Vannak helyek, melyek visszahívnak, melyek mindig más arcukat mutatják a sokból és talán úgy érezzük szeretnénk majd mindet megismerni…
A Garda-tó nekem eddig a jázmin illatát jelentette. Persze ez csak azért alakulhatott ki, mert szinte mindig jázmin nyíláskor jártunk ott.
Legutóbb július elején úgy alakult, hogy hat napot ott tölthettünk, ami első alkalom nekünk nyári főszezonban. (A nyári főszezont idehaza a hegyeinkben, tavainknál és folyóinknál szoktuk tölteni.)
Átérve a Brenner-hágón a szőlős hegyoldalakkal, a várromokkal a tipikus dél-tiroli táj köszöntött. Amikor egy frissítőre megálltunk egy étteremnél, kiszállva az autóból harsona kabóca-koncertbe csöppentünk. Ilyen hangosnak még a görög szigeteken sem ismertem meg őket.
A szőlőtőkéket már letisztogatták
Az első kép, amikor a hegyeken átszlalomozunk és odafentről meglátjuk a tavat, az üdvözöl bennünket, megérkeztél - mondja. Benvenuto!
Vártam a jázminillatú szellőt, ami nyár elején belengi Malcesine utcáit, ahogy emlékezetembe íródott, de nem igen találtam már. Egy-két utolsó kis virág jelezte, az ő idejük lejárt. Helyüket átvette azonban a levendula.
Csillagjázmin
Levendula
A kapri virága
A kabócák mindenütt jelen voltak és mégsem láttam őket sehol. Kerestem fákon, bokrokon, csak a hangjukat hallottam, látni egy sem engedte magát egész idő alatt.
Az első út hová máshová, mint a tópartra vezetett, mely napszaktól és fénytől mindig más színét mutatja, ahol annyi szép kavics van, ahol olyan jó kiülni és a hullámverést hallgatni.
Új szállásunk recepcióján ez a dekoráció fogadott. Lehet tudtak valamit...
Szállásunk házőrzője
Pillanatok a város mozzanataiból... Korábbi részletesebb bejegyzések a városról, a Garda-tóról itt olvashatók.
Conil de la Frontera partjaitól délnek indulva km-es strandok finom homokkal várják a sétálókat, napozókat és fürdőzőket. Vagy a felfedezőket. A nagy hullámoknak, szélnek köszönhetően ideális hely a szörfösöknek, széllovasoknak is. Odafentről a levegőből pedig a siklóernyősők, motoros sárkányrepülők élvezhetik a kies kilátást.
Szép napos, habos felhős idők és nyári futózáporok párás levegővel váltakoztak ottlétünk alatt. Elég változatos klímát tapasztalhattunk meg e pár nap alatt is. A 19 foktól egész 32 fokig mindenben volt részünk május elején. A partszakaszon mindig frissebb, míg a szárazföld felé egyre melegebb.
Az itteni óceán ereje eltörpít minden hegyi vízesést és magas hegyet bennem. A több méteres hullámok, a szél, az, amibe belekiabálhatsz és senki sem hallja meg…
"A futóhomok apró tűként szurkálja csupasz lábam, különös, nem kellemetlen, inkább érdekes. Jó, hogy a széldzseki kapucnija összefogja a hajam, a cappyt már rég elvitte volna a szél. A napszemüveg védi a szemem, így szélnek szemben is jól látok. A sós levegő átjár és feltölt."
Csak mész a szélnek, napnak szemben mindent elengedsz had vigye…
"A finom szemcséjű homok márványos, hullámos mintáit figyelem. Az ár-apály, a hullámok és a szél alakította formák, rajzolatok minden órában más képet adnak. Egyszerű és mégis milyen sokszínű. Olykor mintha földöntúli lenne, pedig igenis földi..."
A partra vetett kagylók, kövek visszamaradva a parton, mint bőrgarnitúrába húzott gombok mélyedtek bele a majd liszt finomságú homokba. Gyűjtőknek egy oázis a sokszor 8-10 cm átmérőjű változatos, színes kagylóhéjak. Nekem a kavicsok. A homokkal-vízzel csiszolt selymes síma felületük egyedi.
Tengeri növények, tintahalak belső fehér vázának partra vetett példányai, melyek sokszor nagyobbak voltak, mint a lábfejem hossza.
Borsónyi tengeri sün
Tintahal váza
A homokkő partszakaszok rétegein hottentottafügék függönyként lógtak alá, hol sárgán, hol rózsaszínben pompázva.
Hottentottafüge
Andalúzia lovak nélkül elgondolhatatlan! A tengerparton is gyakran látni lovasokat ügetni.
A madárvilág is ugyanúgy sokoldalú, mint a vadvirágok. Fecskék, gólyák, feketerigók és egyéb énekesmadarak mellett héják is nagy számban fordulnak elő a sok-sok vízimadáron túl.
Míg odahaza a héják a varjakkal viaskodnak, itt a tengerparton a sirályokkal. Szemtanúja is voltam egy héja-sirály párviadalnak.
Héja
Sirály
Kedves énekes
Conil de la Frontera egyetlen folyójánál Río Salado (köszi Gaja!:-)) is körülnéztem, milyen állatvilágra lelek.
Különös a folyó és az óceán torkolata, néhol a sós víz ömlik a szárazföld felé árteret alakítva. Majd egy másik ágban találkoznak, keverednek.
Kagyló és kavics "bánya"
Ahol a homok apró kis rögökben díszlik, ott biztos kis rákok munkálkodnak. Csak el kell indulni az irányba és megannyi futó/menekülő - ez esetben - integető rákokat találtam.
Sirályok, kis kócsag és egy csapat kisméretű vízimadár került lencsevégre, míg egy habókos kutya el nem zavarta őket. Ha jól sikerült beazonosítanom a kis csapatot, akkor a Magyarországon is igen ritkán megforduló Baird-partfutókat láttam a sekélyesben.
Sirály szieszta
Kis kócsag
Baird-futómadarak
Apropó kutyák. Tavaly is, de idén méginkább úgy tűnt, hogy e dél-spanyol részen sokan tartanak kutyákat. A városokban is mindenütt kutyákat sétáltató emberek, de a partokon is sokan jöttek négylábú barátaikkal, akik szemmel láthatólag nagyon élvezték a vízben rohangálást.
Akik a szél ellenére is még előszeretettel mentek az óceán habjai közé, azok a horgászok. Derékig állva egymás után kapkodták ki a tenger fürge gyümölcseit. Segítőik a sirályok, akik fentről pontosan mutatták merre úsznak a halrajok, hová kell a csalit dobni.
