Hazai színek, formák, hangok

“Minden, ami szép volt,

Minden, ami ránk várhat még,

Már bennünk van rég.

A szemünkben ég. “ (Ákos)

 

 

Bizonyságul Aranyosnak, odahaza is vannak tücskök és éjjel nekünk is muzsikáltak. :-)

 

Aranyhajú első találkozása a tücsökkel

Vízesések mentén 1100 m-re a Hinteralmhoz

Az utóbbi időben hűtlenkedve a “mi hegyünkhöz” felfedeztük magunknak a Chiemgau hegység Hochfelln és Hochgern adta szépségeket, újdonságokat.

Legutóbbi kirándulásunk a leglátványosabbak közé sorolom. Ennyire változatos utat régen jártunk be. Néhol emelkedős, nem nehéz viszont annál látványosabb a Weißen Ache völgyében.

Bergen (Kohlstatt 746 m) parkolótól indultunk a Weiße Achen patak mentén. Egyre több jele az ősznek látható az út során, még ugyan zöld az erdő és a legelő, de már árulkodnak a jelek, ha odafigyelünk.

Egy fiatalon meghalt favágó emlékére

A fecsketárnicsok még mindig ontják kék harangjaikat. A patak mentén haladt az út, ha nem is mindig láttuk, akkor is hallottuk a csobogást. Ebben a szorosban mély utat vágva a sziklák közt halad a patak. Néha keskenyebb, olykor szélesebb mederben. Kisebb nagyobb vízesésekkel gyönyörködteti az erre járó turistákat.

Amint autóval közelítettünk a hegy lábához láttuk, hogy egy felhő ült rajta, sejtettük, esőkabátra is szükség lehet. 

Szerencsére csak enyhe permet-esőben volt részünk, később elúszott a felhő és kisütött a nap.

Fecsketárnicsok

 

Egy kiszélesedett és majd kiszáradt kavicsos meder közepén tudtam azt a hegycsúcsot fotozni, amelyiket 180 fokban aznap körbejártunk. Beazonosítani még nem sikerült a mintegy 172 hegycsúcs közül.

Permetesőben

Hamarosan elértük a legnagyobb vízesést ezen a részen, ami közel 45 fokos 30 méter magas meredek falról zuhan alá. De milyen falról! Gyönyörű “pikkelyes” réteges.

A vízesés méreteinek érzékeléséhez pár turista

Mekkora vízesés lehet itt hóolvadás után. Visszajövünk!

Menedék-gerendaház

A lombok között a távolban egy másik vízesés

Az út során több lehetőség nyílik megpihenni, elemózsiánkat elfogyasztani, a völgyekben, hegyekben elmélyedni.

 

Enciánok

Kutyabenge

Orvosi szemvidítófű

Egyre több erdei gomba feje bukkant ki az avar alól. Gombaillat terjedt, ez is már az ősz jele.

Erdei gombák

 

Visszapillantás a hegycsúcsra, amit félkörívbe bejártunk

Még 5 perc és megérkeztünk aznapi célunkhoz

Ebben a magasságban élnek az óriásfenyők, gyönyörűségesek! És az ezüstös szártalan bábakalácsok. Német neve Silberdisztel. (Silber - ezüst)

 

A méretekhez a párom a kép bal alsó sarkában

Őt már kivágták

Szártalan bábakalács

Egy encián fajta a sok közül

Hinteralm (jobb)

A kis hegyi fogadó teltházas volt. A bejárat melletti asztaloknál kértünk és kaptunk helyet. A faasztalon egy szép nagy szártalan bábakalács díszlett. Hamarosan rászállt egy poszméh és kigyűjtötte a még benne lévő nektárt. Ez a jelenet épp elég volt, hogy beszélgetésbe kezdjünk az asztalt körülülőkkel. A természet mindenkit összehoz. :-)

Előkerült új túrakönyvünk, mások is érdeklődést mutatva felé. Lapozgatáskor kiderült a fogadó bérlője - aki közelebb állt a 70-hez, mint a 60-hoz - is benne van a könyvben. Egy húsz évvel ezelőtti fotóra mutatott és akkor még egy másik hütte bérlője volt.

Frissítőnk mellé a házi készítésű almás sütit ajánlották figyelmünkbe, amiben valóban nem csalódtunk. Még langymeleg volt. 

Jó levegőn frissen sült házi süti… mi kell ennél több?