"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2014. szeptember 12., péntek

Főnix

Varsás Frigyes: Főnix

Súgja meg valaki, így a vég kezdetén,
Mi voltam én, fűszál egy nagy rét közepén,
Mely, ha nőtt egy kicsit, a csúcsát levágták,
Nehogy többen lássák, mint a többi társát?

Voltam tán jegenye, kicsinek született,
Mely hogyha nagyra nő, kémleli az eget?
Tépje bár a vihar, tördelje az ágát
Méltósággal állja, hiába tépázzák?

Voltam kis csermőke, eleinte serény,
Alig jut előre, mert hozama szerény,
Mely hiába szalad, nem ér el egy tavat,
Elnyeli egy mocsár, emléke sem marad?

Esetleg egy makacs, sebes hegyi patak,
Sodró lendülettel tenger felé halad,
Hajókat hord hátán, élvezi erejét,
Szeretettel áldják szépen csengő nevét?

Szabad madár voltam! Imádtam a szelet,
Magasan szárnyalva karcoltam az eget,
De a folyton növő vihart le nem győztem,
Meggyötört szárnyakkal a porban vergődtem.

Elégtem, mint főnix, de újjászületve,
Megújult erővel vágytam fellegekbe.
Gyenge már a szárnyam, de mint az angyalok,
Megújult erővel szabadon szárnyalok.


8 megjegyzés:

  1. Nagyon szép!

    Persze hogy a városunk jutott eszembe róla. Debrecen jelképe a főnixmadár, a város címerében is benne van.

    VálaszTörlés
  2. Valóban szép verset találtál - nincs, aki ne tudná átérezni minden sorát.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Frigyes Úrnak ilyen csodás versei vannak, ő nagyon a lelkemből tud írni.

      Törlés