"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2012. szeptember 6., csütörtök

Wilder Kaiser - Schleierwasserfall - Schleier-vízesés

A Kaiser hegység tagjaként Kufstein és Sankt Johann között helyezkedik el ez a jellegzetes csipkézett formájú alpesi hegység. 

Wilder Kaiser
Csipkézett csúcsok

Hó szinte egész évben látható a hegyoldalban

Legmagasabb pontja az Ellmauer Halt 2.344 m-el, de a további negyven ismertebb kiemelkedése is nagyon közkedvelt a hegymászók, túrázók között.
A csipkézett hegycsúcsok talán a legcsodásabb látványt akkor nyújtják, ha a 178-as úton Sankt Johann és Wörgl között autózunk egy tiszta napsütötte délelőttön!!! Ez az autóút párhuzamos a hegylánccal, annak déli oldala mellett fut, nincs is szebb látvány... keresd meg az autórádiódban a tiroli adót, akkor teljes az érzés!






A régió közkedvelt - odahaza is ismeretes - települései Going, Ellmau és a már korábban is bejegyzett Scheffau.
Ezúttal úticélunk a hegység egy vízeséséhez vezetett, a Schleier vízesésekhez (1.285 m) kijelölt kirándulóúton. Agusztusban egy langyos reggelen indultunk útnak és nem számítottunk rá, hogy 30 fok meleg lesz... Ezért aztán jobban is igyekeztünk felfelé, a hűset adó hegyekbe, az erdőbe. Going településnél tettük le az autónkat, így a rendezett kis tiroli faluban gyönyörködtünk először. Azon gondolkodtam, hogy vajon az itt élőknek nap mint nap eszükbe jut, hogy milyen fantasztikus helyen élnek? A tiszta levegő, a sok kis patak, az üde mindig zöld mezők, a széna illata, a sok virág és persze a hegy igéző szépsége és magassága! Míg mi bandukoltunk felfelé, az itt lakók közül páran gyűjtötték be a megszáradt szénát és ismeretlenül de annál kedvesebben üdvözöltek bennünket. Meg is kaptam a választ a magamban feltett kérdésre...! :-)








Egy panzió a virágok között

Hatalmas liliomok
és dáliák
Útközben egy hegyi fürdőtónál majdnem elcsábultunk, gondolkodtunk a megmártózásra, de akkor az eredeti tervünkből nem lett volna semmi.

Fürdőtó

Irány hát a vízesés!


Hűsítő és pihenő
Aki kevesebbet szeretne gyalogolni, annak az utolsó parkolási lehetőség (Hüttling) egy kis kápolnánál van.


Sorompó előtt az utolsó parkoló
Startpontunk a kép bal szélén
Fakápolna pici haranggal, bárki megcsendítheti


Az úton sokáig egy mélyesésű patak kísért, hangosan zubogott, majd elhagyott bennünket és csak a síri csend volt a társunk. Méteres békarokkák (zsurló), hosszú levelű páfrányok úton-útfélen.



Békarokka (zsurló)
Páfrányok





Meredek sziklafalak
Réteges kőtömbök
A fák lombjai közül kivillanó Wilder Kaiser egyik csúcsa


Különösen finom illat fogadott bennünket már pár száz méteren is. Az érő szeder, erdei szamóca és más bogyók finom édeskés, fűszeres illattal lengték be a hegyoldalt, az erdők alját.





Feltűnően sok hangyabolyt láttunk ezekben az erdőkben, a csordogáló erekben a nedves közegben szitakötők érzik magukat otthonosan ide-oda cikázva. A túraút jól kijelölt, könnyű eligazodni, sok az információs tábla, gyerekeknek tökéletesebb biológia és földrajz órát el sem tudok képzelni!

Hatalmas hangyabolyok

Információs táblák, itt épp a szitakötőkről
Vadon növő tiszafák
Vizimenta, épp virágzott


Fecsketárnics
Aznap nagyon meleg és páradús volt az erdei levegő, igyekeztünk mind feljebb és feljebb. 900 m magasságában már elfogadható volt a klíma, onnantól kezdve lehetett a tempón lassítani. A felfelé menet felért egy szauna-nappal, a hátizsákunkban a vizes palack hamar kiürült.

Innentől kezdve (955 m) volt a klíma elviselhető
1.100 m körül kiértünk a sűrű erdőből és az első tágas kilátóhelyről lehetett a panorámában gyönyörködni. Itt aztán változott a túra nehézségi foka. Fenyőgyökerek, sziklák, keskeny utak, magas “lépcsőfokok”, csúszós, nedves útszakaszok nehezítették az utolsó pár métert.

Közel a cél
A panoráma



Gyökeres vándorút
 
Végre a cél, némi csalódással... a vízesések nem éppen bőséges mivoltukban... hát, persze, nyár van, augusztus. Ősszel, no és tavasszal egész más a kép. Azért sikerült pár jó képet készítenem, nem kis kihívással! 


Tériszonyosoknak nem ajánlom a helyet! A hátrány előnye pont az volt, hogy olyan helyekről tudtam fotózni, ahonnan csak vízszegényes időben lehet (nem túl gyakori!). Amint megárad a zuhatag, a közelébe sem lehet férközni. Minden rosszban van valami jó is!
Aminek még nagyon örültem: hegymászók/sziklamászók, akik akrobata ügyességgel másztak a meredek sziklafalakon felfelé!


A cél
Hol is a vízesés...?
Ahonnan fotóztam, ott a zuhatagnak kéne lenni
Vízesésecske Nr. 1


A vízesés alatt


A vízesés alatt én, egy vitorlázó repülő felettem
Vízesésecske Nr. 2

Egy kőtömbről fekve készült fotó


A mindig nedves sziklafal mohával benőve
Sziklamászók a vízesés mögött



Viszlát Wilder Kaiser !!!