"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dominikai-Köztársaság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dominikai-Köztársaság. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. április 14., csütörtök

Dominikai Köztársaság, a zöld sziget 10.

Bármelyik országban járunk kíváncsiak vagyunk az ott élő emberekre, hogy élnek, mivel foglalkoznak. A Dominikai Köztársaságon nem javasolják nekünk, a turistáknak, hogy egyedül fedezzük fel az országot. Ebben biztosan van némi “üzletpolitika” is, de a közbiztonságot sem szabad figyelmenkívül hagyni.
Négyen, kis csoportban volt, hogy gyalog a hotelünkhöz legközelebbi településre sétáltunk ki, de volt, hogy autót béreltünk és úgy jutottunk el Samaná félszigetére a bálnákhoz.
Amilyen gazdag az ország növényzete olyan nagy szegénységet láttunk a lakosok között. A körülmények közép-európai embernek inkább szokatlanok. A tehetősebb házak bejárata mind ráccsal védve.


Közlekedés. Mindenki dudál, mindenkinek. Nem mindig sikerült megérteni, melyik szólt nekünk és hogy miért is ? :-) Úgy tűnt, minden autós üdvözöl minden gyalogost, legyen az turista vagy sem. Dudálnak, kiintegetnek. Ez kezdetben vicces és kedves, de hosszú távon…



Rengetegen járnak kismotorral és sokan egy járművön, bukósisakot rajtuk csak hébe-hóba láttam. A motorosok úgy szlalomoznak az autósok körül, hogy az sokszor kétségbeejtő. Az sem egyedi, hogy este nincsenek kivilágítva és a forgalommal szemben közlekednek. Ehhez hozzájön, hogy nem minden útszakasz kivilágított, sem középvonal, sem útszéli vonal… annál inkább kóborkutyák, gyalogosok. Csak gyakorlott, biztos sofőrök vágjanak ebbe a “kalandba”, életveszélyes.
E kismotoros vezetők gyakran taxik is egyben. Olcsón és gyorsan el lehet jutni A-ból B-be, rizikó magánügy.



Sertésszállítás
Kereskedelem. Útszéleken, kisebb települések főutcáin árulják a zöldséget, gyümölcsöt, halat és húst. Akár kánikulában is. Vittünk magunknak a szállodából enni és inni. Sehol sem ültünk be fogyasztani.




Hentes
és zöldséges


Santa Barbara de Samaná tiszta, színes belvárosa

Egy műszaki egyetem útközben
Kicsit odébb cipőpucolás az utcán, mint egykor
Talán minden országnak megvan a maga Unicuma. Dominikán úgy hívják Mamajuana. Fehér rum, vörös bor, ágak, gyógynövények, méz elegye. Az útszéleken házi készítésűt is lehet venni, mi üzletben vásároltunk. Lehet az italt készen is, de lehet csak az ágak és gyógynövények száraz elegyét az üvegben venni és saját kezüleg előállítani. Állítólag a növényeket tíz évig újra és újra fel lehet önteni és érlelni, addig tart a hatóereje, utána cserélni kell frissre. Mindenütt úgy emlegették a helyiek afrodiziákum.

Souvenir és Mamajuana
 Utcaélet. Ez volt a benyomásom amerre jártunk. Az emberek kinn ülnek vagy az út szélén a ház előtt vagy az udvarban. Ha “idegenek” jönnek kimennek az utcára, megnézik őket, és mindenkinek köszönnek. A gyerekek és a kutyák, - akik csak az autókra mérgesek - olykor el is kísérnek egy darabon. Gondolom több turista kínál nekik ezt azt és már várják.


Ajándékbolt tollas őrjárattal

Már tudom, hogy hol lakik a Mikulás :-)

Szépséges tündérek
Mindig barátságosak

A sziget egykori őslakosai a tainó indiánok voltak, akiket a spanyolok szinte teljesen kiirtottak. Bőrük világos barna volt. Később Afrikából behurcolt fekete rabszolgákkal és spanyol bevándorlókkal népesültek be a karibi szigetek.

Ahogy az emberek, úgy az állatok is sokszor szabadon járnak kelnek az útszéleken, lankákon. Sertések, marhák, lovak, birkák, kecskék, öszvérek, tyúkok.






Időjárás. Mi a téli hónapokban jártunk a szigeten. Ami kellemes 26 és meleg 32 fok között mozgott. Volt esőben is részünk, méghozzá kiadós záporban és frissítő permetesőben. Ami gyorsan jött és gyorsan ment, de a levegő nem hült le, viszont a páratartalom igen magas volt.

Eső




Szivárvány
Szállodánk rendezett világa még csak sejtetni sem engedte, hogy milyen a valós élet a szigeten. Nagy a különbség, igen nagy. Beszélgettünk a hotel dolgozóival és akik meséltek, mind elégedettek, mert van egy rendszeres keresetük és tudják támogatni a családjaikat. De a kisebb falvakban élők is benyomásaim szerint vidámak, színesek, hangosak, mint a virágok és madarak az országban.




Lobby
Házasságkötő kápolna a parton

Rendszeresen érkeznek a szálloda melletti öböl kikötőjébe a több emeletes hajók. Turisták jönnek-mennek.




Carnival Valor

 
Viszlát Dominikai Köztársaság!

2016. március 23., szerda

Dominikai Köztársaság, a zöld sziget 2.

Az első reggel hova máshova vezethetett volna bennünket, mint az óceán partjára. Vad, tarajos, fehér-habos hullámok csapódtak a finom homokos partra, ezer meg ezer tengeri érdekességet kimosva.
A hegyek mögül felkelő nap, az erős szél magával ragadta a sós óceán cseppjeit és szórta a partra. A levegő sűrű párás homállyal takarta el a távolt. Olykor a napsugarak is érvényben részesülhettek a szélnek köszönhetően. Ottlétünk alatt nem volt egy nap sem szél nélkül.


 


Romantikus kulissza esküvői kápolnával
Szállodánk egy öböl közvetlen partján feküdt, két másik szállodával együtt, egy lánchoz tartoznak (Riu hotellánc). Ami azt is megengedte, hogy bármikor a másik két szállodába is átsétáljunk, ott strandoljunk vagy étkezzünk, szórakozzunk. Többször is bejártuk, felfedezve mit rejt az óceánpart.

Hotelünk öble
A sziget északi része nem csak pálmafákból áll, több árnyat adó nagy levelű fa teszi kellemessé, árnyassá a napos partokat. Ellenben a sziget déli és keleti oldala kevés árnyékkal, magas főleg kókuszpálmával díszített. A növényzetről majd külön bejegyzésben írok.
Az óceán gyümölcsei vagy egykori gyümölcsei lenyűgözőek. Nem kell mindenért a vízbe menni, a víz gyakran kiveti magából azokat. Ha a szabályok engednék, akkor én legalább egy kofferrel pluszban érkeztem volna vissza a szigetről. Hihetetlen szépséges korallok, csigák, kagylók, vizinövények, “herkentyűk” és persze különleges kavicsok!!!
Ahogy a homokos strandok is sokfélék -- majd fehéres sárga, aranybarna vagy vulkánszürke -  úgy a partra vetett ajándék is mindig más.

Temérdek halott korall
Ezt magamnál tartottam az utolsó napig
Korallok
Különleges mintájú csigaházak
Tengeri sünök


Tengeri sün mészváza
Legyezőkorallok

Tökéletes mintázat

Műanyag keménységű vizinövény
Mennyi kavics

 
Apró kagylók





Shell kagylók








Több sziklás részen a kövek mélyedéseiben valami igen érdekeset fedeztünk fel. Nem mozgott, kőkemény felülete volt és úgy nézett ki, mint egy 5-6 cm-es őslény. Utólagos kutakodások után egy csigafajtáról lehet szó, cserepeshéjúaknak családjába tartozó és akár jó 30 cm-esre is megnőhetnek.





A parti homokba vájt lyukak egy-egy rákot rejtettek.


Olyan is előfordult, hogy mozgó kövek hevertek a lábunk előtt... Amiről aztán hamarosan kiderült nem is kő, hanem egy csigaház, de nem csiga a lakója.






Ügyesen megfordította a csigaházat és már igyekezett is el tőlünk. Egy-két fotó erejéig visszatartottuk, ami neki nem teszett és páromat kétszer meg is ollózta.


Voltak strandok, ahol a finom homokon túl alig találtunk mást, mint néhány partra vetett fatörzset. Milyen érdekes, hogy ott ahol sötét volt a homok a fatörzsek világosak voltak, ahol pedig a homok volt világos ott a fa fekete.





Finom puha homok többszörös nagyításban - csodás! 
Szinte folyékony volt a homok
 




Feltettem az i-re a pontot :-)