"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2015. január 30., péntek

Hó, hó, hó a Samerbergben

Szakadó hóesésben indultunk neki a Samerberg hegyének, a Hochries-nek. Talán a környékünk egyik legmozgalmasabb hegye felvonóval. Mi is gyakran jövünk ide, többször is írtam már róla. (Pl itt, vagy itt amikor megmásztuk, meg itt is a kíváncsi tehénnel)


A fasor mögött áll a több mint 1.500 m magas Hochries "elbújva"
Az első pihenő párnázott padon :-)


Kirándulók, szánkózók, síelők jöttek-mentek a középső felvonóhoz vezető úton. A felvonó ugyan nem működött, de ez senkit sem csüggesztett, hisz a hó, a hó volt a lényeg!



Milyen klassz a hóbabe temetve... :-)
Meglehetősen csúszós és alattomos volt a meredek, néha az erdőn át vezető út. A megfagyott kisíkosított rétegre friss hó esett, aki nem vigyázott nagyokat esett. Mi sem voltunk kivétel. :-) Igyekeztünk azon a részen menni, ahol a szánkók nem fényesítették, ahol a porhóban lehetett bandukolni.


A táj mesés volt, remélem a képek is ezt adják vissza. Beugrott Baribori egy kommentje, mint a német mesékben, olyan az erdő, a táj... 
Addig meneteltünk, amíg a sötét szürke felhők nem tornyosultak a késő délutánra.




Még nőhetek... :-)

A mountainbike-osoknak kiképzett ugratókat is szép formásra lepte be a hó.








A felhők mögött az 1.500 m-es Hochries



A felvonó középállomása is igen behavazott, alig egy-két nyom. Kedvenc fogadónk a Kräuterhexe (gyógynövényes boszorka) mégis nyitva volt, ahol a környék legfinomabb gyógynövényteáját készítik. A név kötelez, gyógynövényes boszi mindig kitesz magáért. A forró tea után tovább indultunk arrafelé, ahol kevesebb a szánkózó.
 

Drótkötél a semmibe...




Csizmákat fel, irány tovább...




A hólepte fenyőcsemeték, mint sok kis manó takaróztak hópalástjaikkal.








Hólepte pad - kik ülnek rajta?








Újabb hófelhők gyülekeztek

2015. január 22., csütörtök

Tél a Kampenwand lábánál

Már nagyon hiányzott egy szép tél kirándulás és a múlt hétvégére megadatott ez is. Előző este nagy pelyhekben esett a hó - olyan mesésen - tudtam másnap miénk és az erdőé az egész nap. A Kampenwand lábaihoz igyekeztünk Hohenaschau és Sachrang települései között. Meglepően kevesen jöttek ki a szabadba, senkivel sem találkoztunk. Kezdetben a havas hegyeket ködfátyol takarta el, de a napsugarak megritkították és ránk mosolyogtak a sziklák…

 

Hohenaschau vára
Olvadozott az utakon, de az erdő alja finom ropogós hóval volt terítve. A hóembernek gurgatott hógolyóra hamar ragadt és csak nőtt a hóhas…
Gyönyörű volt a táj, a fákra, bokrokra még a legvékonyabb ágakra is vastagon rakódott a sok-sok hópihe. Fehér fodros ruhában díszlett minden.





Párom alkot...




Imádom ezt a képet!!!



Egy kiszáradt patak



Havas kavicsok a meder alján








Mint Rodoszon a kövek








Betévedtünk egy erdei útra, idilli volt, - hivogatott menjünk tovább - ami nekünk embereknek zsákutcába vezetett. Egy tábla intett bennünket a visszafordulásra, miszerint a vadak védelmében a téli hónapokban itt etetési zóna van, nem szabad zavarni az erdő lakóit.













A puha meleg moha alatt a földi szamóca gyönyörűen zöldült és a páfrány sem fázott a hó alatt.