"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: napóra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: napóra. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. augusztus 11., péntek

Tenno vár, Tenno-tó

A Varone vízestől, - ami időben nem tölt ki egy napot - indultunk a víz eredete felé a Tenno-tóhoz (Tennosee), ami mintegy 8 km-re északra található. A szerpentines út kacskaringózótt velünk felfelé a hegyekbe. A festői környezetben hamarosan a Scaligerik egy újabb kastélya nézett le ránk egy szikláról. Pont megfelelő egy pihenőre.

Castello di Tenno



A falak tövében egy parkoló vár az erre járókra, de sajnos zárt kapukat döngetünk. A ma magántulajdonban lévő 12. századi várat csak kívülről tudjuk szemügyre venni. A történelem során gyakran szolgált stratégiai támaszpontként, ezért érte több támadás, melyet mindig javítottak és újítottak is. Egy közeli étterem árnyas kerthelységében sokáig lehet a várat nézegetni, bár a kiszolgálás nem marasztaló.




Egy frissítő után indultunk is a szőlőlugasos, olajfás hegyoldalak között végcélunkhoz a Tenno-tóhoz.




A hatalmas parkolót nem lehet elvéteni, körülötte éttermek, panziók várják a pihenni vágyókat. A tóhoz egy lépcső vezet le, így jó rálátás nyílik fentről. Smaragdzöld nem áttetsző színe már messziről világít és ahogy a hegyi tavakhoz illik meglehetősen hideg. A partszakasz vad, köves, kavicsos, ahogy a természet teremtette. Csak egy vizibicikli-kölcsönző működik ott.




Tenno-tó



Napozás, fürdőzés után betértünk az egyik vendéglőbe és egy epres édesség nézett ránk a hütőpultból. Mellettünk levendula bokrok ontották illatukat, az asztalokra éhes verebek repültek. Édesség szempontjából epres-csodánk magasan verte a görög és török desszertek cukorfokát. Szó szerint összeragadt a szánk tőle, képtelen voltam megenni. Az asztal szélére toltam és kíváncsian vártam a veréb reakcióját… bele sem kóstolt. Szerintem ő már tudott valamit. :-)



Párom csak a tejszínt hagyta a tányéron, de az sem tetszett a verébnek - érthető!

Folyt. köv.

2017. augusztus 6., vasárnap

Halászfaluból pihenőhely, Torri del Benaco

Talán ez a pici település a keleti parton, ahol a turista szinte bármelyik hónapban nyugalomra talál. Eddig itt csak kevés emberrel találkoztunk, szieszta idején szinte kihalttá vált a part menti település. A központi öböl tágas tere a Piazza Calderini kellemes kilátással, kiülős éttermekkel, kávézókkal, üzletekkel várják a vendégeket. 
A térrel szemben állva jobb oldalt magaslik a Scaligerik egy újabb fecskefarkú párkánnyal díszített vára. Római alapokra épült az 1380-as években. A várba több titkos földalatti járat vezetett, melyek sajnos ma már nem járhatóak. Kertjében citrom ültetvény illatozik.





Citrusfélék a kertben






A 14. században épült Gardesana épületét a különböző áruk eladására, egykori áruházként működtettek. Az 1848-as bejegyzések alapján került az épület új szerepébe, egy hotel lett belőle és szerepet játszott a művészet, a kultúra és a politika területén is.


Gardesana

A tér közepén a Santi Pietro e Paolo barokk templom a 18. századból áll.


Santi Pietro e Paolo templom
Fésűkagyló a bejárat felett




A hosszú partmenti sétány édes fenyőillattal bódított és adott árnyékot a leander sorokkal együtt a melegben. Az egyik falon egykori utcaképet kaptam lencsevégre. Több híresség mellett Churchill és a spanyol király is töltöttek Torri del Benaco-ban kellemes napokat.



Egykori utcakép

A véradók emlékére
A partszakasz hosszan érdekes, lemezes formájú.



A háborúban elhunytak emlékére



Első világháborúban elesettek emlékére




Pillantás a Piazza Calderini-re
Óriás citromok

Folyt. köv.