"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2017. július 31., hétfő

Monte Baldo 1.760 m a Garda-tó felett

A Garda-tó és az Etsch-gleccser közti hegyre, a Monte Baldora igyekeztünk. Eredeti terv szerint a felvonóval mentünk volna fel - mely közép és felső állomással is rendelkezik - majd visszafelé a közép állomásig a felvonóval le és onnan gyalog vissza a tóhoz.
Az időjárás keresztezte a tervünket a 34-36 fokkal. Elnapoltuk ezt a túrát egy kedvezőbb alkalomra.

Az alsó állomástól a felsőig (1.760 m) 1.680 m-t repít fel két részben a modern felvonó. A közép állomáson át kell szállni a sokkal panorámásabb fülkébe, ami fel- és lefelé haladva szép lassan körbeforog, így minden oldalról megcsodálhatjuk az alattunk elterülő látványt.


Érkezik a forgó kabin

Malcesine és annak vára

1.760 m
Épp, hogy megérkeztünk az 1.760 m-re és szálltunk ki a felvonóból pillantottam meg három mormotát. Nem sok időm maradt a gépet fókuszálni, egyik lábam még  a kabinban, másik már kinn és hogy a pillanatot el ne szalasszam kattintottam a gépet.

Megtaláljátok a három mormotát?
Aki gyalog szeretne lejönni, a közép állomásig 3-4 órát számoljon, és még 1 órát az alsó állomásig. Fontos! A jegyvételt érdemes elővételben intézni. (Felvonójegy oda/vissza 22,- Euro/fő) Több órás sorban kell várakozni a megvételre, majd a feljutásra. Mivel egy felvonókabin megy fel egy meg le, meglehetősen lassú a menet. Elővételben vett jegyünkkel is bő másfél órát tartott az út felfelé, holott a közép állomásig 5 perc, majd onnan a felső állomásig 15 perc, a legtöbb időt várakozással kell tölteni.








Odafenn lehetőség van piknikre, rossz időben odabenn, szép napos időben, amiben nekünk is szerencsénk volt odakinn. Majd hosszan sétálhatunk az 1.700 m magas gerincen. Szép kilátás nyílik a Garda-tóra, a közeli hegyekre. Hosszan nézhetjük a siklóernyősök készülődéseit, ugrásait a felmelegedett kövekről.






Nyílegyenesen
Nem csodás?!
A szemközti város Limone
Utolsó ellenőrzés
Futás
Emelkedés
Repülés
Majd elindultunk, hogy felfedezzük a gerinc látványosságait.



Lago di Prà da Stua - gyűjtőtó

A hegy élővilága nagyon gazdag, vannak olyan növényfajok, melyek csak itt honosak, mint pl. a - magyarul viccesen hangzó - Carex baldensis, német neve Monte-Baldo-Segge, egy sásféle. Azt ugyan nem láttunk, de kócos kis szegfűket, a buglyos szegfűt épp nyíláskor kaptunk el. Finom illatos kis virágai halvány rózsaszínűek.


Buglyos szegfű

Az Alpokban már jól megismert apró lilás harangvirágok mellett csomós harangvirágot, bogáncs féléket találtam. Majd egyszer csak egy olyan napos oldalra lettem figyelmes, ami tengernyi rózsaszín virágot rejtett… csak ámultam, mert ennyit egy helyen még sosem láttam! 



Csomós harangvirág



Egy rétnyi erdei turbánliliom






Alig tudtam betelni a látvánnyal, csak ültem ott a kis turbánosok között - óvatosan, hogy egynek se ártsak - és bámultam, hogy milyen különböző szépségek. Egyik pöttyös, másik halvány, harmadik egész sötét színű volt. 
Senkit nem érdekelt a fenn lévő turisták közül, mindenki elhaladt mellettük. Igaz, picit le kellett térni a gerincről a lankára, de egy fotósnak sem tűnt fel míg ott voltunk a sok rózsaszín virág.


A virágokon lepkék játszadoztak, fejünk felett ragadozómadarak kőrőztek és vijjogtak. Botanikusok, élővilágkedvelők előnyben!



Bajnóca vérpetty





Folyt. köv.

2017. július 27., csütörtök

Malcesine romantikus vára

Malcesine szimbóluma a csipkés falú vár, közvetlen a Garda-tó partján. Képe festényekre kívánkozik, sokakat megihletett már. Számomra is egy megunhatatlan, hálás fotótéma, reggeli napfényben a déli oldala, esti megvilágításban az északi része vagy egy hajóról a tó felől. 

Egy hétköznapon felmásztam a legtetejére és megnéztem a várost, a tavat, a hegyeket odafentről. (Belépő 6,- Euro felnőtt 2017.)

Malcesine vára a lassan lemenő napfényben
Reggeli fényben
Parti fecskék körében
Nagyon meleg volt, több tucat parti fecske repkedett és csivitelt a vár tornya körül. A fellocsolt sáros területeken gyűjtötték a fészek alapanyagát és/vagy oltották szomjukat.



Az első vár köveit a longobárdok tették le 568-ban, - azok a germán törzsek, melyek az 500-as évek elején a mai Budapest - Eger - Miskolc vonalat is uralták - de ezt lerombolták.
A frankok újat kezdtek és egy veronai fejedelmi család, a Scaligerik fejeztek be és birtokoltak több éven át. Ennek a családnak közvetlen a Garda-tónál öt ehhez hasonló kastélya látható ma is, de Észak-Olaszországban több mint negyven vár, várrom vagy bástya őrzi gazdagságuk nyomát. 

Közvetlen a bejárat után balra áll a velencei palota, ahol egy múzeum tájékoztat a tó növény és állatvilágáról, némi geológiával egybe kötve. Korabeli tárgyak, könyvek, jegyzetek láthatók itt a kormányzottak idejéből. Mondanom sem kell, hogy a várban is mindenütt kavics-flaszter az aljzat. Nem díszes, de kavics! :-)









Az öt szögű vár harangtornyáig több meredek lépcső visz fel, közben a váregyüttes egyéb részein nézhetünk szét vagy épp kukkanthatunk le a meredek falak mentén a tóra. Találunk itt egy festmény kiállítást, az egykori lőportárolót mára Goethe szalonná alakítottak. A német költő is imádta Olaszországot, azon belül is a Garda-tavat. 1700-as évek végi olasz utazása során német kémnek vélték, amikor a vár tövében arról vázlatokat készített és ezért el is fogták. Itt jártának állít emléket róla egy kis kiállítás.
Goethe kiállítás bejárata
A váregyüttes közepén egy kis kertből széles lépcső visz fel egy kiemelkedésre, melyet ünnepélyesen díszítettek fel azon a napon. Sejtettem, hogy esküvőre rendezkedtek be. A fehér fátylakat lengette a szél a széksorok között és a pergolán, a zenész "hangolta" a szintetizátort, az eskető szedte össze gondolatait. Ünnepélyi hangulat és virágillat lengte be az ősi falakat.





Igyekeztem innen is körülnézni, pár fotót lőni, mert hamarosan láttam is a násznépet gyülekezni. Magamban mosolyogtam, ismét egy esküvőbe csöppentem, mint tavaly Andalúziában

Szimpatikusnak találtam, hogy nem zárták le a várat még részben sem ez időre. Minden látogató sétálgatott, kíváncsian nézelődött, persze illőn félrehúzódva, hogy ne zavarják a szertartás menetét. A násznép angolul beszélt, és a külsejük is azt sejtette nem olaszok, se nem dél-tiroliak, bár az is lehet, hogy vegyesházasság volt. (Figyelem, szigorúan betartani, a dél-tiroliak nem olaszok. :-))


Kilátás a tó déli része felé
Gyülekeznek a szertartásra
Tízenöt perccel kettő előtt jártunk, volt egy negyed órám, hogy felérjek a toronyba és onnan figyelhessem a szertartást anélkül, hogy zavarnék.


A várfal egy rejtett zugában "Mária a gyermekkel" egy 14. századi falfestményen nagyon jó megmaradt állapotban látható.


Madonna con Bambino
Harangtorony


Festménykiállítás bejárata, ami nem nyerte el a tetszésem




A vár védelmére, több méter hosszú

A toronyban, ahol a harang is van, - óránként harangoznak és a negyedeket is jelzi - igen meredek lépcsők vezetnek fel, olykor szűkös járattal. A kilátás egyre remekebb volt, minél magasabban jártam.


Megkeresve a legjobb helyet, ahonnan az esküvőre leláttam, vártam a két órát, persze addigra már mások is feszülten erre figyeltek és a hőség idefenn csak fokozódott a szél ellenére is.


A vőlegény várakozóban
Érkeznek a koszorúslányok
A menyasszony zenés bevonulása, pontosan úgy zajlott, ahogy a romantikus filmekből ismerjük. Hosszú fátylát lengette a szél, míg a fehér szőnyegen választott párja elé ért két férfi kíséretében.



A csók

Az ünnepi percek után átadtam magam a torony és a környék romantikájának, a szép látványnak.



Kilátás a tó északi oldalára
Gyönyörű a víz színe!

Monte Baldo hegy, amit nem hagytunk ki mi sem







A romantikus kulissza egyik fontos kelléke a várfalakat díszítő fecskefarkú párkányzat, ami jellegzetes a Scalligerik várainál. A tó déli részén álló talán még pompásabb vár Sirmione városában is hasonló és ott is állandó vendégek a parti fecskék. Vajon a már évszázadok óta itt repkedő fecskék formájáról jött e az ötlet hozzá?



Folyt. köv.