Húsvét a hegyekben 5.

Rauris-völgy újra

Ahogy megbeszéltük előző nap, úgy indultunk neki másnap a völgynek, de most már a célig az Ammererhof fogadójáig 1.600 m-ig.

Csakhogy az éjjel az időjárás is újat gondolt és hó esett odafenn. Álmos szemekkel merengve a messzeségbe, egy pillanatig átfutott rajtam látunk e egyáltalán majd valamit. Aztán a belső izgatottság, ez a mozgatóerő, ami hajt, apró kételyemet azonnal elhessegette.

Elsuhanva a házak előtt, ahol előző nap gyalog mentünk és fehéret csak a krókuszok mutattak, most beterítette őket is a hó.

Megérkeztünk a tél birodalmába.

Friss hó a régire

Nyáron piknik park, most hótakaró

Hohe Tauern nemzeti park

És ha már húsvét hétfő volt, akkor gyorsan gyúrtam egy húsvéti hónyulat. :-)

Elindulva a hóban meglepetésünkre kifejezetten kellemes volt a szélcsendben, hidegnek nyoma sem, ahogy az a képek alapján gondolható!

Erőlködik a napsugár

A mozgás az enyhe emelkedőn, a szélcsend, a friss levegő, a fátyolfelhők alól erőlködő napsugarak egyre jobban melegítettek bennünket. Tőlünk jobban csak Fussel élvezte a havat! Szívesen pózolt nekünk a hóban és viccesen harapta azt. :-D

Havas orr

Távcsövünkkel is pásztáztuk a hegyeket, hátha sikerül a nem túl gyakran megforduló - Európában a legritkább - ragadozómadarat, a szakállas keselyűt (szárnyának fesztávolsága akár 3 m) megpillantanunk. Láttam is a távolban egy kőröző ragadozót, de túl messze volt, hogy be tudjuk azonosítani.

Tengerszint feletti magasságmérőnk mutatta közelítettük az 1.600 m-hez. Egyre inkább melegünk lett, a felhőkön átszűrődő gyenge fény olyan erős volt mintha hősugárzó lett volna a közelünkben. Szokatlan és egyben igen kellemes érzés volt.

Lemaradtam

Elmélyülve a tájban, mögöttem zajra lettem figyelmes. Azt hittem egy autó robog utánunk. Aztán láttam a távoli hegyekben egy kisebb lavina zúdult alá, megindult a hótömeg.

Lavina

Azt reméltem, hogy a következőt sikerül videóra is vennem. Sikerült! Épp, amikor egy 180 fokos videóra készültem megindult egy újabb hótömeg. Érdemes hangosra állítani a felvételt! Megnyugtató, hogy kellő távolságban voltunk tőle.

Már nem vagyunk messze

Nem, ez nem Tibet, ez az Alpok

Boriék cicájának rokona :-)

Megérkeztünk az Ammererhof-hoz 1.635 m magasságot mutatott a mérőnk.

A bejáratnál a kőbe 1897-et írtak, 120 éves a hegyi fogadó. Hihetetlen. A felirat egyetlen repedésén kívül minden összhangban volt.

 

Odabenn barátságos helységek fogadtak, emberektől üres volt mind. A kisebbet választottuk az ablak melletti padot. Kellemes meleg volt, a nap is épp besütött. Cserépkályha, festett sötét zöld tálaló, régi használati tárgyak rézből, fából, gyékényből, ma már csak dísz, hímzett faliképek, hímzett terítők az asztalokon, az ajtófélfákon. Egy kis fonott szakajtó pont úgy nézett ki, mint nagyanyámé. A húsvétnak megfelelően porcelán virágok, porcelán madarak lógtak le a mennyezetről egy faágról. Trófeák, régi képek a falakon. 

Idős, kedves néni korát meghazuttolva fürgén és nagyon barátságosan kérdezte mi jót hozhat nekünk. Mákos sütit rendeltünk teával, a fiúk söröztek. Becsukta az ajtót, hogy zavartalanul beszélgethessünk. Úgy éreztem magam, mint otthon.

A hely szellemét tükrözte teljes mértékben

"Aki vidám tud lenni és nevetni, napsugarat ajándékoz magának és másoknak." Megkaptuk, tovább adtuk.

A falon egy díszoklevél Georg Ammerernek tiszteletbeli tagnak a német és osztrák Alpok Egyesülettől 1932-ből.

Tálalás Gmundner porcelánból, természetesen házi

Barátunk T. gyűjti a különböző sörös poharakat. A képen ugyan nem látszik, de az a Pinzgau pohár különleges homorú formájával és persze a felirattal nagyon megtetszett neki. Megkérdezte, hogy lehet e venni. Az idős néni válasza: “magának ajándékozom, akkor egy épp eltörött, majd felírom…” :-)

Újabb szállások épülnek, -stílusosan gerendaházakból - lehet akár nyaralást is ide tervezni

Érdeklődtünk a vízesés iránt, azt tanácsolták itt is jöjjünk máskor, lezárva, veszélyes ilyenkor. Mi magunk is tapasztaltuk a lavinákat, már akkor eldőlt ide újra eljövünk, amikor az időjárás is lehetővé teszi a vízesés meglátogatását. Meg egyéb más lehetőségeket is kínál még a völgy, a Hohe Tauern. Jegyzeteimnek se vége!

Távolabbi hütték, új lehetőségek

Viszlát Rauris, hamarosan jövünk!

Húsvét a hegyekben 4.

Rauris-völgy

Ottlétünk utolsó napjára a Rauris-völgybe terveztem túrát. A legjava mindig a végére jut!

A Rauris-völgy a Hohe Tauern Nemzeti parkjához egy völggyel közelebb van, mint az előző napi Gasteiner-völgy. Egész pontosan itt kezdődik az egyik határa. A cél őserdő és legalább egy vízesés a völgy végén a furcsa, ide nem illő keleti hangzású név: Kolm Saigurn (1.600 m). Ha hiszitek, ha nem ez a név is visszavezethető az irodalmi német nyelvbe. 

Tehát, vízesésekből nálunk sosem elég! :-)

Hohe Tauern Nemzeti park

A környék szépsége mellett fontos megemlíteni a Rauris-völgynél, - hisz sokan most is erről jegyzik a környéket az - az aranymosás. Első írásos feljegyzések róla 1354-ből származnak. Virágkorát a 15-16. században élte, amikor is a világ aranykészleteinek 10 %-a innen származott. Az aranymosás még most is dívik, de már nem megélhetési/meggazdagodási szempontok vezérlik az érdeklődőket, sokkal inkább kalandvágy. Pár éve mi is kipróbáltuk párommal, ahogy a smaragd vadászatot is, de nem jártunk sikerrel, igaz nem is megszállottként vágtunk bele. A kijelölt helyeken bárki kipróbálhatja, hozzávaló eszközöket kölcsönözni is lehet, akár a trükköket is el lehet sajátítani és a megtalált aranyat haza is lehet vinni.

Ha jól számolom a térképen épp hét völggyel odébb jártunk most legutóbb, mint korábban a smaragdok völgyében, a Habach-völgyben.

Borús, szemerkélős időben érkeztünk a több méter magas szálegyenes fenyőkkel körülölelt parkolóba. Négyen és barátaink hűséges kutyusa Fussel - korábbi olvasóim emlékezhetnek rá egy korábbi kirándulásunk alkalmáról - vágtunk neki a Lechnerhäusl fogadó (ca. 1.200 m) közeléből. Úgy terveztük, hogy visszafelé ide térünk be egy frissítőre. Tökéletes, tájba illő külseje azonnal megragadott bennünket.

Lechnerhäusl fogadó

Fussel vár ránk

Érdekes kerítés megoldást láttunk erre. Sűrűn, srégen egymáshoz illesztve szögelik a deszkákat, melyek, követik a domborzat formáját.

  

A tavasz virágai köszöntöttek bennünket jobbra - balra. Krókuszok összecsúkódott szirmokkal, kankalinok, ibolyák, tavaszi enciánok és egy szépséges harangvirág, az alpesi harangrojt apró lila fejecskéi bólogattak az esőcseppek alatt.

Krókuszok

Tavaszi encián

Kankalin és alpesi harangrojt

Alpesi harangrojt

De a hegyek nem csak szép dolgokkal vannak tele. A hatalmas erők kevésbé tetszetős dolgokra is képesek. A mellettünk húzódó hegyekről pár hete vagy pár napja az olvadásnak köszönhetően lavinák pusztítottak és mindent vittek magukkal lefelé, ami az útjukba került. Az aszfaltozott utat már letakarították, de a nyomok mindenütt egyértelműek voltak.

Lavina maradványok

Hó és törmelék

Egy másik lavina maradványai

Kis vízesések

Egy visszapillantás a párás, szemerkélős távolba

Elértünk a következő állomáshoz. Innen útpályadíjat kell(ene) fizetni, ha valaki autóval menne tovább. Bár most a sorompó nyitva állt és senki sem kezelt jegyeket. Itt található a Lenzanger parkoló, egy fogadó, egy kőzet-tájékoztató és az első aranymosó hely is.

Mintegy 5 km után megérkeztünk térkép alján lévő Lenzanger parkolóhoz és a cél középtájon az Ammererhof fogadója, annak környéke.

Gnejszgránit

Kvarcit, ami pont úgy néz ki, mint egy tömény vastömb

Aranymosó

Itt lehet gyakorolni az aranymosást

Egy apa-fia duo épp összecsomagolt és vitték az autóhoz a mosótálat, vödröt, mosópadot, ásót. Hogy találtak e aranyat azt nem tudom, de feldobottnak tűntek.

Újabb állomás, elértük az őserdőket. Minden érintetlen és védett. Nincs fakitermelés, az erdő maga dolgozza fel önmagát és mindent újrahasznosít. Varázslatosan szép! A gyalogút puhasága vetekedhet bármely puha szőnyeggel, a páratartalomtól mindent beborít a zöld moha, a fákon, mint őszes szakállak lógnak a szakállzuzmók, finom zöld és erdei illat, madárcsivogás. Leírhatatlanul szép!

Új élet az elmúltan

Zuzmó

Szakállzuzmó

Az erdőben két szembejövővel találkoztunk és megkérdeztük, hogy jártak e a Kolm Saigurn vízesésnél. Mondták, hogy nem lehet odáig elmenni, lezárták az utat, meg nagy a hó is. 

Hm. Tanakodtunk mi legyen és mivel időnk szűkében is álltunk, a visszaútra is számolni kellett. Megbeszéltük, hogy visszamegyünk a kiinduló fogadóhoz egy finomságra és másnap - amikor mi hazaindulni készültünk - reggeli után időben eljövünk a felső Lenzanger parkolóig autóval - amit majdnem el is értünk - és onnan gyalog az Ammererhof fogadóig. Az ugyan a nagy vízesés közelében van, hátha...

Lechnerhäusl fogadó

Ha valaki erre jár ki ne hagyja a Lechnerhäusl fogadót! Nagyon jó volt a megérzésünk. A helynek megfelelő tájszólással, végtelen kedveséggel fogadtak mindenkit. A rétesem (de a többiek finomságai is) adagja ötször akkor volt, mint a sütim Bad Gasteinban, az ára meg majd a fele… Ismét bebizonyosodott, hogy a hegyekben bőségesen és olcsóbban (szerintem finomabban is) étkezhetünk, mint a városokban. A tájszólással feltüntetett sütiket kérdésemre készségesen elmagyarázták, hogy készül. Itt tudtam meg amit a szállásunkon már ettem Zwetschkenpofesen mi az, hogy készül, hogy a Buhtle milyen közel áll a mi buktánkhoz...

A szomszéd asztalnál családi húsvéti ebéd ért véget, szépen ünneplőben, ahogy illik. Mi túrázók - nem épp az ünnepnek megfelelően öltözve - kicsit kilógva a sorból. A helyiek kedves köszönése, mosolya, összekacsintása azonnal elűzte bennem e negatív gondolatokat.

Tökéletes nap, mozogtunk, láttunk, mennyi mindent kaptam, tanultam.

Kavicsokból(?), ásványokból kirakott kép