"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2012. október 2., kedd

Ruhpoldingi kirándulás három tóval...

Egy szeptemberi korai reggelen megpakoltuk a hátizsákot, hogy majd útközben valami klassz helyen állunk meg reggelizni. 
Ilyenkor már éjjel lehűl a levegő és reggelre mindent belep a harmat. Az autónk szélvédője is evvel a szép természeti jelenséggel díszítve várt ránk reggel...
Friss volt az idő, milyen jó is ilyenkor, hogy van fűtés az autó üléseiben!

Gyöngyöző harmatcseppek

Az autónk szélvédőjén

Az autópályán egy egész más érdekességre lettünk figyelmesek. Hirtelen hat - első látásra egyforma, különleges színű - angol rendszámú autó előzött meg bennünket. Elképzelhető, hogy egy-egy újabb prototipust láttunk tesztelés közben az angoloktól...?


Vajon mi rejtőzik az álarc alatt?

Nos, aznapi úticélunk a német-osztrák határ közelében fekvő - Ruhpolding és Reit im Winkl között fekvő három tavak, Lödensee, Mittersee és a Weitsee, illetve a közeli erdők.
Ősz kezdetén már érnek a különböző fajtájú, színű és formájú dísztökök és ehető tökök. Uton-útfélen, mint a szedd magad virágok, ezek a tökök is megvásárolhatók a becsületkasszáknál. Nemcsak tökök, de egy érdekes és nagyon szép virág is vehető ilyenkor, méghozzá az articsóka virága. Mi is megálltunk, mert a hokkaidó tök az egyik kedvencem, egyszerű módon isteni krémleves készíthető belőle!


Tök minden mennyiségben

Szépen elrendezve, mind megvehető


A vöröses narancs a hokkaidó (a kedvencem!)

Articsóka virágai
 
Megérkezvén az erdő szélén letettük az autót és irány a zöld, már erősen sütött a nap, jó volt az árnyékban gyalogolni. Egy idő után kerestük a legjobb reggelizőhelyet, amire hamar rá is akadtunk egy vadászles “személyében”. A csend, a nyugalom és a látnivalók mindig a feltöltődést és az inspirálódást adják.



Kiszáradt folyómeder



Szebbnél szebb kavicsok

Reggelizőhelyünk, a vadászles

Az erdei-mezei virágok mellett a Holddal “találkoztunk” meg siklóernyősökkel és egy nem túl régi - még erős faillatú - házat is láttunk az erdő közepén. Gyerekeknek készült; óvodásoknak, iskolásoknak tartanak itt természetórákat.
  

Egy encián féle

Havasi sisakvirág





Erdei házikó iskolásoknak

A Mittersee partját választottuk nap végén a pihenőre, a pléden hamar el is szunyókáltunk, kár hogy nem volt nálunk fürdőruha, mert akkor a vizet is”birtokba” vettük volna, annyira meleg volt.

Irány a tó



Mittersee

A közeli hegycsúcsok

A kő arca

barlang
 

5 megjegyzés:

  1. Még soha nem láttam articsóka virágot. Ez valami gyönyörűséges! Olvasgatok már vissza és nagyon szépen írsz. Meg nagyon szépen bemutatod ezt az egész környéket, amerre mi nem is szoktunk járni, mert mi általában Münchentől szögegyenesen dél felé megyünk, mindig Garmisch, Innsbruck irányban, de ez a Chiemgauer Alpok rész, amerre ti sokat jártok, totálisan kimaradt még.

    VálaszTörlés
  2. Ja, és elfelejtettem, a hokkaido krémleves nekünk is a csúcsa az ízeknek, nagyon jó receptem van hozzá, de felszabdalni utálom, fáj utána az egész kezem az erőlködéstől, olyan kőkemény. :-)

    VálaszTörlés
  3. Rengeteg a felfedezni való, olykor nem is kell messzire utazni.
    Itt az ideje, hogy felfedezzétek a Chiemgauer Alpok, szívesen elkalauzolunk Benneteket!
    Érdekelne a hokkaido recepted!

    VálaszTörlés
  4. Megáll az eszem…. Reit im Winkl !!!
    Sok sok évvel ezelőtt ( kb.1990 körül) láttam egy kisfilmet ennek a környéknek egy eldugott vendégházáról, ahová nyárra kiszolgáló személyzetet kerestek. Mindentől igen távol van ez a ház (a nevére sajnos már nem emlékszem) – de megfordult a fejemben, ide kellene elmennem ! Itt aztán a világ minden bajától elég távol lennék. Persze nem lett belőle semmi, de a település neve mindörökre megőrződött a fejemben…



    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy gyönyörű szeglet, még majdnem most is távol a világ minden bajától, bár egyre több a turista.

      Törlés