"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vízirigó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vízirigó. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. június 29., szerda

Cseppek, eprek, csigák

Elmaradással, most épp eső után (meg eső előtt) írom ezt a bejegyzést az esős napokról. 
Itt tanultam meg, hogy rossz idő nincs csak rossz öltözet. Ezért esőkabáttal felszerelve indultunk a Niederaudorf menti Auerbach patak mentén. A kis lépcsős patak megduzzadt és hangosan zúgott alá a Wendelstein hegyről, melyet a felhők gondosan eltakartak.

Auerbach


Egy vízlépcső



A természet megélésében talán a leginkább az eső utáni nedves illatokat szeretem… a földét, az avarét, a kövekét, a fák kérgéét, a levelekét, az erdei gyümölcsökét. 

Hamarosan az első erdei szamócák illata csapta meg az orromat. Ez a leírhatatlanul kellemes fűszeres gyümölcsillat a borsónyi bogyók elfogyasztásával éri el a katarzist bennem. Befészkelte magát az agyamba, beégett és talán (remélhetőleg!) sosem feledem. Nagyon szeretem a kerti epret is, de azt hiszem, nincs az a zamatos kerti eper sem, amelyik eléri az erdei szamócák ízvilágát. Minden bizonnyal az ásványi anyagokban gazdag erdei, hegyi talajnak köszönhető.
A napsütötte patakparton - ha süt épp a nap :-) - volt belőlük bőven.



Amiből ilyenkor eső után szintén sok van, azok a csigák, azok rokonai, barátai, egyéb ismerősei... Különböző színben, nagyságban, ingósággal vagy anélkül csupaszon.




 



Egy vízirigó tollászkodott egy kövön. Félénk, nem igen enged közel magához.












Szemesedik a mogyoró
és a bükk is
Elnyílóban a bodza, a salamonpecsét és a kosborfélék is.

Bodza
Salamonpecsét



Idén is rengeteg az erdei tündérfürt és a különböző színű haranglábak.
 
Erdei tündérfürt

Harangláb


Kosborok

Varjúköröm
Hólyagos habszegfű


Fekete nadálytő
Vadrózsa
Vastag fákat görgetett magával a sebes patak.





2012. december 1., szombat

Auerbach (Auer-patak) Niederaudorfnál

Talán az utolsó napos órákat csíptük még el novemberben, mielőtt a tél beköszöntött csatakos, hideg szeles esőkabátjával...
Niederaudorfba, az Auer patakhoz terveztük a kirándulást. E pataknál már jártunk, egy vízesésről írtam márciusban, a Tatzelwurm-ról szólt a történet.
A mai alkalommal a patak egyik oldalát vettük célpontba - ahogy a nordic walking-osok is teszik - majd a másik oldalán jöttünk vissza.
Az Auer patak az Inn-folyó egy 16 km-es tápláló folyója, és a Wildalpjoch hegységben ered 1.720 m magasan. A forrás egy újabb kirándulás célja lesz! A patak jobb és bal oldalán terül el két település, Niederaudorf és Oberaudorf, e települések névadója volt az Auer patak.









Útközben sok érdekes kis állattal találkoztunk, erdei és háztáji is volt közöttük.

Vízirigó szorgoskodott a patakban



Gyűjtögető mókus


Sziesztázó birka az egyik udvarban
Háztáji tollasok
Tyúkokat őrző macsek
Pónilovak
kis kéregetés nem árt...
gondterhelten...
majd játékosan!
A patak rendezett partjain gyakran találkozni sétáló, futó, kerékpározó és kutyáikat sétáltató emberekkel. A meder rendezett, a patak folyása szabályozott, lépcsőzetes, mindenütt kövek, kavicsok - szebbnél szebbek... 
Itt-ott padok a megpihenésre, a meditálásra, a vízcsobogás hallgatására, egy-egy híd a túloldal átkelésére.















Novemberi virágok



Könnyű terep a nordic walking-hoz


Emlékmű a folyón életüket vesztett faszállítóknak