"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ebbs. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ebbs. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. január 3., vasárnap

Az első túra a császárhoz vezet

Már jó ideje, hogy nem jártunk a hegyekben és igen hiányzott! Az év második napján mi is lehetett volna szebb és jobb kezdete az évnek, mint egy “kiadós” túra felfelé. Abban reménykedtem, hogy havat is látunk majd és nem csak messziről, hanem karnyújtásnyira. Ez a kívánságunk még nem valósult meg, sokkal inkább a tavasz szele lengedezett a Kaiser völgyben.


Kufstein mellett Ebbs település szalamandrás kútjától indultunk az általam elnevezett “gyilkos lépcsőkön” felfelé. Mintegy 300 lépcsőfok nem épp kényelmes fokokkal. Többször jártunk már ezen az úton és az eleje ugyan erőtpróbáló, majd később kellemessé válik. Magányos szenvedésemben bevillantak a beigli és társai képei az ünnepek alatti időből...

Szalamandrás kút
"Gyilkos lépcsők"
Kufstein némi ködpaplan alatt, háttérben a Pendling (1.563 m) magaslik

A karácsony még csak kilenc napja múlt, erre emlékeztettek az út során feldíszített fenyőfák is a völgyben. És azt kell mondjam először csak ezek a fák emlékeztettek bennünket arra, hogy tél van.


Erdei karácsonyfák
 
A levegő illatában a tavasz bújkált. Sarjadó, zöldelő növények illata, főképp a mezei kakukkfű és az egyre több nyíló tavaszt köszöntő virág. Igen, a nemes májvirág még ugyan picit álmos bimbócskái, de már egyre több helyen ébredeznek és lilulnak. Aztán a hanga apró rózsaszín harangocskái és egy számomra újabb növény. Sokat nyomoztam, mire megtaláltam mi is a neve. A pacsirtafű (Polygala chamaebuxus) apró pillangós virága szintén pompázik már. Normális körülmények (?) között márciustól júniusig tenné. Nem elhanyagolható, 800 m magasan járunk.

Igen csak korai nemes májvirágok

Korai hanga
Pacsirtafű

A háttérben már a Wilder Kaiser havas csúcsai
Látjátok az akrobatát?
Bevallom itt fotózáskor egy pillanatig aggódtam. Egy akrobata macsek ücsörgött az ablakban, alatta a mélység. Lenézett, némiképp megingott, megfordult és átugrott a közeli terasz korlátjára. Ezek a macskák!
 




Az almok, hütték között fotóztam egy érdekességet. Örömmel fogadnám az ötleteiteket, mit kaptam lencsevégre, mire jó, mire használják???

Mi látható a képen?
Betértünk a Pfandlhof fogadóba egy frissítőre, de sokáig nem időztünk, mert lassan szürkülni kezdett.

Lefelé könnyebb


A lemenő nap narancsos sugarai színesítették meg a ködbe burkolózott völgyet, Kufstein várát. Csodás színek búcsúzóul!



Az erdőn túl izzik az ég alja


Leírhatatlanul szép!!!
Ezek a csodás fények mennyei megnyitót adtak az aznap estére rendezett “1000 fény éjszakája” rendezvényhez, ahová mi is igyekeztünk a túra után! Erről a következő bejegyzésben!

2014. október 1., szerda

Állati egy ősz

Napok óta kellemes kirándulóidő van, ezért visszamentünk a közeli Kaiser-völgy lankáira magunkba szippantani a még erős nap energiájából. Ebbs községből indultunk, csendes hétköznapi idő volt, az aszfaltozott úton és később az erdőben is csak az aláhulló levelek zizegését lehetett hallani. A távolból egy farönkhasogató gép halk hasítása tette még ősziesebbé a hangulatot. Minden és mindenki készül a télre.




A St. Nikolaus templom parkolónál lettem figyelmes valakire… látjátok? Nem?


Ráközelítek, és most?
 

Mint egy király/királynő ült a fatönkön és lesett, vadlesett...
 

A száradó levelek között az utolsó gombák nőttek és egy-egy késői virág csalogatta a kései méheket, rovarokat.






Két legelésző szőke haflingi ló szintén élvezte a napsütést és a nedves füvön a heverészést. Hangos horkantásokkal, prüszkölésekkel tették nyilvánvalóbbá örömüket.





Szépséges
A Ledererwirt fogadónál megpihentünk, sokáig süttetük magunkat a napon a Zahmer Kaiser lábánál. Teámra más is ácsingózott, majd hamarosan egy újabb játékos társ közelgett...
  
Zahmer Kaiser

Csíkos és fényes ápolt bundája is egy tigrisre emlékeztetett, no meg a karmai, amit játék közben előszeretettel használt. Nagyon jól érezte magát a padon párom mögé bebújva.
  


A szeme sem áll jól...
 



Visszafelé az eget kémlelve egy szitáló szirti sasra (?) lettünk figyelmesek. Sajnos nem ereszkedett alább, hogy meg is bizonyosodhassunk róla. Aztán már csak a bárányfelhők kísértek tovább...



Benyomások, élmények. Mennyi ihlet, mennyi ötlet… egy névreszóló ajándék is elkészült, de erről majd később.