"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: flamingó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: flamingó. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. február 22., szerda

Flamingó a bajor vadonban

Igen, igen jól olvasod kedves Olvasó, nem elírás. Élnek flamingók itt Közép-Európa “vadonjában” is. Sokaknak hihetetlenül hangzik, emlékszem én is csodálkozva olvastam az online újságcikket épp két éve, miszerint sétálók szabadon planktonozó flamingókat kaptak lencsevégre a bajor Chiemsee-ben. Többen támadták is az újságot, fake, photoshop és egyéb sárdobálásokat kaptak a hitetlen olvasóktól.

A puding próbája, ha megeszik - úgy én is személyesen szerettem volna erről meggyőződni, noha én nem kételkedtem. Két éve - mióta olvastam róla - próbáltuk becserkészni és személyesen is megfigyelni a rózsaszín tollas különlegességeket itt a közelünkben. Mindeddig sikertelenül. Olykor-olykor láttam fotókat, mesélték, hogy itt meg ott mutatkozott a kis öt tagú csapat, de mire mentünk ők már másutt voltak. Türelmes ember vagyok, tudom, hogy minden csoda megtalál, aminek meg kell engem találnia.

A napokban ismét sűrűsödtek a madár-jelentések, hétvégére napos időt ígértek, a tó vize viszonylag sekély volt, hozzá szépséges tükrös - minden adott volt a “flamingó-vadászathoz.”



Sokan jártak Seebrucknál, a víz nagy vonzerő. Ahogy jöttek a tókedvelők úgy sokasodtak a sirályok, szárcsák, tőkés récék és hattyúk a partra. Ugyan a tó körül mindenütt táblákon kérik a látogatókat, hogy a vízimadarakat ne etessék, de ez a tömeget egyáltalán nem érdekli. Ha tudnák, hogy mennyit ártanak az emberi táplálékkal biztos nem tennék.









Nézelődtünk, de flamingót bizony egyet sem láttunk. Egy négy fős család komoly technikával felszerelkezve (fényképezőgép állványon, drón) megfelelő megyfigyelőknek bizonyultak, náluk rákérdeztem a mediterrán madarakra. "Sajnos ma még nem látták őket". Ebből a mondatból a szó “még”, mint egy hirtelen felgyulladó izzó villant fel bennem. Akkor ebből még flamingó is lehet!

Sekély, kavicsos tópart
Néhol jéghártyák
Már talán egy óra is eltelt míg ide-oda bóklásztunk, de a hosszúlábúak bizony szabadnaposnak tűntek. Azt gondoltuk tovább autózunk a következő partszakaszig, hátha ott nagyobb szerencsénk lesz. Mentünk volna a parkolóhoz, mikor egy hang azt suttogta nekem még egy kicsit üljünk le egy padra.


A padon ülve, arcunkat a nappal süttetve kisördögi gondolatok cikáztak át a fejemen; “már megint nem látjuk, nincs szerencsénk ma sem, pedig mióta készülök rájuk”… és abban a pillanatban megláttam. Felkiáltottam: “Ott van egy!”
Izgatott gyerekekként rohantunk a partra, egész a víz széléig, hogy jól láthassuk a jó 20 méter távolban elvesző, a többi vízimadár közt a zavarosban halászó rózsaszín tollút.

Ez bizony egy flamingó
Elárulom, nem adta magát olyan könnyen felfedni vagy csak óriási éhségét képtelen volt csillapítani. Különleges szűrőnyelvével mint egy porszívó - ebben az esetben vízszívó - szinte csak a víz alatt pásztázott. Körbe-körbe, mint egy ringlispil a saját tengelye körül. Csak apró szüneteket tartva dugta ki fejét a vízből.




Legfőbb bizonyíték a havas Wendelstein a háttérben, a tóban pedig a flamingó
Minden kétséget kizárva a dolog valós, akár télvíz idején. De, hogy lehetséges ez?
Vannak bizonyos flamingó fajták (chilei, rózsaszín) melyek Európában, Hollandiában és a holland határ közeli német lápos, mocsaras vidéken élnek és költenek.
Na, de hogy kerültek ide, a mi jó öreg kontinensünkre? Mert ugye nem a gólyákkal. Nos, emberek hozták őket a mi földrészünkre és ők szabadon elrepültek keresve maguknak egy megfelelő(bb) életteret.

A mi flamingóink Salzburgból érkeztek és úgy tűnik az évek alatt a Chiemsee nekik is elnyerte a tetszésüket. Nem tudom ugyan az öt tagú csapat többi példánya hol van, de én ennek az egynek is úgy örültem!





Sokáig örömködtem, fotóztam de ő nagyon elfoglaltan ki sem jött a vízből. Szerettem volna szép hosszú lábát, a teljes madarat fotózni. Hosszabb idő után sem volt esélyünk. Gondoltuk átnézünk Chieming partjaihoz is és a visszaúton még egyszer meglátogatjuk őkelmét. Chiemingről a következő bejegyzésben lesz szó.

''Nem kell tudnod, mik várnak rád. Legigazabb lényed vezet és bárhová irányít, ott van dolgod!''  Richard Bach

Késő délutánra felhők érkeztek, eltakarva a napot, amiáltal szép rózsaszínes színeket kölcsönözve a tónak és környékének. Mi is épp ekkor érkeztünk vissza a flamingóhoz. És lám csodát, közelebb jött a parthoz - mintha csak erre a hozzá illő színorgiára várt volna!







:-)
Vigyázz magadra flamingó, örülünk, hogy jelenléteddel gazdagítod a tavat!

2016. június 19., vasárnap

Egy csepp Andalúzia 4.

Spanyolország, azon belül is Andalúzia több természetvédelmi területtel és nemzeti parkkal rendelkezik. Túrázók, természetbarátok bőven válogathatnak!



Egy, a közelünkben lévő Doñana Nemzeti Park természetesen szerepelt a listánkon. A szállodában érdeklődtünk felőle és azt a tanácsot kaptuk, ha valami szépet szeretnénk látni, akkor menjünk El Rocio városába, ez közvetlen a nemzeti park közepén található.
A térképen megnézve Huelva városán át az óceán partját követve is meg lehet közelíteni. Látványosnak tűnt a lehetőség!

Isla Canela - El Rocío
Olajfaültetvények váltották a javában aranyló napraforgó táblákat. Csak az zökkentett ki a tányéros aranyföldek szépségének bámulása közben, hogy néha egy-egy pálmafa virult a közepén. Nem igazán illett a kelet-európai táblákon hízlalt szemeimnek. Szőlőlugasok és fóliaházak egészítették ki a képet. Az útszéleken mindenütt leanderbokrok nyíltak. A villanydúcok tetején gólyafészkek. Lakóik, olykor két, három emeletes lakásaikban tollászkodtak.




Huelva folyójának torkolatánál rövid pihenőt tartottunk. Nagyon jól kiépített kerékpárút - másutt is! - fut a hosszan kiépített madármegfigyelő trepnik mellett. A távolban egy sógyűjtő állomás, amit a repülőről is láttam. A fehér sóhegy havas hegyként világított a napfényben.


Madármegfigyelők

A tenger fehér aranya
A köveket, kavicsokat bármerre járok mindig keresem, figyelem. Bizonyos formájúakat gyűjtöm is. Nem tudom honnan való kövekkel rakták ki a partot, nagyon szép antracitszürke, selymes fényű darabok sokasodtak egymáson.




Az aljnövényzet a forróságtól szinte teljesen kiszáradt, eltűntek az ültetvények, a fóliasátrak. A homokos talajban csak a hőségtűrő pálmák, és az itt igen jellegzetes ernyős formájú mandulafenyők zöldeltek. Elértük a nemzeti park 54 ha-os területét.

Mandulafenyők
Amikor El Rocío városába megérkeztünk mindannyian meglepődtünk. Eltűnt az aszfalt a lábunk alól, a szép házsorok között homok, melyet az Atlanti-óceán szele kavart. Minden második épület előtt lehetőség a lovakat kikötni. Szinte egyszerre mondtuk ki, úgy néz ki a város, mint egy western filmben. A parkoló autók helyett lovakat kellett csak odaképzelnünk.
Rövid pihenőt tartottunk, a nap egyre erősebben sütött, a fehér felhők elillantak a semmibe.




Bárhol rendeltünk valami frissítőt, szinte mindenütt kaptunk hozzá rágcsálnivalót. Hol sós mogyoró kukorica-mazsola keverékét, ami együtt nagyon finom. Többnyire pedig - és én ennek örültem a legjobban - finom húsos olivabogyókat, olykor babbal.

Aztán a lovakra sem kellett sokáig várakoznunk.



Érkezett egy elegánsan öltözött lovas nemes hátasán. Berikkantott a tulajdonosnak, kért egy pohár bort. Szivarozás közben elkortyolgatta azt és élvezte, hogy “titokban” fotóztam. Azon gondolkoztam, hogy itt ilyen e a hétköznap? Később aztán megértettem.



Majd az esett meg velem, ami még soha. Lemerült a fényképezőm akkuja… :-S  Így kerültek először mobilról készült képek is a blogomba.




Aki régóta olvas az tudja, hogy a természet, a benne élő növények, állatok állnak nálam az első helyen. Itt Andalúziában valami más vette át a dobogós helyet. Az épületek, a stílus, az apró részletek teljesen elbűvültek. Ehhez már csak az azulejo adta az utolsó varázslatot számomra. De erről is majd később.







A majd lakatlan westernfalu egy-két napot kivéve egész évben élettelen. Pünkösdkor érkeznek a spanyol zarándokok ide a Szűz Mária tiszteletére. Több, mint egy millió ember (!) népesíti be az utcákat és járulnak az Ermita del Rocío templomba, vonulnak fel az utcákon, melyeket virágokkal, szalagokkal díszítenek. Szűz Mária szentélyeket hordoznak a több napot vándorló caminosok, majd ünneppel zárják az eseményt. Utána ismét elnéptelenedik a hely csak a turisták, néhány étterem, bolt, árus van jelen.

Ermita del Rocío

Álltam a hófehér templom fesűkagylós bejárata előtt, a háttérben a kék ég és csak ámultam, mert ilyen szépet már régen láttam. Igéző és bódító volt egyszerre. A napfényben vakító fehérségét, formáját, minden apró részletét próbáltam magamba égetni.
 







Ismét megfelelő időben voltunk jó helyen, mert hirtelen nagy tömeg gyűlt össze, lovasok, hintók, zenészek érkeztek. Egy andalúz esküvőbe csöppentünk, a násznép részben korhű ruhákban.





A menyasszony és a lovas tánca




Fantasztikus volt, még sosem láttam ilyet élőben. A már így is nagy melegben forrott, vibrált és lüktetett a flamenco esszenciájában, a táncban a levegő - az Andalúz tűz.
Akkor lett rajtam rossz érzés úrrá, amikor megláttam a ló véres oldalát. A lovas sarkantyúja felsértette azt.

Elvonult a násznép, benéztem a templomba. Mindenhonnan a Blanca Paloma (fehér galamb - Szűz Mária) köszön vissza.





Egy azulejon a Blanca Paloma
Az ajtókon is

Ermita del Rocío oldalról
A templom melletti épületbe is többen betértek, olykor rövid sorok gyűltek a bejutáskor. A bejáratnál egy-két kéregető. Egy kápolna, benne Blanca Paloma szobra, talán bronzból már fényesre csiszolva a sok-sok kéztől. Mindenki szeretné megérinteni, majd fotózkodni vele. (Képtelenség képet csinálni csak a szoborról.) A nagy helységben gyertyatartók égő és csonkig égett darabok. A hely kormos, füstös, a falak feketék. Számomra nyomasztó volt az érzés és hamar el is hagytam a kápolnát.



Sétáltunk az utcákban, kerestük az árnyékot, egyre nagyobb volt a hőség. Benéztünk egy étterembe. Tisztaság, elegancia, azulejo, sonka, kagylók, kilátás a nemzeti park tavára.


Színes csempék
Kagylók
Rendszeresen visszaköszönő kép - serrano sonka

Olajfa matuzsálem
Indultunk megnézni a nemzeti park tóparti részét. Reméltük, hogy látunk a vízi élővilágból valamit, hiúz megfigyelésnek nem adtam esélyt, pedig ők is élnek a parkban.
A Doñana Nemzeti Park 1997-ben került fel az UNESCO Világörökségek listájára, évente közel félmillió látogatót fogad. A park gondosan bekerítve és a belépést szigorúan ellenőrzik, de lehetőség van vezetett túrák során megismerni a vidék állat- és növényvilágát. Mi El Rocio mellől kaptunk némi ingyenes betekintést.






Szürke gém
Legelésző lovak

A gémek, mint vízalatti porszívók keresgéltek a sekélyesben, de a flamingók és a legelésző lovak is hasonlóan tettek.

Kanalasgém


 
Egy bokros rész közelében hihetetlen hangzavar volt hallható. Rengeteg vízimadár, békák sokasága okozta a zsivajt. (Kár, hogy a gépem pirosan villogott, ezért nem készült hangfelvétel.) A nagy hőségben mindenki a hűs vizet, az árnyékot kereste.


Flamingók


Ha valaki ide készül próbáljon egy nem túl napos időt választani, a fotózáshoz állvány, objektívek elengedhetetlen, mert elég távol vannak az élőlények. A fizetett vezetéssel olyan helyekre is elérni, ahová a betérők, mint mi nem juthattunk el.
Örültünk, hogy a kellemesen árnyékos étterem teraszán megestebédelhettünk és figyelhettük a tavat.

Élőben
és a tükörképében