Visszahúz a szívünk a szigetre, több okból is. Ősszel jártunk ott, elnyíltnak véltem, mégis mennyi sok szép és érdekes növényre találtam még a kopár sziklák között is.
Datolya
Hibiszkusz dupla
Hibiszkusz szimpla
Pluméria/frangipáni
Sétányrózsa
Murvafürt/bouganville
A csend, a nyugalom, a tenger hangja és illata, a kavicsos tengerpart, a meleg szél, a napsütés, a finom ételek.
A keleti és déli tengerparti városkákon többször is áthaladtunk, a sokat emlegetett Faliraki, ami nekünk nagyon turistás jellegű volt, Afantou, Kolympia, Archangelos, Kalathos, Lardos, Pefki nem voltak annyira jelen a görögös hangulatok, ahogy azt más szigetekről láttam, olvastam.
Utolsó nap utolsó óráiban még lementünk a tengerhez búcsúpillanatokat venni és a strand egy bájos kis virággal mondott nekünk viszlátot.
A maradandó emlékek mellé a begyűjtött magok és kavicsok azok, amik az érzést és az emlékeket tovább éltetik majd bennem.
Amit nagyon sajnálunk, hogy kimaradt az a két sziget Symi, aminek szépsége Lindos-hoz hasonló, és Nisyros a zöld vulkáni sziget. Ezen kívül érdemes lenne a nyugati partvidéket is felfedezni, a Pillangók völgyét június-szeptemberben, amikor a csíkos medvelepkék párzása zajlik, a március-árprilisi orchideák virágzását, az olajfák illatozását. Aztán ott vár a Monolithos vár az Akrymiatis-hegyen, Rodosz legmagasabb hegye Attaviros, az 1.215 m-el és és és… ok van bőven Rodoszra visszamenni!
Nyaralásunk elsődleges célja a pihenés volt, a semmittevés, hisz odahaza egész éven át úton voltunk. Mégis elképzelhetetlen számomra, hogy egy más országban járok és azt nem próbálom meg valamelyest megismerni. Hisz mindig érdekel a vegetáció, az emberek, a szokásaik némi történelmi múlt. Így három napra béreltünk egy autót, hogy hatékonyabb felfedezőútra is mehessünk.
Az első felfedezés természetesen a közvetlen tengerpartra vezetett.
Korbácsliliom
A zöld erdős-cserjésen át vezető hegyoldal a tengerig azonnal megérintett finom tuja- és fűszerillatával. Ehhez társult a virágzó tamariska bódítása.
Szamócafa
Híoszi pisztáciafa
A magas növényektől mentes részeken alacsony sokszor szúrós cserjék már mind elvirágoztak, többnek már csak a tüskéje látszott. Mégis, ahogy jobban körülnéztem rengeteg hagymás növényt láttam lengedezni az állandó szélben. Olykor a kövek, sziklák között csak egy-egy szál. Másutt tömegesen meredeztek. A korbácsliliomok szépsége lenyűgözött.
Korbácsliliom erdő
A tengerparton, ami többnyire finom apró kavics - már-már homok, de jól maszírozta a talpam - fehér csillagvirágok pompáztak. Hihetetlen, ebben az ödeségben is van pompa!
Tengerparti nárcisz vagy homoki liliom
Csendes kis öböllel rendelkezett a szálloda, mindig fújt a szél, ami kellemessé tette a klímát. Amikor 29 fokot mutatott a hőmérő sem éreztük 26-nál többnek.
Az öböl bal és jobb szélén is volt egy-egy a tengerbe nyúló kis félsziget, amire jó volt begyalogolni. Az egyiken (elefántsziget) egy megmászható szikla is állt és a kövek, amiket ott találtam igen különlegesek és sokfélék voltak. Sok helyütt lehetett látni az egykori lávafolyások nyomait.
A sziklaelefánt örködött felettünk… :-)
A mi elefántunk :-)
Finom apró kavics
Minilagúnák, kimosások, rajzolatos kövek, tengeri élőlények, apró halak… többször bóklásztam itt. Noná, hogy nem bírtam ki kavicsgyűjtés nélkül, hogyan is - igaz Orsi? - mikor olyan szépek, simára csiszoltak, különlegesek. A markom mindig tele volt. (készültem, külön vittem egy zacsit a kavicsoknak).
Jó volt esténként a kőelefánt közelébe (ezen a videón különösen jól látszik) kiülni, a naplementét nézni, elmélkedni, hálásnak lenni, hogy még ezt is mind megélhetem, a tenger locsogására figyelni, eggyé lenni a kövekkel, láttam magam előtt mit fogok a gyűjtött kavicsokból készíteni, terveket szőni.
Vicces, csak idehaza vettem észre a videón, hogy egy rákocska bemászott a képbe. :-)
Egyébként csak kevés csigát, kagylót vagy rákot találtam.
