"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2016. november 9., szerda

Arany oktober 4. 1252 m Spitzsteinhaus

Van úgy, hogy másutt kötünk ki, mint az eredeti tervünk volt. Korábban ez számomra elképzelhetetlen volt. Mára megtanultam és élvezem a spontán adta lehetőségek új és érdekes oldalát nézni, értékelni, mert mindig magukban rejtik az újat, az ismeretlen varázsát.


Sachrang (738 m) településének szélén egy válaszút előtt Tirol Moosbauer vagy a Spitzsteinhaus felé.  
Spitz - csúcs, Stein - kő, Haus - ház. Ízlelgettem a szót és elindultunk az irányba anélkül, hogy tudtuk volna mi vár ránk.


A Mitterleiten, mint egy tanösvény iskolások által készített festett kövek, információk kísérik a turistákat felfelé. Az út meglehetősen meredek, nagyon örültem a vándorbotoknak!

A legjobb ómen :-)
 





Ki lakik itt?
  



Elszórtan házak, almok, alig akad bárkinek is közvetlen szomszédja.


 



Az erdőn át vitt tovább az út, ami egyáltalán nem volt könnyű. Mondhatom a túra horror-szakasza. Az esőtől megázott sáron, mely gyakran a lehullott falevelektől takarva álcázta magát csúszkáltunk az igen meredek hegyoldalon. Kövek, gyökerek olykor olyan magasra kellett felhúzni magunkat, hogy áldás volt a túrabot. Őszi kűzdelem.



Lemaradtam

Visszapillantás
 

Ezek a látványok feledtetik a kűzdelmet
 

Talán ezek közül a fogadók közül néztük ki valamelyiket, de ilyen látvány után nem volt maradásunk, tovább kűzdöttünk az 1250 m felé.
 

Hisz már látszott a Spitzsteinhaus. 


Encián csokor

Orvosi szemvidítófű

Szártalan bábakalács

Boróka

 
Egy bájos harangvirág

Spitzsteinhaus 1252 m



A látvány magáért beszélt itt is!






A "császár" Wilder Kaiser havas hegyei


Visszafelé a délutáni lemenő napfényben változtak a színek, árnyak.





 


Innen már nincs messze a csúcs

11 megjegyzés:

  1. Nagyon szép képek, de megszenvedhettetek érte rendesen! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így volt, de megért minden lépést! :-)

      Törlés
  2. felérve a kiszemelt csúcsra/hegytetőre és onnan körülnézve látni azt sok-sok "buckát" a messzeségben, ahogy gyönyörű kékes szürkében tündököl - elmondhatatlanul szép - pld. 39. kép ( és ugyanilyen jelzővel illetve szeretem) :) minden csúszás-mászást, kapaszkodást, sáros utat megér :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. <3
      Képzeld, ha tiszta időnk lett volna...

      Törlés
    2. Pedig éppen azt állapítottam meg, milyen szép időtök volt, látni a napsütötte ház oldalán.
      Nem rég olvastam, hogy minden emberben megvan ez a természet utáni vágy, és különböző mértéken tudjuk kielégíteni, van aki kiköltözik véglegesen, van aki csak rendszeresen kijár.

      Törlés
    3. Jó időnk volt, de ha megnézed a hegyek felett felhőréteg húzódott. Ha mondjuk főn lett volna aznap, akkor még tisztábban, még távolabb elláthattunk volna.
      Érdekes amit írsz, hogy mindenkiben megvan a természet utáni vágy!

      Törlés
  3. Szép, gyönyörű, mesés, csodálatos, fenséges, mesebeli…
    Mégis mit lehetne még írni az ilyen hegyekről ???
    Nekem nem nagyon jut más eszembe.
    Ja, de…
    Irigykedem.

    VálaszTörlés
  4. Fantasztikusak a fotók az egész sorozatban, a - tényleg - arany színek, az apró élőlények (az élet apró jelei!). Bevallom, a saját lelkesedésemet is belelátom... életemben először csak a szépséget látom az őszben, semmi szorongást nem érzek a hideg évszak közeledtével. A dolgok olyanok, amilyennek lenniük kell, harmóniában a természet körforgásával. Épp, mint a fotóidon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elvira, korábban én is csak az elmúlással, a hideggel, a tél jöttével társítottam az őszt. Mára minden megváltozott ez ügyben. Lehet a korral jár?
      De az is lehet megértettem a körforgás harmóniájának az elfogadását. :-)

      Törlés
  5. Az alpesi táj megunhatatlanul gyönyörű, érdemes érte csúszni-mászni. :-)
    Az első gombát, amit fotóztál már megtanultam, hogy hívják: gyapjas tintagomba.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig tanulunk valamit a természetben. Minden egyes túra egy lecke is egyben. :-)

      Törlés