A mi hegyünk újra itthon

Az óceán partjáról visszatérve hűen a mi hegyünkre siettünk. (Fotók május 25.) 

Meg kellett néznem a fenyőfámat és rajta az erdei szamóca tövet. Már hiányoztak, már megszokássá vált, beleivódik az életünkbe a környék, az út, az ott élő növények, mint a víz, amit naponta magunkhoz veszünk.

Az idei májusi túrát sem hagyhattuk ki! Ezennel a középállomástól (920 m) - aháva gyalog mentünk fel, de lehet oda is felliftezni - a kabinos felvonóval felmentünk Samerberg csúcsára a Hochries-re 1.568 m magasra.

A fám a szamócabokorral

Mécsvirágok

A felvonó szerencsemalacai :-)

Míg a felvonónál várakoztunk páran egy fiatal párra lettem figyelmes. Magyarul beszélgettek és tanakodtak, hogy lehet e jegyet venni, mikor lehet felmenni. Megszólítottam őket és beszélgettünk. Itt élnek és dolgoznak egy jó másfél órára tőlünk. Aznap reggel gondolkodtak, hogy a Chiemsee-hez vagy a hegyekbe menjenek e. Győzőtt a magasság! Együtt mentünk a Hochries-re fel.

Balra a Siemsee, jobbra a Chiemsee látható

Siemsee

Odafenn szeles, hűvös idő fogadott bennünket. Mégis a látvány, a nyíló virágok szelidítettek a hangulaton. Azért egy idő után jól esett a csúcson álló hütte belsejében átmelegedni és egy kicsit az épület múltjában elmerülni.

A háttérben a Kampenwand csúcsa

Tavaszi enciánok

Alpesi harangrojt

Az első hütte - félúton, nem a csúcsra - már az 1.900-as évek elején megépült. A hegy tetejére a síelőknek 1.914-ben viszontagságok és nehézségek árán került egy egyszerű faház. 30 hordár kűzdötte fel egy nyár alatt az építkezéshez szükséges alapanyagokat.

Az első kép 1914 tele, a második a közelmúlt

Egy ideig elnéztük a siklóernyősöket is akik a csúcskeresztnél ugranak alá, de a csípős hideg nem marasztalt bennünket.

Visszaérve a 900 m-re kirándultunk még egyet a zergeboglárok között.

Európai zergeboglárok

Zergeboglár mécsesvirágok közt

Jó (volt) az itthon érezése a távol után.

A legboglárkásabb réteken

Több mint egy hónapos elmaradással írom a következő bejegyzéseket. A képek még májusban készültek, ne tévesszen meg senkit. Sachrang településtől indultunk 738 m-ről a hegyekbe.

Belterületen a repce sárgít

Vadon a boglárkák

Az osztrák-bajor határ közeli Stoana-Alm-ot néztük ki magunknak 1.055 m-en a Tirol “Alföldön”. Tavaly ősszel bronzos színekben jártunk errefelé, akkor az 1.252 m-en álló Spitzsteinhaus-ig mentünk.

Itt és most

Az itt és most érzés nagyon hamar visszatért bennünk az andalúz nyaralás után. Mondhatni el sem hagyott míg mellőztük szeretett hegyeinket. Az itthon-érzés gombnyomásra bennünk volt mégha nem is ide születtünk. 

Az út kanyargott velünk, a lankás kaszálók mint egy újabb mozivászon tárultak elénk, a levegőben vadvirágok és bodza illata vegyült a hársfa virágok édes illatával.

Ritkán találkoztunk valakivel. 

Hízelke épp vadászlesen ült, de egy kedves szóra már szaladt is le hozzánk a dombról, egy-két simi mindent megér.

Hízelke

Egy újabb kulisszaváltás után boglárkáktól és kosboroktól tarkított kaszáló következett. Ennyit egy helyen még sosem láttam és alig tudtam a látvánnyal betelni! Többet ültetni sem lehetett volna erre a területre!

A zergeboglárok még nem nyíltak ki teljesen

Egy visszapillantás a Sachranger-völgyre és a Kampenwand 1.669 m tarajos csúcsainak élei integettek vissza nekünk.

Kampenwand 1.669 m

Újabb kanyarok, újabb emelkedők

Lemaradtam a piros hátizsákostól

“E ház itt tisztaság

E ház inkább vendégszeretet

E ház boldogság, elégedettség

E ház áldás, kegyesség”

“Minden ember a világon éljen, ahogy Istennek tetszik,

Mindenek előtt kegyességben éljenek a gazdák!”

Vicces, hogy az egyik gazda nem oly régi háza épp a német és osztrák határra épült. Ilyennel sem találkoztunk még. :-)

Itt a határ. Most akkor osztrák vagy bajor..?

Nem ceruzák...

Kerítésnek valók

Elhagyva a festett házakat még egy kanyar felfelé. Fejünk felett az Alpok ragadozó madarai nászát figyelhettük meg. Hangos vijjogások, szerelem-repülések, zuhanások.

A Stoana-Alm saját készítésű termékeivel, abból készült ételeikkel várja a fáradt vándorokat.

Gazdasági rész

Csodás kilátás!

Frissítő után visszafelé némi kitérővel, de ugyanazon az úton mentünk le és kihasználtuk az itt és most minden pillanatát...

Leérve a cseppnyi kis faluba oda, amit már oly sokszor láttunk.

St. Michael templom

“A szép mindenütt jelen van, csak kevesen veszik észre.” Konfuciusz