A Garda-tó és az Etsch-gleccser közti hegyre, a Monte Baldora igyekeztünk. Eredeti terv szerint a felvonóval mentünk volna fel - mely közép és felső állomással is rendelkezik - majd visszafelé a közép állomásig a felvonóval le és onnan gyalog vissza a tóhoz.
Az időjárás keresztezte a tervünket a 34-36 fokkal. Elnapoltuk ezt a túrát egy kedvezőbb alkalomra.
Az alsó állomástól a felsőig (1.760 m) 1.680 m-t repít fel két részben a modern felvonó. A közép állomáson át kell szállni a sokkal panorámásabb fülkébe, ami fel- és lefelé haladva szép lassan körbeforog, így minden oldalról megcsodálhatjuk az alattunk elterülő látványt.
Érkezik a forgó kabin
Malcesine és annak vára
1.760 m
Épp, hogy megérkeztünk az 1.760 m-re és szálltunk ki a felvonóból pillantottam meg három mormotát. Nem sok időm maradt a gépet fókuszálni, egyik lábam még a kabinban, másik már kinn és hogy a pillanatot el ne szalasszam kattintottam a gépet.
Megtaláljátok a három mormotát?
Aki gyalog szeretne lejönni, a közép állomásig 3-4 órát számoljon, és még 1 órát az alsó állomásig. Fontos! A jegyvételt érdemes elővételben intézni. (Felvonójegy oda/vissza 22,- Euro/fő) Több órás sorban kell várakozni a megvételre, majd a feljutásra. Mivel egy felvonókabin megy fel egy meg le, meglehetősen lassú a menet. Elővételben vett jegyünkkel is bő másfél órát tartott az út felfelé, holott a közép állomásig 5 perc, majd onnan a felső állomásig 15 perc, a legtöbb időt várakozással kell tölteni.
Odafenn lehetőség van piknikre, rossz időben odabenn, szép napos időben, amiben nekünk is szerencsénk volt odakinn. Majd hosszan sétálhatunk az 1.700 m magas gerincen. Szép kilátás nyílik a Garda-tóra, a közeli hegyekre. Hosszan nézhetjük a siklóernyősök készülődéseit, ugrásait a felmelegedett kövekről.
Nyílegyenesen
Nem csodás?!
A szemközti város Limone
Utolsó ellenőrzés
Futás
Emelkedés
Repülés
Majd elindultunk, hogy felfedezzük a gerinc látványosságait.
Lago di Prà da Stua - gyűjtőtó
A hegy élővilága nagyon gazdag, vannak olyan növényfajok, melyek csak itt honosak, mint pl. a - magyarul viccesen hangzó - Carex baldensis, német neve Monte-Baldo-Segge, egysásféle. Azt ugyan nem láttunk, de kócos kis szegfűket, a buglyos szegfűt épp nyíláskor kaptunk el. Finom illatos kis virágai halvány rózsaszínűek.
Buglyos szegfű
Az Alpokban már jól megismert apró lilás harangvirágok mellett csomós harangvirágot, bogáncs féléket találtam. Majd egyszer csak egy olyan napos oldalra lettem figyelmes, ami tengernyi rózsaszín virágot rejtett… csak ámultam, mert ennyit egy helyen még sosem láttam!
Csomós harangvirág
Egy rétnyi erdei turbánliliom
Alig tudtam betelni a látvánnyal, csak ültem ott a kis turbánosok között - óvatosan, hogy egynek se ártsak - és bámultam, hogy milyen különböző szépségek. Egyik pöttyös, másik halvány, harmadik egész sötét színű volt.
Senkit nem érdekelt a fenn lévő turisták közül, mindenki elhaladt mellettük. Igaz, picit le kellett térni a gerincről a lankára, de egy fotósnak sem tűnt fel míg ott voltunk a sok rózsaszín virág.
A virágokon lepkék játszadoztak, fejünk felett ragadozómadarak kőrőztek és vijjogtak. Botanikusok, élővilágkedvelők előnyben!
Mivel szállásunk Malcesine-ben volt, ott is töltöttük a legtöbb időt. Hajnalonta itt is rigók ébresztettek, mint otthon, de a háttérben a hullámok csapódása, a sirályok sírása és a bódító jázmin illat tette mediterránivá a hangulatot. Ha pár héttel korábban jöttünk volna, akkor a nyíló olajfák is ezt idézték volna elő. :-) Épp elnyíltak.
Volt
hogy gyalogosan, volt hogy bicóval jártuk be a városka utcáit. Már 15,-
Euróért (2013) lehet jó kis bicókat bérelni egész napra és lehet kerekezni a
part mentén. Az utakon keresztbe-kasul, ahogy sok bicós és
motoros teszi, az autósok nem oly nagy örömére…
Kellemes 23-26 fok meleg volt, pont az, ami kirándulásra, városnézésre nekünk megfelelő.
Egy halas/horgász múzeum
Kapitális kecsege
Halakért persze nem kell a múzeumba menni. Van itt bőven a tóban is, kimerészkednek egész a partra a sekély vízbe. Esténként figyeltünk pár horgászt, alig győzték a három horogról leszedni a sok kapást.
Persze én nem is annyira a halakra koncentráltam - azt meghagytam a páromnak - engem nem más, mint a sok szép kavics ejtett rabul. Gondolhatjátok, hogy anélkül nem jöttem haza.:-)
Órákig tudtunk ülni a parton és hallgatni a hullámok verődését, a kavicsok surlódásait (zene füleimnek), amik aztán gyönyörű simára csiszolódtak. A hangulatot meg is örökítettem egy röpke video erejéig, hallgassátok csak...
A legszebb kavicsok...
A hegyekből alázúduló - a tó ezen oldalán a Monte Baldo hegységből - kristálytiszta patakok víze tölti fel a tavat hűs, friss vízzel.
Monte Baldo havas csúcsa
Szépséges víztároló
A tiszta, oxigéndús víznek köszönhetően nem csak a halak érzik itt jól magukat, hanem a különböző vizimadarak is. Sajnos mindig akad turista, aki előszeretettel eteti a madarakat mindenféle emberi táplálékkal és bele sem gondol, hogy mennyi kárt okoz e tettével.
Búvár vöcsök
Hattyúbébik
Sirályok
Már az első nap megpillantottunk a tavon egy magányos hattyút, egyedül úszkálni. Másnap egy hattyúmamát kilenc kicsinyével. Mondtam is a páromnak, úgy tűnik mintha a hattyúcsalád szétszakadt volna egymástól. Örültem, amikor még aznap este együtt láttam őket békésen vacsorázni a part mentén.
A magányos hattyú
Együtt a család
Egy délutáni sziesztánkkor érdekes megfigyelésnek lehettünk tanúi. Szárcsa fiú buzgó alámerülésekkel gyűjtögette a tó fenekéről a zöld növényeket majd odaúszott egy motoros gumicsónakhoz felugrált a kis létrán és átadta párjának a fészeknek szánt gyüjteményt a csónakba. Nagyon dolgoztak, hosszasan figyeltük a fészekrakás menetét. :-) Örülhet a csónak tulajdonosa, hamarosan lesz egy fészekalj szárcsája! :-D
Irány a csónak
Fel a létrán
Anyának leadni az árut
Egy fotó erejéig visszapillantás
Újabb kör
Következő állati megfigyelésem a gyíkoknál történt, benn a városban. Aznap nagyon meleg volt, a hőmérő szála karcolta a 30 fokot. Ilyen eseményben még nem volt részem, a perzselő napról is megfeledkeztem. Valószínű, hogy a gyíkok szerelmi jelenetének lehettem részese... A nőstény gyíkocska mellső lábával izgatottan integetett a hímnek, ő pedig válaszul a nőstény farkatövét harapdálta. Hol eltűntek a rések között, hol kijöttek a járdára, az sem zavarta őket, ha egész közel mentem.
A hím
A nőstény
Az olaszoknál a verebek is paradicsomszószt esznek :-)
A part mentén utunkat folytatva mentünk a belvárosba, a vár környékére. Több ház és villa zárva volt, esetleg üresen, elhagyatottan állt. Valamikori fénykorából a dús növényzet mögül azért még felsejlik egy s más...
Egy bronz szobor a parton
A sirályok vették birtokba
Ami a belvárosban nekem nagyon teszett a kavicsokkal kirakott utcák, sikátorok. Ez egyébként gyakori a tó környéki városkákban, falvakban. Nehezebb ugyan közlekedni rajta (magassarkút viselő hölgyek hátrányban, jó, hogy nem vagyok érintett) főleg, mert Malcesine a hegyoldalba épült, lejtős-emelkedős, de a hangulata varázslatos.
Felkerestük azokat a helyeket, ahol két éve jártunk, szinte semmi sem változott.
Malcesine szimbóluma a vár
Siora Veronica - mint két éve
A vár, a város és a mögötte meghúzódó Monte Baldo hegyek (2.218 m) látképei a tó felől, egy hajókirándulás alakalmával. Erről majd később lesz szó.
