel. Érdekes finom illata van, mint a citrusféléknek.

Bergamott

Kalábria másik specialitása a Tartufo fagylalt. Tropeaban is kínálták több helyen, hallottuk, hogy az eredetit Pizzoban lehet megkóstolni. Hát irány, Pizzo!

Tropeatól kb. 30 km-re északra a tengerpart mentén található ez a kis városka.

Pizzo sétálóutcája

A San Giorgio templomban van eltemetve Napoleon sógora Joachim Murat. A Castello Aragonese volt utolsó lakhelye, ott lőtték le.

 

San Giorgio templom

Castello Aragonese

Pizzoi öböl

Pizzo látványosságaihoz tartozik egy barlangi templom, közvetlenül a tengerparton. A legenda szerint hajótöröttek megmenekülésük hálájául emelték itt az oltárt. Rengeteg faragott bibliai és egyéb figurával van díszítve.

A barlang templom bejárata

Oltár

A városnézés után végül a Tartufo teszt maradt hátra... A főtéren volt a Belveder a régi gelatéria 1901-ből. (Remélem még ma is üzemel!) Kellemes helynek tűnt a specialitás elfogyasztására! A csokis vagy vaniliás fagylalt folyékony csokoládéval van töltve és kakóporban van meghempergetve. Per favore...

A reklámon

A tányéromban, (még) érintetlenül

A vanilia íze

Majd a kicsorduló csokoládéé...

A kézzel készült fagylaltspecialitás receptjének a titkát nem tudtuk meg, viszont míg az íz és a konzisztencia élményének adtuk át magunkat, asztalunkhoz telepedett egy idősebb olasz ember. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a “közös nyelv” a fagylalt szeretete, hogy az üzlet az ő nagyapjáé volt, most ő vezeti tovább, hogy a képen az a gyerek ő, amint nagyapja méri neki a fagyit. Ekkor kértem meg, hogy lefotózhassam, és ő nagyon büszkén tett eleget a kérésemnek. Nagyon barátságos volt! Addio...!

:-)

Következő kirándulásunk célja egy még kisebb település, falucska volt, Serra San Bruno. Tropeatól keletre mintegy 60 km-re. A központban áll egy barokk templom, a Chiesa dell’Addolorata, ahol a kartauzi rend kincseit őrzik.

Chiesa dell’ Addolorata

A település névadója San Bruno a kartauzi rend megalakítója.

Csendes zöld erdei közegben áll a S. Maria del Bosco temploma, amelynek alagsorában egykori papok csontjainak maradványai vannak összegyűjtve.

San Bruno kőszobra a vízben

Mária templom

Egykori papok csontvázai az alagsorban

További fakultatív kirándulásnak terveztünk még délebbre menni Reggio di Calabria városát, a működő vulkánt, Strombolit megtekinteni. Pechünkre a kirándulás törölve lett, mert a sok esőzéstől fölcsuszamlások zárták le az egyetlen járható utat délnek. Nagyon kedves idegenvezetőnőnk sokat mesélt a kalábriai emberekről, a maffiáról, az azt befolyásoló életről, a szegénységről, a vallásoságukról, a történelmükről.

Vigaszul elvitt bennünket egy csodaszép helyre, Capo Vaticanoba, ahonnan tiszta időben jó kilátás nyílhat Strombolira. Esőfelhők takarták el Szicíliát és a közeli Strombolit is...így az hiányzik a képről. Plusz egy ok Kalábriába visszamenni....! :-)

Capo Vaticano