Van úgy, hogy másutt kötünk ki, mint az eredeti tervünk volt. Korábban ez számomra elképzelhetetlen volt. Mára megtanultam és élvezem a spontán adta lehetőségek új és érdekes oldalát nézni, értékelni, mert mindig magukban rejtik az újat, az ismeretlen varázsát.
Sachrang (738 m) településének szélén egy válaszút előtt Tirol Moosbauer vagy a Spitzsteinhaus felé.
Spitz - csúcs, Stein - kő, Haus - ház. Ízlelgettem a szót és elindultunk az irányba anélkül, hogy tudtuk volna mi vár ránk.
A Mitterleiten, mint egy tanösvény iskolások által készített festett kövek, információk kísérik a turistákat felfelé. Az út meglehetősen meredek, nagyon örültem a vándorbotoknak!
A legjobb ómen :-)
Ki lakik itt?
Elszórtan házak, almok, alig akad bárkinek is közvetlen szomszédja.
Az erdőn át vitt tovább az út, ami egyáltalán nem volt könnyű. Mondhatom a túra horror-szakasza. Az esőtől megázott sáron, mely gyakran a lehullott falevelektől takarva álcázta magát csúszkáltunk az igen meredek hegyoldalon. Kövek, gyökerek olykor olyan magasra kellett felhúzni magunkat, hogy áldás volt a túrabot. Őszi kűzdelem.
Lemaradtam
Visszapillantás
Ezek a látványok feledtetik a kűzdelmet
Talán ezek közül a fogadók közül néztük ki valamelyiket, de ilyen látvány után nem volt maradásunk, tovább kűzdöttünk az 1250 m felé.
Hisz már látszott a Spitzsteinhaus.
Encián csokor
Orvosi szemvidítófű
Szártalan bábakalács
Boróka
Egy bájos harangvirág
Spitzsteinhaus 1252 m
A látvány magáért beszélt itt is!
A "császár" Wilder Kaiser havas hegyei
Visszafelé a délutáni lemenő napfényben változtak a színek, árnyak.
Ilyen ragyógó napfényben indultunk el Aschau településtől fel a hegyekbe. A község hegye a Kampenwand 1669 m-ével egy igen kedvelt túracél az itt élőknek és az idelátógató turistáknak is. A hegyre kabinos felvonó viszi fel a kevésbé fitt érdeklődőket. A mozgásra bátrak tucatnál is több útvonal közül választhatnak maguknak a hegyi levegő beszippantására, a természeti szépségek megfigyelésére.
Szokásunkhoz híven gyalog indultunk neki a hegyeknek, ha nem is az 1.669 m-ig, de magasságokba, ahonnan a kilátás minden fáradtságért kárpótol majd.
Már szabad parkolóhelyet is alig találtunk aznap, a felvonónál km hosszú sor várakozott a hegy “meghódítására”.
Sokan a kényelmesebb kavicsos autóúton haladtak, mi az erdőn át a nehezebb és jóval meredekebb, sokszor úttalan utakon kűzdöttünk.
Színekben még a dús zöld uralkodik, de az ősz itt is ott is belopja aranyló színeit a tájba. Ilyenkor látszik igazán, hogy az erdő nem csak fenyvesekből hanem sokféle lombhullatóból is áll.
Arany közép
Hochenaschau fellegvára
A vadvirágos lankákat, hegyoldalakat gombák csoportja váltja fel.
Csak megfelelő túracipőben érdemes elindulni és a túrabot is igen jó szolgálatott tett volna, ha magammal vittem volna. (Sokszor akadályoz a fotózásban, ezért mellőzöm.)
Eltörpül az ember lánya a sziklafal tövében
Haladunk...
Bal oldalt középen emberek - a méretek érzékeltetéséhez
Olyan szakasz következett amit a “vért izzadunk” kategóriába sorolhatok. Férjem figyelmeztetett “lábujjhegyen haladj, ne teli talppal”, hogy ne a csípőmet terheljem, hanem az izmok dolgozzanak… A terep meredekségének érzékeltetésére egy fotó.
Nincs túl messze a 45 fokos szögtől
Hogy a víz patakzott a hátunkon, az izmok feszültek lábainkban csak az enciánok kéklő fejecskéi enyhítettek és az a különös illat, amit itt az alpokban fedeztem fel magamnak pár éve. Belém égett örökre, ezer illat közül is felismerem. Ez pedig a fenyőágon megülő zuzmók kettősének fás-fűszeres illata.
Imola
Fázó kék encián
Szintén encián fajta
Mi lehet?
Illatos zuzmó
A Kampenwand csúcsai közelednek
Az első pillanat, amikor a bő 8.000 m légi távolságban fekvő Chiemsee-t megpillantottuk.
Chiemsee
Sokan vitorláztak aznap
Kampenwand csúcskeresztje 1.669 m-en
Még pár méter és elértük az 1.240 m magasan fekvő Gori-Almot, még szebb kilátással a bajor tengerre és a Kampenwand meredek szikláira.
Nem csak mi fárdtunk el, mást is elnyomott a jó levegő. :-)
Egy tartalmas Käsekuchenés Kaisersmarn (sajttorta és császármorzsa) után majdnem elaludtunk a sörpadokon. Ami felébresztett bennünket az egy az elkerített részről bemászott boci ifjú volt. Félelem nélkül járt a padok közt, minden hátizsákot megszaglászott, megnyalogatott és sok simizést bezsebelt a közönségétől.
Visszafelé az erdőn keresztül vetettünk egy utolsó pillantást a Chiemseere és szlalomoztunk lefelé egy másik úton.
