"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sissi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sissi. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. augusztus 14., hétfő

Hazafelé

Reggelente futás után vagy esténként naplemente előtt sokáig elfigyeltük a szörfösöket a tavon. Szörfözni hasonló, mint az életben helytállni. Fel kell állni a deszkára, mert különben csak állunk a vízben és nem haladunk. Ha felálltunk megfelelő szélirányba kell tennünk, hogy legyen hajtómű, erősnek kell lennünk, hogy meg tudjuk tartani. Persze a szél ereje és iránya mindig változik, leeshetünk. Sebaj, újra fel kell állnunk, megtartani és száguldani a hullámokon előre...




Mintegy 25 km-re hazafelé a Garda-tótól van egy pici tavacska Lago di Toblino. Minden egyes alkalommal elsuhantunk mellette, de megállni most először volt időnk. A tó egy félszigetén áll egy kis romantikus kastély.
A 12. századi épület állítólag egy szigeten épült, de ahogy csökkent a tó vízszintje így az “átkerült” egy félszigetre.
A bejárathoz vezető út is fecskefarkú párkányozott fallal vezet, ahogy a Scaligerik várain már megtapasztaltuk a Garda-tó körül.




Toblino-tó



A kastély udvarából kanyargó emelkedőn át visz az út fel a 20 m-es toronyhoz. Egy zöld szőnyeg és némi díszítés hívogatott, talán esküvő volt vagy arra készültek.







A kastély sajnos nem látogatható, csak bizonyos alkalmakra nyitják meg, rendeznek kiállításokat. Olvastam sok legenda, tiltott szerelmek lengik körül egykori történeteit... A külső falakon érdekes rajzolatok, belül egy 3. századi írás bizonyítja a vár egy templom romjaira épült.
Aznap nekünk nem volt szerencsénk betekinteni, pedig szívesen tettem volna! Körülnéztünk hát az udvaron, melynek egy része lekerített, így ott nem sok látnivaló kecsegtetett. Viszont felfedeztem egy régi masinát, egész jó állapotban, egy szecskavágót.






Illatos fák
Szegényes tavacska
Toblino-tó

A kastély egy oldalsó épületében éttermet alakítottak ki terasszal, mely a tóra néz. Egy frissítőre mi is megpihentünk és hát hová is ülhettünk le, mint a 11-es asztalhoz. :-) 
Vízimadarakat figyelhetünk meg a napernyős asztalok mellől.



Csend és nyugalom

Talán szürke gémek röpködtek ide-oda a túlparton


Szépséges búbos kemence az étteremben

Hazafelé Merano felé tettünk egy kitérőt, a Passer-folyó mentén egy újabb pihenőt iktattunk be és meglátogattuk Sissit is. 
Bolzano mellett elsuhanva sóváran néztem fel Messner egyik vár-múzeumára, ez a látogatás még mindig előttünk áll.



Merano virágos sétányai

Passer
Ilyen meleg volt :-)

Aztán ez a meleg fogadott idehaza bennünket is. Vége a Garda-tekergéseknek, de csak egy időre. :-)

2017. április 18., kedd

Húsvét a hegyekben 1.

Zell am See

Barátaink húsvétkor egy hetet töltöttek a Pinzgau-völgyben és megkérdezték, hogy lenne e kedvünk pár napra meglátogatni őket egy-két közös hegyi túrára. A kérdésen nem sokat gondolkodtunk, bogarásztam, olvasgattam mi minden fedezhető fel arrafelé!


A Pinzgau-völgy a természetkedvelőknek rengeteg lehetőséget kínál, nem könnyű a válogatás. A Salzach-folyó mentén húzódó völgy egyéb patakokkal, vízesésekkel, tavakkal vár, körülölelve a 2-3 ezer méter magas hegyekkel. Nem beszélve a hegyi falvak, régi idők foga ette és új faillatú gerendaházak fotókönyvbe illő látványai. 
Talán a legfontosabb, az Alpok legnagyobb nemzeti parkja a Hohe Tauern, - melynek több mint 300 hegycsúcsa a 3.000 m fölé magaslik - egy nagy része ide is benyúlik, .
Ebben a nemzeti parkban először már vagy 7-8 éve, a Krimml vízeséseknél jártunk. Akkor sajnos csak egy egyszerű fényképezőgépem volt, a képek nem adják vissza a megélt élmények szépségét. Ideje lenne frissíteni azt!
Számunkra mégis a legnagyobb élményt a Habach-völgyben kétszer is megjárt Smaragd-út adta. Ugyan smaragdot vagy aranyat nem találtunk, - noha gazdag e vidék még most is benne - de sok mást igen!



Zell am See megfelelő hely volt egy pihenőre, frissítőre, míg a szállásunkat elértük. 

A bő 55 km2 nagyságú tó azonos nevű városának partján, majd az óvárosban is szétnéztünk.
Zell am See
Kék tó, zöldülő dombok, porcukros hegytetők
Grand hotel 4*

Viszonylag gyér volt a parton a mozgás a húsvétot megelőző nagypénteken, mégis a Grand Hotel terasza teltházzal bírt.




Egy színes szökőkút
Erzsébet királynénk vagy ahogy felénk inkább emlegetik Sissi is szívesen töltötte itt idejét. Több alkalommal tett meg kisebb nagyobb túrákat ezen a környéken is. Gyakorlott hegymászó volt az Alpok lánya. Egy alkalommal a napfelkeltét szerette volna a közeli Schmitten csúcsról megcsodálni, ami normál tempóban is 3 órás gyaloglást jelent. Kisérettel Sissinek sikerült ezt 2 óra 26 perc alatt teljesíteni. Elsőre az jutott eszembe, hogy anno milyen ruhákat viseltek... egész biztos nem hegyi túráknak optimálisat. 
Tiszteletére hajót neveztek el róla, Kaiserin Elisabeth, mellyel körbehajózhatjuk a tavat.


Királynénk szépsége mára közismert, odafigyelt magára, hajápolása napi 3 órát vett igénybe. Az itt álló tábláról megtudhatjuk azt is, hogy rendszeresen sportolt (lovagolt, vívott, túrázott, sőt egy fittneszterme is volt) diétázott, odafigyelt az egészségére. 1,72 cm magasságához sosem volt több, mint 50 kg. Szerette a sört, a fagylaltot, különösen az ibolyafagylaltot. Ami azóta egy osztrák fagylaltspecialitás lett, természetesen Elisabeth tiszteletére.

Az élettelen strandon csak egy tőkés réce tudhatta magáénak a medencét, a szárazon rigók napfürdőztek. Besétáltunk az óvárosba.











Vicces hotel a régmúltból, 1493-ból… “Romantik hotel a hentesgazdához” Már amennyire romantikus tud lenni... :-)





Helyi finomságok

Húsvéti nyulak a fákra
Piac tér

A kisváros legrégebbi épületeinek egyike a Szent Hippolitról elnevezett templom.



St. Hippolyt



Kriptája 765-790-ből
A település anno egy régi festményen


A boltívek finom vonalú rajzolatai

Orgona, karzat


Festett fal maradványai
Viszlát Zell am See!