"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2014. március 31., hétfő

Krókusz helyett encián

A Wikipédia szerint Németországban kereken 500 vízesést jegyeznek, ebből közel 200 Bajorországban található. A vízesések ideje igazán tavasz közeledtével van, amikor olvad a hó. A célunk a Fluderbach vízesés mellett még a krókusz-tenger a Heuberg tetőn volt. Már 2-3 hete készültünk, de az időjárás mindig közbeszólt. Bár kevés krókusz-reménnyel indultunk, gondoltam maradványok még csak lesznek. Start, mint egy évvel ezelőtt a Duftbräu fogadó volt. 

Fabakancs a Duftbräu-nál
A Fluderbach vízesés is több lépcsős, hol mélyen zuhan alá, hol csendesebben csurog le a hatalmas sziklatömbökön.






900 m magasan jártunk, az árnyékos részeken még volt hó bőven, de a napsütötte lankákon, erdei utakon már puha pázsiton, virágok közt bandukoltunk.









A háttérben álló kopár csúcs lábához igyekeztünk

Farkasboroszlán
Májvirág
Mocsári gólyahír
Szellőrózsa
Medvehagyma a hétvégi ebédhez
Égig érő fenyők
Voltak árnyas kapatók hóval, latyakkal, csúszós szakaszokkal, a már ismert köves, gyökeres nehézségek. Örültem, hogy a túrabotot magammal vittem, jó szolgálatot tett plussz két láb... :-)

Fagomba :-)




Kövek a kifordult gyökerek közt fogvatartva
Kiérve a kavicsos erdő sűrűjéből megpillantottuk a Heuberg napos lankáját, háttérben három Hütte, a Daffnerwald-Alm, a Lagler Hütte és a Deindl-Alm. Az egyikben csak lesz hely(tavaszi virágnyíláskor szinte mindig tömve vannak), mert már nagyon szomjaztunk valami frissítőre.







Daffnerwald Alm 1.050 m
Deindlhütte
A várva várt krókusz virágszőnyeg igencsak elmúlóban, hótól letarolva, összetörten fogadott. Elkéstünk, a pompa korán elmúlt ebben az évben.






  


Leizzadva, kitikkadva értük el a Daffnerwaldalm-ot. 1.050 m-en árnyékban 18 fokot mutatott a hőmérő szála.

1.050 m-en

Sikerült két helyet találnunk a padok között, sok jó ember kis helyen is alapon letelepedtünk, és egy különösen kedves szomszédra találtam…

Ez a tekintet... :-)
Egy amerikai Golden Retriever - tudtam meg - elbűvölően nézett rám, simizésre várt meg szeretgetésre. A fél éves kan puha szőrbundája, figyelő tekintete, hálás odabújása számomra kizárta a külvilágot. Sokára tudtam csak a gazdasszonnyal pár szót váltani mi is a különbség az amerikai és az angol fajok között. Szerintük robosztusabb, nagyobb tappancsok, okosabb/tanulékonyabb (nincs túl tenyésztve) csak arany színű, sosem fehér, szociálisabb beállítottságú.
Különbség ide vagy oda, nehéz volt búcsút venni tőle...

Rálátás az Inn folyóra
Természetanya egy virágot elvéve mindig gondoskodik, hogy adjon egy másikat. A hegyi krókuszok már elnyílóban, de a tavaszi encián kezdődő pompában. Apró, kéknél is kékebb virágainak szabályos öt szirma és fehér közepe van. Főleg egyesével, néhol csoportokban bontották szirmaikat a Heuberg tető napos lankáján. A tavaszi encián is védett növény, de ez nem az a fajta, amit gyógynövényként használnak (pl. a Slyrs likőrben is található).

Tavaszi encián





Óvatosan kerülgetve, hogy ne tapossunk le egyet sem kerestünk magunknak egy helyet, ahol leheveredhettünk. Süttettük magunkat a nappal és feltankoltunk a föld melegéből. Nekidőltem egy kőnek, kellemes meleget sugárzott az is magából.
A legelőn fekve a szemközti hegyek havas csúcsait (távoliak már Olaszország) bámultam. Párom elszunnyadt, én dúdoltam “ég és föld között..”





Visszafelé ugyanazon az úton mentünk a Duftbräu sajttortájára voltunk kiéhezve.



Viszlát tél!!!
Itthon átnézve a fotókat láttam, hogy a tavalyi kirándulásunk áprilisban több méteres hóban zajlott. Az idei márciusi úton kevés hóval, sok napsütéssel és tavaszi virággal találkoztunk. Micsoda különbség!