Szardíniai lábnyomok 4.

Az észak-nyugati félsziget legszélén fekszik egy gyöngyszemnyi tengerpart, La Pelosa Beach. (Újdonsült ismerőseink James Bond Beach-ként hallottak róla, bár ennek semmi nyomát sem találtuk ott.)

Szerencsénkre októberben szinte érintetlenül várt ránk, csak néhányan keresték fel az itteni tengerpartot rajtunk kívül, volt idő és tér megnézni, megérinteni, elidőzni rajta. 

A félsziget sziklás hegyoldalán sorakozó elegánsabbnál elegánsabb nyaralók arra engednek következtetni, hogy főszezonban a tengerpart telítve lehet.

La Pelosa

Erős szél fújt, habosan csapódtak a hullámok a szikláknak. A félsziget mellett egy kis zátonyon a magányos bástya látványa minden művész ihletét beindítja.

Gyönyörű tengerpart, meggyűrődött homoksziklák, hol redős majd csíkos, hol formás legömbölyített majd lyukacsos. A pirit szemcsék ezüstösen csillogtak a napfényben. Durva szemcsés homokos, apró kagylós, csigás, fehér porcukros homokkal váltakozva. Ennek megfelelően a tenger színe ehhez illő változatos, sokszínű kék. Ezen a néhány négyzetméteren annyi változatosság és szépség együtt, alig telt be vele a szemem. Csodás hely!

Kagyló és csigaház gyüjtögetők

 

Sirályok érkeztek és egész közel engedtek magukhoz, ellenben a dolmányos varjakkal, ők óvatosabbak voltak.

Boróka bokrok próbálták megfékezni a szelet a parton, áradt cédrusos illatuk.

Egy étterem teraszán hallgattuk a tengert, a szelet.

Szardíniai lábnyomok 1.

Mennyi idő szükséges egy 24.000 km2 területű sziget felfedezésére? Nem tudom, egyébként is relatív, - ki hol mennyi időt szeretne eltölteni - csak azt tudtam mielőtt a szigetre repültünk, hogy az egy hét nem lesz rá elég. A cél elsődlegesen a pihenés volt az élményekben, utazásban gazdag lassan záródó év vége felé.

Forrás

A sziget észak-nyugati öblében, Alghero városához közel volt a szállásunk, ahová érkezett a repülőnk is. Ezt a zöld félszigetrészt (balra fenn) jártuk be néhány nap alatt. A sziget három személyszállító repülőtérrel rendelkezik, nyugaton Alghero, keleten Olbia, délen a fővárosban Cagliari repterei bonyolítják a forgalmat.

A nyugati és déli részek homokos strandokban, öblökben gazdagok a sziklás meredekek mellett. A természet csodás a tengerpartokon, benn a szárazföldön októberben már gyakran száraz, kietlen. Nem tudom mennyiben más képet mutat ilyenkor a keleti vagy a déli part. Gyanítom a déli part homokos öbleivel hasonló lehet.

Egy hajókirándulás alkalmával lehet a partszakaszokat a legjobban megfigyelni. Alghero öblében gyenge szél csábított a fedélzetre, majd a nyílt vizen már sokkal erősebb szélben, nagy hullámokkal szeltük a km-eket a Neptun cseppkőbarlangja felé. A hajó jobb orrából szerettem volna a partszakaszt és a víz felszínét figyelni, de a szél folyamatosan nyakunkba spriccelte a sós tengert. Fedezékbe kellett vonulni, de így is árgus szemekkel pásztáztam, annak a reményében, hogy szabadon élő delfineket is láthatok. A márciusi bálnamegfigyeléshez már csak ez a vágyam hiányzott.

Irány a nyílt víz!

A partszakasz itt ritkán beépített. Elvétve egy-egy ház, gyakrabban a szigetről visszaköszönő bástyák meredeztek.

A sziget keletkezésének fantasztikus lenyomatai!

A zöld félszigethez igyekeztünk, Capo Caccia, ahol a sziklák mélyében a sziget négy hatalmas barlangjai közül a nyugati parton lévő egyetlen cseppkőbarlangot bejárjuk.  

Azt reméltem a barlang után a szikla csúcsán álló világítótoronyhoz is fel tudunk menni. Sajnos ez egy katonai központ, nem látogatható.

Hajónkkal közelítve a mészkőfalakhoz azok egyre inkább magukkal ragadtak. Micsoda erő tette őket azzá amik, a napfényben megmutatták színeiket, rétegeiket. Egy festő sem kívánhat szebb látványt!

Barlangok mindenütt

Átlátni a tű fokán

 

Elértük a Neptun barlang (Belépő felnőtt: 13,- Euro 2016.) bejáratát és a hajót irányítók szervezett és gyakorlott csapatának köszönhetően mindenki biztonságban ki- és beszállhat a nem egyszerű manőverrel. A hullámverések hatalmas erővel csapkodnák a hajót is a sziklafalakhoz. (Épp ezért is vagy a magasabb vízállás miatt nem mindig látogatható a barlang.)