"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2016. november 7., hétfő

Arany október 3. 1050 m Staffn-Alm

Vándorkönyvünk egy újabb fejezetét lapoztuk fel, amikor az 1050 m-en álló Staffn-Alm-ot vettük célba. Az időjárás annyira nem kedvezett, hogy ragyogó napsütés kísért volna, de ez nem szegte a kedvünket.

Mézeskalácsfa

Illatos mézeskalácsfa fogadott Marquartstein (546 m) település végén a parkolóban. Egy egykori kastély Niedernfels, ma pedagógiai centrum tornyainak egy napórája indított bennünket a Hochplatten felvonója felé.

Niedernfels kastélya



Az almhoz feljutni innen két lehetőség van. A kocsiút szélességű enyhébb emelkedős, könnyű terep vagy a túrázóknak szánt nehezebb gyalogút, mely sokkal szebb látnivalókkal kecsegtet.

A gyalogút felé

Egy lépcsős patak mentén haladtunk, mint olyan gyakran errefelé az Alpokban.




A párás levegőt gombaillat lepte el.





Változtak a színek. Az egyöntetű zöldet tarkították már a sárgák, narancsok, rozsdásak, barnák. Sok növény most mutatkozik meg igazán az erdő zöld kabátja alól.

Beérett a mérgező nadragulya is

A páfrányok is színt változtatnak


Erdei szeder




Néha a fejünk felett csendes surrogással ment a felvonó.






Rokonlelkek jártak az erdő alján.


Elértük az 1000 m-t, megjelentek az első enciánok.



A fák ágai között, a dombok mögött felsejlett a Chiemsee.

Chiemsee


Amikor megérkeztünk a Hochplatten felvonójának felső állomásához, még szebb kilátás nyílt a “Bajor tengerre”. Onnan már csak egy kőhajításnyira várt a Staffn-Alm.






“Hegyekkel teli szépség, pompa
adja hírül a teremtő hatalmát,
kezdet és vég nélküli.
Gyertek emberek dicsőítsétek az Urat
magasztaljátok,
imádkozzatok érte.”


A kő után várt a virágba borult Staffn-Alm. Ilyen szép hegyi fogadót ritkán látni és a finom gazdag lencselevesük, süteményeik...



A fogadó védelmezője





Ma már játszótéri példány :-)

Visszafelé az autónyi szélességű, könnyebb úton mentünk és egy szép mintás és málló kőfalon túl már nem sok érdekességet láttunk.





 


6 megjegyzés:

  1. Még így is csodás kirándulás volt, hát még ha napfényes időben járjátok be ezt az utat.
    Most hallok először a mézeskalácsfáról. Gyönyörű!
    Az a virágos hegyi fogadó mindent visz!
    A 40-es kép Erdélyt juttatta eszembe.....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A mézeskalácsfáról pedig már írtam. Mancoka, be kell szerezned egyet, az az illat nyáron, főleg ősszel feledhetetlen, ami a levelekből árad!

      Törlés
  2. Mertem remélni, hogy az ösvényen mentek fel :) jobb az olyan helyeken bóklászni, mint a széles, forgalmasabb, kényelmes utakon.

    Ennek is vége lesz mindjárt, az arany leveles korszaknak.
    A szél, az eső megtette a hatását, már majdnem teljesen kopár lett itt minden fa.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kellenek a kihívások. :-)

      Lassan már csak a fotóinkon élhetjük át. Most már egy másik szín veszi át a hatalmat...

      Törlés
  3. De jó az a kő! Eszembe juttatta, hogy a Retyezátban láttunk egy sziklát amire valaki rávéste románul egyik zsoltár kezdetét:
    "Szemeimet a hegyekre emelem,
    onnan jön az én segítségem,
    az én segítségem az Úrtól van,
    aki teremtette az eget és földet"
    121. zsoltár

    Annyira felemelő érzés volt ezzel találkozni már jó magasan, a fákat rég elhagyva, ahogy cipeltük felfelé a nehéz zsákjainkat a kövek közt.
    Most hasonló érzésem támadt, ahogy a te kövedet láttam. :-)

    VálaszTörlés