"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Westpark. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Westpark. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. július 27., szerda

München zöld szíve megdobban 4.

“Tó legyél, ne pedig pohár”

Csodás lehet a rózsa-kapu virágpompában - jutott eszembe, amikor áthaladtam alatta. A boltíves váz egy művészi alkotás a sok közül, ami a park építésére készült és olykor mintegy használati tárgy épül be a zöldövezet hétköznapjába.


A híd, ami egy felüljáró a több sávos Garmischer Straße felett ível át. Némiképp beültették zölddel a hidat, de az autók, a város zaja megtöri a park csendjét. 
"Bántja lelkem a nagy város durva zaja" Ady Endre


Szerencsére a szemnek is nyugtató zöld folytatódott és a park nyugalma befelé haladva, a hatalmas tölgyek újra elnyeltek. Egyre többen érkeztek, leterítették plédjeiket, kifeküdtek, szülők hozták gyerekeiket a játszóterekre, padokat idősek foglaltak el.

 

 
Illatos jázmin
A görög fűszerkert egy része
A tikkasztó melegben jól esett a biotóp kispatakja mellett az árnyékban haladni, a vízben magam felfrissíteni. Irány a sörkert!



A szomszédom nagyon szomjas volt
Némi felfrissülés után elértem a Moll-tavat (Mollsee), melynek nyugalma még áthatóbb volt, mint a nyugati oldal tava.

Mollsee

Behálózva




Azonosulás
A tó egy érdekessége és szépsége egy nem hazai növény a mocsárciprus. Szépséges törzse, puha levelei ennek a fenyőfélének gyönyörködtettek.

Mocsárciprus




A tavat egy híd osztja meg, a túloldalon a modellhajósoké a világ.








A túloldalon legelésző kanadai ludakat hirtelen valaki megzavarta.




Pánik a tó partján :-)



Visszasétálva a vízparton az ökológiai mező mellett haladtam. Érintetlenül növekszik/él ott minden. Majd a vízijátszótéren hűtöttem le magam. Jó volt a hideg vízbe lógatni a lábam. Egy nagypapa is ezt tette az unokájával, közben terelgették a víz folyását.


Öko mező, biotóp
A kiépített erecskének vannak gátjai, zsilipjei, sőt dugója, amikkel a gyerkőcök irányíthatják a víz mozgását. Egyszerű és mégis fantáziadúsan nevelő!






Színes kirándulásom egy még színesebb textilművész guatemalai kiállításával fejeződött be.




“Tó legyél, ne pedig pohár”

2016. július 24., vasárnap

München zöld szíve megdobban 3.

Kicsit nehezemre esik a sorozat folytatása. A pár nappal ezelőtti müncheni eset a gondolataimat más irányba tereli.

A grillezős padok közelében egy érdekes tornyot láttam messziről, hát közelebb mentem.


Pontosan nem tudtam behatárolni, hogy virágtartónak vagy egy mini épületnek szánták e látványosságot. Aztán a mellette álló tábla elárulta...


Hundertwasser alkotás. Címe: Magas-mezei-ház 
Szerinten csak minimális Hundertwasser sajátossággal.

 
Felületesen ismertem az osztrák művészt, ismertem egy-egy alkotását, ezután picit utánaolvastam. Eredeti neve Friedrich Stowasser, művésznevét a sto szó megváltoztatásával nyerte, mely a szláv nyelvben százat jelent. Festő, építész és természetvédő is volt. Több nyelven beszélt és a világ több pontján láthatóak a különleges formájú, fantáziájú és színű épületei. (Nem mellesleg egy napon van a születésnapunk is, jó pár év különbséggel. :))

Tikkasztó meleg volt, kerestem az árnyékot. A kutyameleg helyett mondhatni varjúmelegben volt részem. Ők is az árnyékba húzódtak és nyitott csőrrel próbálták magukat hűteni.



 

A térkép szerint hamarosan el kellett érnem az erdei bajor házat, amit szintén izgatottan vártam. Szememnek igen kedves az itteni durva fagerendákból készült, az időjárási nyomokat viselő házak patinás külseje. 

  




Moha és kő
Nem csalódtam! Így, ahogy ott állt az a ház elfogadnám és azonnal birtokba venném!


Elértem a felüljáró hidat, mely a park keleti részéhez vezet. A következő bejegyzésben innen folytatom.